Első Nemzeti Rockrakparti Szegeden
Szordínóban

Hamburger nincs! - hirdette büszkén a lámpaoszlopra ragasztott plakáton a MIÉP szegedi szervezete első Nemzeti Rockrakpartiját. Egykori rokkerként azt is megtapasztalhattam, hogy a beígért hurkát, kolbászt és virslit sem tudta fogyasztani a megéhező nemzetféltő.



- Ha lekapsz, összetöröm a géped! Én nem véletlenül vagyok itt... - vonta össze haragosan a szemöldökét egy inkább ötvenes, bomberdzsekis férfi.
- Azt mindjárt gondoltam. Kicsoda Ön?
- Nem mondhatom el, szigorúan titkos. Komolyan mondom: ha lekapsz, összetöröm a masinádat!
- Rendben, magát nem fényképezem.

Ebben maradtunk a "titkos ügynökkel". Volt idő tisztázni a "játékszabályokat", hiszen a hivatalos öt órai kezdésre éppenhogy össze tudták tákolni a dobogót, s a kölcsönkapott pianínót is jócskán hangolni kellett. Ügyelni kellett arra, hogy szépen szóljon, hiszen Gyimesi Kálmán operaénekest,a Szegedi Nemzeti Színház művészét kísérte egy Hazám hazám erejéig. Előtte azonban még fellépett az L&D Majorette Csoport is. A vezetőjük, Lázár György elmondta, hogy nem holmi nemes eszme vagy pártszimpátia hozta ide oket, hanem a pénz:
- Léptünk már fel más pártok rendezvényein is. Bármilyen cég vagy társaság szervez valamilyen utcai eseményt, mi örömmel megyünk. Kevés a pénzünk, nem válogathatunk.
Jó tíz percig pörgetik a botokat a lányok, majd következik Gyimesi művész úr, kinek baritonjába hihetetlen ütermérzékkel - levegővételkor - kiált bele egy óvodás kisfiú:
- Halászlevet akarok!
A lágyabb szívű nemzetiek elmosolyodnak, néhány karszalagos azonban mérgesen néz a szerencsétlen apukára. Akit akár dicséret is illethetne, hiszen már most gondoskodik az "utánpótlásról".
Nincs egyedül. Nagymamák, anyukák hozzák unokáikat, csemetéiket, akik vidáman játszanak, szaladgálnak a Móra Múzeum lépcsőin, miközben Magozott cseresznye, és egyéb punk- és nemzetféltő, -mentő zenekarok üvöltenek a hangszórókból.

A következő "nagy durranás" a városi képviselőjelöltek eskütétele volt, igaz erre jócskán várni kellett. Selmeczi Tibor után szabadon a képviselőjelölt is ember, dolgoznia kell, gyereket nevelni, bevásárolni, elhúzódott a szülői értekezlet és a többi, így mire összeverbuválódtak a jelöltek, már szépen besötétedett. Közben megjöttek a kellékek is: nemzeti lobogók, némelyiken apró tupírozás- nagy Magyarország térkép, a megszokott(?) jelszavakkal egyetemben.

Ezalatt a töltés közelében, ahol jobb időkben bringóhintók sorakoznak, most sört és "meg nem értett" jobb oldali szerzők összes műveit árulják. Fogynak a könyvek szépen, de a sípok éppolyan kelendőek, mint az autós matricák.
Ráérosen csordogál a dzsembori. Jut idő aláírni az EU ellenes aláírásgyűjtő-ívet, beszélgetni az eloző napi Áder János nevével fémjelzett polgári lakossági fórumról. A szervezők még világosban ígérték a Beatricét Dörner Györggyel kiegészítve, de csak nem akarnak ideérni. Nem baj, akad más elfoglaltság: a szittya lemezlovas maga köré kéri szimpatizánsait, hogy legyenek minél hangosabbak, hiszen élő rádiókapcsolatot alakítottak ki a Pannon Rádióval. A lelkes tömeg lélegzetvisszafojtva hallgatja Franka Tibort, ki tudtán kívül nagyon nehéz helyzetbe hozza a MIÉP szegedi szervezetét:
- Ki a MIÉP helyi polgármesterjelöltje?
Vágni lehet a csendet.
- A független jelöltet támogatjuk...

Vajon mit szól ehhez Balogh Elemér? Nincs idő ezen meditálni, hiszen befutnak Feróék. Gyors becuccolás, hangolás, s máris szólnak a néhány évtizede még gyűlölt nóták. Tisztességben megőszült bácsik tapsolnak korukat megszégyenítően, középkorú anyukák visítoznak. Dörner csak egy versrészlet erejéig érdekes, aztán el is bújik, nem nagyon látni. Feró, aki már nem akar hatalmat, pozíciót, felszólítja hallgatóságát: szeretné, ha ez a sok lelkes fiatal végrehajtaná a valódi rendszerváltást Magyarországon:
- Rajtatok tartom a szemem! - lelkesíti közönségét.
S hogy elég emelkedett legyen a koncert elhangzik a székely himnusz is. Ráadás nincs, van helyette Ördöngős zenekar, de ők már nem annyira érdekesek.
- Gyere, anya, menjünk haza. Már vár a holnapi robot - mondja egy középkorú férfi a feleségének. Mindketten kipirultak, izgatottak. Akár az elsőbálozók.

A trolin a kopaszok még hobörögnek egy kicsit, de vagy nincsenek elegen vagy nem ittak annyit, hogy szembeszálljanak a többi utassal. Így csak egy bátortalan Vesszen Trianon! marad búcsúzóul. Ne vesszen. Állítólag szép kastély. Kár lenne érte.

G.Sz.L.

2002. október 15.