 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Filozófiával a környezetért
|
|
- Láncolta már magát fához? - Nem. A radikális ökológia környezetvédő-ideológusai, filozófusai azok, akik cukrot öntenek a munkagépek tankjába és látványos, médiahíres akciókat szerveznek. Én a csendes, környezettudatos emberek közé tartozom. - Húst eszik? - Maga szekál engem! Igen, eszem húst. Miért ne enném meg azt a csirkét, amit direkt ezért tenyészettek?! Vadat nem eszem. Ez talán javít valamit az ázsiómon, bár… - Akkor hogyan kéne védeni ma a környezetet? - Látja, ez egy jó kérdés. Csak a megválaszolásához először nem ártana tisztázni, mit is tekintünk védendőnek? Mert szemben azokkal, akik az egyes létezőkért kardoskodnak, én a nagy teljességre tenném a hangsúlyt. A környezetet nekem nem csak az állatok és a növények jelentik, hanem az organikus egész. Ez is messzire vezetne persze, hogy akkor most mit is tekintünk egésznek, valóban? Az univerzumot a maga végtelen és határtalan teljességében? Vagy a naprendszert? Esetleg csak a Földet? Szerintem abban érdemes gondolkodnunk, amiért valóban tehetünk, márpedig az ember, a társadalmiság ma már legalább akkora befolyással bír erre a bolygóra, mint a természetnek tekintett ősszabályozó. Hogyan kell védeni? Úgy, hogy megmaradhassunk. Úgy is, hogy rávilágítunk a hibás, környezetpusztításhoz vezető beállítottságokra, és igyekszünk őket megváltoztatni. Mi, környezetfilozófusok. - A környezetfilozófus tehát leül az íróasztala mellé, és elméleteket gyárt. - A környezetfilozófus nyitott szemmel jár a világban, aztán leül az íróasztala mellé, elgondolkodik azon, amit látott, mérlegeli, hogy mennyire súlyos a helyzet, mi vezetett idáig, és leírja, hogyan lehetne orvosolni a válságot, ha van, vagy legalább konzerválni a jelenlegi állapotot - szerinte. De közben csonkig rágja a ceruzáját. A környezetfilozófus egyébként sem olyan szerencsés, hogy tisztán elmélkedő mivoltában megélhessen. A környezetfilozófia képviselő általában valamely más tudományterületen is elismert kutatók. - Van, aki biológusként kezdi… - Valóban annak indultam. Egyetem után rögtön kaptam is állást az SZTK-ban, merthogy "az átkosban" az már csak úgy volt - na, mindjárt kapok egy nem éppen megtisztelőnek szánt jelzőt, pedig alapvetően nem érdekel a politika… -, és praktizáltam is vagy két évig, de hamar rájöttem, hogy ez nem az, amit én szeretnék. Mindig az elméleti része érdekelt a dolognak, a kutatás, de arra sosem volt elég pénz. Ez a tömény empirizmus nem az én asztalom. - Kicsit higítottabb formában képviselik az empirizmust a pozitivista gondolkodók, akikről régóta tart előadásokat… - Őket érzem a magam világszemléletéhez legközelebb állóknak. A tiszta metafizikát még kérdésként sem fogadták el. Csak az ismeret, mondták, ami visszavezethető tapasztalatokra. Nem az én asztalom a gyakorlattól tökéletesen elrugaszkodott elméletiség sem - jóllehet, ilyet mondani ma, Magyarországon, ahol a filozófia voltaképpen metafizika, eretnekség lehet… Talán innen jött a környezetfilozófia. Megjegyzem, nem is hirdethetem meg a normál filozófiai kerettantervben, általánosan művelőként tartom évek óta ezeket a kurzusokat. - Tősgyökeres szegedi. Itt végezte az egyetemet és itt doktorált. De a disszertációjának még nem volt sok köze a környezetfilozófiához - a játékelméletekről szólt… Könyvben is megjelent később. - Kezdetben főleg ez érdekelt. Meg úgy általában a logika. Persze az azért kevésbé… Pláne, mikor Kocsondi András tanár úrral váltásban kellett oktatnom. Eh! Tudja mennyi időmbe telt, míg megtanultam?! A játékelmélet különben valamiben azért hasonlít a környezetfilozófiához: ugyanolyan öszvér tárgy. Kicsit matematika is, kicsit pszichológia is… A környezetfilozófia nemhogy akkoriban nem volt, de még ma sem divat Magyarországon. Szakmai körökben általában el sem ismerik. Én két éves New Orleans-i tartózkodásom során jegyeztem el magam az irányzattal. - Hány környezetfilozófus van ma Magyarországon? - Velem együtt - kettő. Komolyabban még Lányi András filozófus, szociológus, filmrendező… foglalkozik a dologgal. Ő készítette tanítványaival az első fordításokat a nagy többségben angolszász szakfilozófusok műveiből. De egészen más állásponton van, mint én. Nagy vitáink fakadnak ebből rendszerint. - Mégis ő lektorálta a legújabb könyvét… - A viták nem megsemmisítésre, hanem egymás meggyőzésére törnek. - A Fejezetek a környezetfilozófiából már nem puszta fordítás. Értelmezett történeti áttekintés, ahogy alcíme is mutatja: "Szerzők és irányzatok". - Tényleg nem csak az. S e témában, e minőségben itthon az első ilyen könyv. Hivatalosan tankönyv, de remélem, hogy több is annál. Egy jegyzetpályázatra adtam be a tervezetét még 2000-ben, mondván, hadd szokták, úgysem nyer, a következő évben megint beadom, aztán egyszer majd csak megadják magukat. De legnagyobb meglepetésemre nyert, úgyhogy össze kellett kapnom magam rendesen. Anyagaim már voltak hozzá, hiszen ebben a tárgykörben született a legtöbb konferencia-előadásom, de rendszerezni sem akármilyen munka volt, higgye el! - Azért közben írt egy könyvet a Tisza ciánszennyezése apropóján is… - Azt nem lehetett kihagyni. Annyira szimbolikus volt ez az egész: arany - cián - hal; pénz - méreg - természet. Csodálatos terepe a megfigyeléseknek: mi történt, hogy reagált a társadalom, próbáltuk-e javítani?! Máig követem az eseményeket. Pontosabban csak követném, ha lenne mit, mert nem történt, és azóta sem történik semmi. Nem változott a hozzáállás, a könyvnek sem lett visszhangja. - A hivatalosan tankönyv viszont csak idén jelent meg, visszhangjának most kell bontakoznia. - A problémák, amikkel foglalkozom benne mindenesetre nagyon aktuálisak. Észre kell vennünk, hogy hamarosan tarthatatlanná válik a helyzet. A környezetszennyezés globális, nem hagyjuk regenerálódni a természetet, pedig nem tudunk majd hová menekülni, ahogy az ősi civilizációkban még megtehették. Tudja, miért pusztult el a Húsvét-szigetek kultúrája? - Mert leigázták őket? - Mert felemésztették környezetüket. A végén már egymást ették. Ebbe szívesen magyarázunk primitív vallási indíttatást, pedig egyszerűen nem volt más élelem. Egy ilyen legyengült kultúrát semeddig sem tartott leigázni. Mi pedig a hódítás tényére reflektálunk, nem a valódi - mögöttes - okra. A Római Birodalom bukásával kapcsolatban ez nem bizonyítható, ám szintén vélelmezhető. - Ez a saját véleménye? - Ez egy vélemény, amivel azonosulni tudok. - Feltűnően kevés saját véleményt tartalmaz a könyv. Nincs? - Megesett, hogy nem tudtam megállni, állást ne foglaljak egy-egy kérdésben, de azon voltam, hogy az efféle megnyilatkozásokat rövidre zárjam. A saját elmélet körvonalazódik már. Az az én aranytartalékom. Egy következő könyv témája lesz. Annyi bizonyos, hogy a hardini közlegelők elmélete áll majd a középpontban, s ennek segítségével próbálom végigkövetni a korszakok váltakozását egy valóságelemekre épülő fiktív környezetben: aranykor - ezüstkor - bronzkor - vaskor - esetleg megint aranykor… Hogy lehet megőrizni az egyes korszakokat? Mitől indul a zuhanás? Miként lehetne lassítani, megállítani, visszafordítani? A nézőpont a filozófusé és a közgazdászé. - A biológusé nem is? - Persze, a biológusé is. És mindenekelőtt az emberé. Forró csoki, kocsonyás gyümölcs süti, gyömbér, plusz egy kicsi, környezetbarát fabohóc egy süketnéma fiútól. Visszaúton egy fontos kiegészítés: "Egyébként kutyám is van!" - és egy ígéret a zöld Zsigulihoz érve: becsületszavára, igyekszik visszaszokni a görkorira… |
|
2005. május 12. |
