Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Szabó Endre

Pofa be!

A címre koncentráló olvasóink közül feltehetően most sokan azt gondolják, hogy az év vígjátékának választott francia filmről kívánok értekezni, amelyben Jean Reno és Gérard Depardieu felejthetetlen alakításával örvendezteti meg a mozi-, sőt most már a dívídí nézőket is. Sajnos, ki kell ábrándítanom őket, hiszen mit keresne egy filmkritika a sportrovatban? Mindössze arról van szó, hogy fenti szókapcsolat tükrözi leginkább a honi közvélemény mozgásterét, ha labdarúgó válogatottunkat negatív kritikával illeti. Történt ugyanis egy fölöttébb gyalázatos, vérlázító gaztett csapatunk zágrábi vb-selejtezője kapcsán. A meccset az a kereskedelmi adó közvetítette, amely többek között a Berényi család izgalmakban bővelkedő életét bemutató multikulturális produkcióival, valamint Csonka András képernyőre küldésével már eddig is sok rögöt dobott a televíziózás sírjára, és eme misszióját most nemzeti tizenegyünk aktuális vergődésével kívánta megkoronázni. Nincs ebben semmi baj, a magyar foci a csatornán megszokott színvonalat talán még űberelni tudja, legalábbis nem fog kilógni a sorból. Igen ám, de a főszerkesztő egy óriási, már-már jóvátehetetlen merényletet követett el labdarúgásunk ellen, amikor Gyurcsok Józsefet leszámítva hazánk egyetlen megkérdőjelezhetetlen tudású „mágusát” ültette a szakkommentátori székbe. A honi futball emlőin nevelkedett műkedvelők mindebből leszűrhették, hogy a többszörös bajnok, két ízben a szövetségi kapitányi posztot betöltő Verebes Józsefről van szó, akinél jobban kevesen értenek ehhez a sportághoz, legalábbis ő szilárdan meg van győződve erről a tézisről. Mindenesetre garantáltan nincs rajta kívül olyan edző a világon, aki meg tudta magyarázni csapata súlyos vereségeit, olyan valószínűtlen indokokkal, hogy szembeszélben kezdtünk és megártott a srácoknak a tengeri levegő. Nos, a Mágus szakértett is becsülettel a 3-0-ás kudarc folyamán, de ezúttal nem dicsérte meg a fiúkat, hanem meglehetősen kritikus hangnemben taglalta a gárda játékának gyenge pontjait. Olyasmiket mondott, amit minden néző megállapíthatott: nagyon gyengén játszottunk, nincs védelem, lassúak és gyávák vagyunk. Ez teljesen érthető egy ekkora zakó esetén, legalábbis mi, félművelt szurkolók így gondoltuk. Rosszul tettük, mert amióta Lothar Matthäus gardírozza gyémántlábú kiválóságainkat, azóta megváltozott egy s más széles e vidéken. A német szakember ugyanis tudtára adta mindenkinek, hogy itt nincs többé helye a letargiának, a kesergésnek, a sírásnak, a pesszimizmusnak és egyáltalán a negatív hozzáállásnak, mert így képtelenség megvalósítani az álmainkat – ha valaki nem tudná, célunk a 2006-os világbajnoki finálé. Mindezek után törvényszerűnek hat, hogy mihelyt tudomást szerzett a mi Loddarunk Verebes renegát cselekedetéről, azon nyomban élt pallosjogával és kipenderíttette a főbenjáró bűnt elkövető kollégát, mondván, hogy merészeli egy szakkommentátorocska nyíltan bírálni az ő szeretett gyermekeit. Amikor látszólag minden sikeres – barátságos meccsen megvertük a németeket és a skótokat -, akkor nem kell a negatív reklám, fölösleges gerjeszteni itt a tumultust, jó ez a csapat, csak idő kell neki. A vereséget meg minél előbb felejtsük el, inkább egymás kezét fogva tekintsünk a jövőbe. A károgó, levesbe piszkító varjak ideje lejárt

Az Izland elleni szerdai összecsapáson természetesen már egy teljesen új stáb kommentálta az eseményeket. Világ láss csodát, rögtön nyertünk 3-2-re! Nem tudni, van-e összefüggés a két dolog között, de ennek igazából nincs jelentősége

Mondhatnánk azt, hogy minden jó, ha jó a vége, azonban örökké akadékoskodó természetünk nem hagy nyugodni bennünket és megfogalmazódik fejünkben néhány ál-naiv kérdés: mi szükség szakértőre, ha az nem mondhatja el a véleményét, mi köze van egy látszólag inkompetens személynek egy televízió belügyeihez, hogyan tudta Matthäus parkolópályára küldeni Verebest? Ráadásul eddig pont ez a csatorna alakítgatta kénye-kedve szerint az élvonalbeli mérkőzések kezdési időpontját, hogy a Vasárnapi Receptklub meg a Forma 1 közé feszesen illeszkedjék a program, akkor most minek köszönhető ez a pálfordulás? A válasz egyszerű, a pénz a hunyó ezúttal is. Három tőkeerős szponzor csatlakozott ugyanis a napokban nemzeti csapatunk izmosnak mondható mecénási köréhez, a német szakember üzleti partnereinek jóvoltából. A kereskedelmi csatornák pedig köztudottan azért jöttek létre, hogy a reklámok közti fölösleges időt kitöltsék valamilyen szórakoztató adással. A szálak jelen esetben egymásba futnak. Akinél a pénz, az diktál. A többieknek meg pofa be!

2004. október 20.