 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Tej-út
|
|
Az első hat hónapban létfontosságú az anyatej a kisbabák számára. Olyan élő immunanyagokat tartalmaz, amelyek még az édesanya betegségeitől is védik a csecsemőt. Emellett segíti az ideális fejlődést. Ha az anyának nincs megfelelő mennyiségű teje, pótolhatja azt tápszerrel is. Ez azonban kevésbé egészséges megoldás, hiszen abban pont az előbb említett „hozzávalók” nem találhatóak meg. Az anyatejgyűjtő központok létezése ezen a problémán kíván segíteni. Az első hat hónapban létfontosságú az anyatej a kisbabák számára. Olyan élő immunanyagokat tartalmaz, amelyek még az édesanya betegségeitől is védik a csecsemőt. Emellett segíti az ideális fejlődést. Ha az anyának nincs megfelelő mennyiségű teje, pótolhatja azt tápszerrel is. Ez azonban kevésbé egészséges megoldás, hiszen abban pont az előbb említett „hozzávalók” nem találhatóak meg. Az anyatejgyűjtő központok létezése ezen a problémán kíván segíteni. Magyarországon viszonylag kevés, körülbelül húsz olyan intézmény létezik, amelyben a bő tejű anyák feleslegének fogadásával és továbbadásával foglalkoznak. Egy ezek közül Szegeden működik. Ellátja a helyi gyermekkórházat, -klinikát, a csecsemőotthont és azokat a babákat, akik édesanyjának nincs elég teje, és akiknek a körzeti orvos a tejfelvételt javasolja. Az országos hiány miatt elég szigorú szabályozást vezettek be arra nézve, ki kaphat receptre anyatejet. Egy 2001-es rendelet – ez egyébként a legújabb – megköti, hogy kinek milyen feltétellel adhatunk ki tejet. A körzeti orvos az általa felírt recepten rögzíti, hogy mi indokolja az anyatejadást. A skála viszonylag széles: kis súly, koraszülöttség, nem megfelelő ütemű fejlődés, de ezek mellett figyelembe veszik a különböző szociális okokat is, illetve az anya adottságait – magyarázza a szegedi állomást vezető védőnő, Széllné Kertész Éva. Az egészség ára Nem csak a kiadást szabályozták az elmúlt években. 2002-ben duplájára, kilencszáz forintról ezernyolcszázra emelték az anyatej literenkénti árát. Ennek a rendeletnek az lenne a lényege, hogy ösztönözzék az anyákat arra: adják le felesleges tejüket, és segítsenek annak, aki rászorul. Az érdektelenség azonban – ami elvileg generálta az ár emelkedését – a szegedi központ vezetői szerint nem általános. A mai anyukák szemlélete ugyanis – tapasztalataik szerint – nagyon sokat változott. Az anyatejes táplálást sokkal fontosabbnak tartják, mint akár tíz évvel ezelőtt. Harcolnak azért, ami nekik jár. Az áremelkedésnek persze hátulütője is van. Az állomás csak ugyanazon a magas áron adhatja tovább a kapott tejet, amelyen megvette azt. Ebből adódóan lehetőségük sincs arra, hogy a tejhiány következtében egyébként is bajban lévő anyáknak az ár csökkentésével is segítsenek. Fekete tej És itt jön képbe a feketepiac, illetve a hígított tej! Bármennyire furcsának tűnik is, hogy valaki ebben a jótékony szolgáltatásban is a minél nagyobb haszon lehetőségét lássa, az anyatej-bizniszben is létezik ez a jelenség. A haszonszerzés pedig csalás híján nehezen kivitelezhető. Annak ellenére, hogy mi itt köztudottan igen gondosan járunk el, vannak anyák, akik nem átallanak vizezett vagy tehéntejjel hígított tejet behozni. Évente kétszer-háromszor ez is előfordul – panaszkodik Széllné. Olyan esetről is hallani, amikor nem az állomás vagy az úgynevezett háztól házig akció keretein belül, hanem saját megfontolásból és saját felelősségükre üzletelnek az anyák. Bár az is igaz, hogy régebben sokkal inkább jellemző volt a központokat megkerülő adás-vétel. Az áremelkedés óta azonban ritka, hogy akárkinek ezernyolcszáz forintnál többet adnának a tejért az anyák. Az egymás közti tejcsere ráadásul igen veszélyes. Az anyatejadáshoz szükségesek ugyanis a megelőző vizsgálatok, ami a „feketepiacon” nyilvánvalóan nem feltétel. A háztól házig akcióban is különböző vizsgálatoknak van kitéve a tejet adó anyuka: Wassermann-vizsgálat, ami a vérbaj kiszűrésére szolgál, tüdőszűrés, AIDS-szűrés, vérvizsgálat. A tejadás pedig – aminek szükségességét ebben az esetben is kizárólag orvos írhatja fel – csak akkor indulhat be, ha az eredmény mindegyik esetében negatív. Úgyhogy ez is feltételekhez kötött, viszont nem olyan mértékben ellenőrzött, mint egy megfelelően működő állomáson, ahol többek között megmérik a tej fajsúlyát vagy elvégzik a bakterológiai vizsgálatot. Amennyiben a minőség nem kielégítő, az anya az újabb tesztek sikerességéig nem adhatja le tejét. Ennek ellenére a háztól házig akció a szegedi állomás védőnői szerint csak abban az esetben elfogadható, ha a közelben nincs anyatejgyűjtő állomás. Kapcsolattartás az anyákkal A szegedi központ ma már csak a városban és legszűkebb vonzáskörzetében gyűjti és osztja a tejet. Köszönhető ez annak, hogy a szakorvosi szolgálat ellen csődeljárás folyik. Nem egyszer fordul elő az, hogy nekünk, védőnőknek kell összeadnunk a pénzt, hogy megvásárolhassuk azokat az eszközöket, amelyek az előírásoknak megfelelő működéshez szükségesek. A pénzhiány következtében pedig nem is nagyon mehetünk messzire – mondja a szegedi állomás vezetője. Aki be kívánja hozni a tejét mondjuk Algyőről, Szőregről vagy Sándorfalváról, az megteheti, de arra már nincs lehetőség, hogy kimenjen érte a gyűjtőkocsi. Az autót a szakorvosi ellátás bocsátja nap mint nap néhány órára az állomás rendelkezésre. A sofőrük állandó, ami azért lényeges, mert így közvetlenebb kapcsolat tud kialakulni közte és az általa naponta felkeresett családok, édesanyák között. A begyűjtő minden nap beszél az anyukával, és ha van valami üzenet, akkor azt a fiatalember továbbítja nekünk. Sőt! Elmondja, mit tapasztalt, milyenek a körülmények, mi történik a babákkal, milyen állapotok vannak az adott helyen. A kapcsolattartás az anyákkal folyamatos. Amikor a körzeti védőnő észreveszi, hogy egy anyánál túl sok tej van, akkor beküldi őt az anyatejgyűjtőbe. Ez az első találkozás, amikor is megkapja a beutalót a különböző vizsgálatokra. Az első alkalom általában azért jó, mert ilyenkor gyerekkel jönnek, úgyhogy az ember legalább a babát is megismeri kicsit. – teszi hozzá mosolyogva Széllné – Ha valami kérdés merül fel, akkor telefonon érhetnek el minket az anyukák. Személyes találkozásra csak egyszer-kétszer van lehetőség. Az irodában egyébként mindenkinek megvan a maga kartonja, babáknak és mamáknak együtt. Itt készítik a könyvelést is. Ez mindennapos feladat: adminisztrálni az aznapi leadott mennyiséget, vagy hogy másnap egyes gyerekek mennyi tejet fognak kapni. Szigorúan be kell osztani a fejadagokat, a már felsorolt szempontok szerint: ki milyen súlyú, mennyi idős, ha beteg, mennyire súlyos a betegsége. Anyai ösztönök Sajnos, mióta a tej mennyiségével kapcsolatos rendeletet meghozták, az egész országban nehéz helyzetben vannak az állomások és a babák. Bár van, akinek sokkal több felesleges teje van, egy anya naponta csak nyolc deci tejet adhat le. E megszorítás oka az volt, hogy azok az (édes)anyák, akik csupán a pénzre pályáznak, ne vonhassák el saját csecsemőjüktől a tejet. Merthogy ilyen is előfordul... Így viszont könnyen lehetetlen helyzetbe kerülnek az anyatejgyűjtő állomások. Tavaly Pécsett majdnem be is zárták az ottani gyűjtőt, mivel évente közel hétmillió forintos veszteséget termelt. A hivatalos indok az érdektelenségből fakadó kihasználatlanság volt. Fennmaradását annak köszönhette, hogy a felháborodott anyák aláírásgyűjtő akcióba kezdtek. Arra a kérdésre, hogy vajon kell-e, kellett-e tartani Szegeden bezárástól, a Széllné így válaszolt: A mai viszonyok között minden benne van a pakliban. Az is, hogy egy jól működő, a területet és intézményeket jól ellátó anyatejgyűjtő maradunk, de az is, hogy gazdasági szempontból esetleg úgy ítélik meg: nem finanszírozzák a létezését. Valójában nem gondolkozunk ezen. Aztán kis idő múltán hozzáteszi: Nagyon sok babánk van, itt is fel lenne mindenki háborodva, ugyanúgy, mint Pécsett. Összefogna a város. A szegedi központ dolgozói szerint, több okból sem valószínű, hogy bezárnák az állomást. Egyrészt a különböző betegséggel küzdő, intézetekben lévő babák nagy száma az, ami egyértelműen szükségessé teszi a női tejadást. Másrészt elég sok az az anyatej-mennyiség, ami ide bekerül. És amit talán a legfontosabb szempontnak tartanak az az, hogy napjainkban az anyatejes táplálás egyre nagyobb hangsúlyt kap az allergiás reakciók, felszívódási problémák, különböző érzékenységek magas előfordulási aránya miatt. A különböző rendeletekkel viszont ők sem elégedettek. Nem feltétlen hatékonyak ezek a szabályok. Az például, hogy felemelték a korhatárt három hónaposról nyolc hónaposra, nem kedvez azoknak az anyáknak, akiknek nagyobb szükségük lenne a plusz tejre. Mivel az orvossal még azok is fel tudják íratni, akiknek nem lenne olyan fontos, de benne vannak a jogosultak körében. Így pedig elveszik a tejet másoktól. Ez persze főként a háztól házig programban jelenthet gondot, az állomáson ugyanis figyelembe veszik, ki az, aki jobban rászorul a szolgáltatásra. Aki egészséges, annak négy-öt hónapnál tovább nem tudják biztosítani azt. Viszont ezt is ki lehet játszani, itt is vannak kiskapuk, amiket az anyák ösztönösen igyekeznek kihasználni. Mindezek ellenére úgy tűnik: összességében optimisták az állomás vezetői.
|
|
2006. január |
