Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Schwartz Noémi noemi.3@index.hu

"A vitorlázórepülő ésszel, a motoros motorral repül"



Balog István pilóta avat be sportága rejtelmeibe

"Az embereknek az ég a határ, a vitorlázórepülőzőknek az otthona"- hangzik a vitorlázórepülő-pilóták jelszava, akik számos rangos nemzetközi versenyen szereztek hazánknak kiemelkedő eredményeket, Európa- és világbajnokságokat nyertek meg. Balog István, a magyar ifjúsági verseny 2002-es különdíjasa illetve 2003-ban hetedik helyezett pilótájával beszélgettünk a sportágról

- Mitől más a vitorlázórepülés, mint a többi repülési forma?

- Nyugodtabb. Csöndesebb. Sokkal szabadabb. Gyakorlatilag oda mész, ahova akarsz, s csak természet erejét használod. Nincs benne motor, csak magadra számíthatsz és az időjárásra. Ha megszorulsz, nincsen egy olyan segítség, ami mondjuk a motoros repülésben ott van, hogy gázt adsz és megoldódik a helyzet. Ezáltal szerintem izgalmasabb is. Azt szokták mondani, hogy a vitorlázórepülő ésszel, a motoros meg motorral repül.

- De ha nincs benne motor, hogy szállsz föl?

- A fölszálláshoz mindenféleképpen igénybe kell vennünk valamilyen motor segítségét: vagy egy motoros gép felvontat, vagy pedig egy úgynevezett csörlőaggregátorral húzzák fel a repülőt. Az aggregátorral durván 3-400 méterre tudunk felcsőrölni, a motoros gép oda húz fel, ahova szeretnénk.

- És hogy maradnak fenn a gépek?

- Ez egy érdekes kérdés. Mivel nincs benne motor, így állandó siklópályán van a vitorlázórepülő. Olyan, mint a papírrepülő, ha eldobod, idővel leér a földre. Az úgynevezett termikeket használjuk ki arra, hogy levegőben maradjunk. Ezek olyan forró levegőoszlopok, amik a földtől elszakadva a hidegebb levegőben emelkednek, és ha ezekbe belemegyünk, és benne körözünk, akkor a levegővel együtt a vitorlázórepülő is fel tud emelkedni.

- De nem veszélyes, hogy arra kell építeni, hogy lesz majd felszálló légáramlat?

- Nem. Ha helyben kell repülni, s esetleg nem találunk áramlatot, akkor leszállunk a repülőtéren. Ha távrepülés közben alakul úgy, hogy nem tudsz következő emelést találni, akkor kénytelenek vagyunk úgynevezett terepre szállást csinálni. Ez abból áll, hogy kiválasztasz egy tarlót, egy szántóföldet vagy lucernást, s ezekkel a gépekkel ilyen területekre le lehet szállni.

- Volt már, hogy nagyon lehetetlen helyen kellett leszállnod?

- Igazából necces terepszállásom még nem volt. Egyszer azt hittem, hogy meg fogom találni a következő emelést, és viszonylag alacsonyra kerültem, ahol számítottam, hogy lesz egy termik, de nem volt, s tényleg csak pár másodpercem volt, hogy kiválasszam, melyik terepre tudok leszállni, de az is egy sima tarló volt.

- Honnan tudod, hogy valahol emelés van?

- Rengeteg tapasztalat, gyakorlás és elméleti meteorológiai tudás kell hozzá. Ezek az emelések nem látszanak. Bizonyos időjárási körülmények között segítenek a felhők. Ezeknek az emeléseknek a tetején alakulnak ki a közhiedelemben bárányfelhőnek, szaknyelven kumuluszoknak hívott felhők. Ezeknek a színéből, alakjából, nagyságából lehet következtetni arra, hogy van-e alattuk emelés.

- Mindig lehet repülni?

- Gyakorlatilag mindig. A túl erős szél az, ami korlátozhat minket, durván 35-40 kilométeres szél az, ami mellett még lehet. Fontosabb viszont, hogy a termikek csak bizonyos időjárási körülmények között alakulnak ki. Például ilyenkor késő ősszel, télen, nem nagyon alakulnak ki termikek, mert ahhoz sok minden szükséges.

- Hogyan lesz valaki pilóta?

- Amikor én kezdtem, 15 évesen lehetett egyedül repülni, azt hiszem, ezt 16 évre változtatták. El kell végezni egy tanfolyamot, ami általában télen szokott lenni a holtidőszakban, mert télen nem nagyon vitorlázunk. Meg kell felelni egy orvosi vizsgálaton, és ha ez a kettő megvan, akkor el lehet kezdeni a gyakorlati kiképzést. Ez ugyanúgy megy, mint ahogy az autójogosítványt megszerzi az ember. Van egy tematika, amit végig kell követni, oktatóval beülnek a gépbe, s folyamatosan eljutnak arra a szintre, hogy egyedül elengedik az embert repülni. Ez durván ötven-hatvan felszállás után megtörténik.

- Sokan űzik ezt a sportot világon illetve Magyarországon?

- Vannak kifejezetten repülős országok: Németország, Franciaország, Anglia, Ausztria, Finnország, Norvégia. Nyugat-Európában elég komolyan foglalkoznak ezzel. Ez mindenütt úgy működik, hogy a honvédségi repülésnek a bevezetőjeként használják. Tehát a honvédség és sportrepülés között szoros kapcsolat van, és a honvédség támogatja. Nálunk, Magyarországon ma ez úgy néz ki, hogyha repülni akarsz, akkor annak minden költségét saját magadnak kell állni, és ez bizony nagyon-nagyon sok pénz, ezért nem túl sokan vitorláznak. Ez egy elég szűk társaság, azt lehet mondani. Szerintem kétszáz embernél nem több, akik rendszeresen versenyeken megfordulnak.

- Milyen versenyek vannak?

- A vitorlázó repülésnek két fajtája van: a műrepülés és a vitorlázó teljesítményrepülés. A teljesítményrepülésnél ki van írva egy feladat, egy bizonyos távolság, s annak a megrepülését kell végrehajtani, s az nyer, aki a leggyorsabban teszi meg ezt a távot. A műrepülés egy egészen más kategória. Egy vontatógép ezerkétszáz méterre felhúzza a speciálisan erre kifejlesztett gépet, s egy kilométerszer egy kilométerszer egy kilométeres kockában hajtják végre ez a műrepülő programot. Ez egészen más a motoros műrepüléshez képest, tehát ugyancsak nincs motor a gépen, s csak azt a helyzeti energiáját tudja felemészteni, ami kezdetben van. Tehát folyamatosan veszítve a magasságából tudja a figurákat végrehajtani. Viszont nagyon szép és kecsesek ezek a gépek.

- Érünk el ezeken a versenyeken eredményeket magyar viszonylatban?

- Nagyon jó eredményeink vannak, rengeteg világbajnokot adunk az országnak. Vitorlázó műrepülésben három éve lett Európa-bajnok, két éve világbajnok Tóth Ferenc. Vitorlázórepülésben azt hiszem tavaly lett Gulyás György harmadik helyezett. Kovács Krisztián ifjúságiban világbajnok hetedik. A repülésnek viszont nincsen állami támogatása, 2000 óta gyakorlatilag nulla forintot kapunk az állami költségvetésből. Míg egy huszonhatodrangú futballcsapat is kap állami pénzt, mi egy fillért se. Mindenki a saját erejéből és pénzéből jut ki a versenyekre. És ez sajnos nagyon drága, egy világbajnokságra kijutni egymillió forint. És aki nem tudja megtenni, az nem tud kimenni. Ez nagyon fájó pont.

 

2004. november 30.