 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Sámson a cserkészház falai közt
|
|
A fenti sorok - a Brazíliára vonatkozóak mindenképpen - természetesen sztereotípiák, de legalábbis sarkítások. Az azonban tény, hogy a capoeira, ez az afrikai eredetű, Brazíliából származó táncos-sportos harcművészet, nagyon gyorsan terjed hazánkban. Ma már szinte minden nagyvárosban van oktatás, akad, ahol egyszerre több csoport is képviselteti magát. Az egyetemen belül még testneveléskurzusként is felvehető a capoeira. Ez utóbbiból is kiderül: Magyarországon inkább sportként számítanak rá, pedig - ahogyan az minden hivatalos magyarországi capoeira-egyesület honlapján is olvasható - ez a harcművészet sokkal inkább a dél-amerikai ország kultúrájának része, mint sportpalettájának egy színfoltja. Az a nem feltétlenül helytelen hozzáállás pedig, hogy az emberek mozgásra vágynak, ezért mennek el capoeirázni, váratlan helyzetek elé állíthatja a gyanútlanokat. - Amikor az emberek először jönnek el hozzánk, a sport miatt teszik, - mondja a jelenleg Budapesten, Gödöllőn, Debrecenben és Szolnokon működő ACDP (Associaçao de Capoeira Descedente do Pantera) csoport egyik tanára, Formado Sançao - egy hét után azonban már megszokják, hogy ez egy életstílus. Persze vannak olyanok is, akik már tisztában vannak a capoeira komplex voltával. Ők általában azért jönnek, mert kíváncsiak. El akarnak sajátítani egy olyan dolgot, ami újdonságot hoz az életükbe. És hogy mi is ez az újdonság? A capoeirának, mint szinte minden küzdősportnak van egy erőteljes filozófiai háttere. De mindenekelőtt lássuk, hogyan is néz ki egy edzés. Sançao bekapcsolja magnóját, a szocreál cserkészház szocreál termét betölti a brazil muzsika. A kilencven százalékban fiúkból álló csoport az edzőt követve portugálul számolja az ütemeket. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez az előkészület, vagy itt anélkül is elkezdődhet a móka: nem egy európai bemelegítésről van ugyanis szó, már most táncolnak, énekelnek. Sançao erősen tört magyarral tapsolásra buzdítja őket. Aztán forogniuk is kell ütemre. Mint kiderül ez a koncentrációt hivatott elősegíteni. Egy fiút hirtelen hátraküld a brazil. Nem értem, miért, de ahogy látom, a büntis sem. Mások magyarázzák el neki, hogy nem megfelelő az öltözete. Capoeirázni ugyanis kizárólag fehér ruhában lehet. Ha nem abban vagy, vár rád a hátsó sor. Ja, és a mezítláb is kötelező! Az alapvető lépés a ginga, amit legjobban úgy lehetne elmagyarázni, hogy előre-hátra lépkedés, rogyasztott lábakkal, természetesen ezt is ütemre, mintha támadnál, majd visszavonulnál. Van két első edzéses ifjú, őket a terem puritán kis faszínpadára parancsolja Sançao. Ott kell gyakorolniuk a gingázást és a cigánykereket - ami szintén elengedhetetlen eszköze egy capoeristának. - Ha új ember érkezik az edzésre, nincs vele kivételezés - vallja Sançao - Igazodni kell a tempónkhoz, itt nincsenek korosztályok, ez egy nagy család, egy egységes csoport. Bár elvileg "9-99 éves korig" ajánlott a capoeira, húszon túl már alig vannak itt. Az is igaz viszont, hogy a tudásuk eltérő. Van például egy fiú, aki a magasan veri a többiek szintjét. Zöld öve is megkülönbözteti társaitól. Az övet a batizadomon kaptam - magyarázza. Amikor hülyén nézek rá, tovább magyaráz: Azt jelenti: keresztelő. És tulajdonképpen tényleg úgy is működik. Övfokozatot kap az ember, és ezzel együtt megkapja capoerista nevét is. Formado Sançao-t sem így hívják tehát valójában. Polgári neve Samuel Viera. Amikor becenevének jelentéséről kérdezem, mosolyogva raszta hajára mutat. Nem szabad levágni. Ebben van az erő - mondja magyarul. A Sançao jelentése tehát Sámson. A beceneveket egyébként mindig valamilyen egyénre jellemző dologról adják. Sançao segédjét, egy állítólag mindig vidám magyar lányt például Allegriának kereszteltek. Ez annyit tesz: öröm. Az edzés a bemelegítés után harccal folytatódik. Ami megkülönbözteti a capoeirát a többi küzdősporttól az az, hogy itt úgy kell küzdeni, hogy közben nem érhetsz a másikhoz. A lényeg a játékosságon, a koncentráción, az egészséges versenyen van. A bevezetőben említett rodába (egy egyszerű körről van szó) egymás után lépnek be a játékosok. Forognak, ugrálnak, dobálják magukat, alkalmasint a másik feje fölött. A lényeg azon van, hogy egy idő után az elsajátított figurák segítségével az ember ki tudja alakítani a saját capoeira-stílusát. Míg a két aktuális harcos egymással van elfoglalva, a többiek, akik a rodát alkotják capoeira-dalokat énekelnek. Sançao kiáltja előre a szöveget, nebulói pedig rögtön utána. A dalok megtanulása ugyanúgy hozzátartozik az edzések menetéhez, mint például az új figurák elsajátítása - mondja Sançao. Sançao elmeséli miről szólnak a szövegek - mondja a kevés lány közül az egyik -, de egyébként nem bonyolultak. Mind az életről szól, az élet szeretetéről, és arról, hogyan kell játszani. Ezeken felül Sançao még történelemórát is tart nekik. A capoeira kialakulásának ugyanis legalább olyan terjedelmű történelme van, mint egy kisebb méretű európai háborúnak. A 16. században az Afrikából Brazíliba hurcolt fekete rabszolgák fejlesztették ki, arra az esetre, ha meg kellene védeniük magukat. Miután pedig uraik betiltották a gyakorlást, egy szelídebb, tánccal, zenével, énekkel leplezett formáját űzték éjszakánként a szálláshelyükön. A rabszolgák, felszabadításukat követően, a nagyvárosokba vándoroltak, ahol egy idő után megnőtt a hírnevük. A fehérek szívesen használták őket testőrként. De a törvénytelenségeket is velük végeztették el. Ebből persze egyenesen következett, hogy újból betiltották a capoeirát. Negyven év múltán azonban Manoel Dos Reis Machado, azaz Mestre Bimba megreformálta a capoeirát. Az utcákból az edzőtermekbe vitte, így ismét népszerűvé téve azt a fehér lakosság körében. Vajon hogyan tudják elfogadni az itteni brazil capoeiristák, hogy egy európai ország nem érti meg olyan mértékben a capoeira szellemiségét, mint ők otthon? Először nagyon nehéz volt, de két éve vagyok itt, úgyhogy már nem zavar. - mondja Sançao - Hozzá kell szokni, és természetesen rengeteg kompromisszumot kell kötni. Nálunk például annyiféle capoeira-csoport létezik, hogy válogathatsz, melyik áll a legközelebb a te értékrendszeredhez. Itt természetesen nem lehetett megtenni, hogy többféle kurzust indítsunk, mivel nincs még rá akkora igény. De azon dolgozunk, hogy legyen. Sançao négy-öt hivatalos, az ACDP-hez hasonló capoeira-csoport létezéséről tud Magyarországon. Mint mondja, próbálják tartani ezekkel a kapcsolatot. Rendeznek például úgynevezett workshopokat, amelyek nyitottak minden egyesület számára. Ez a workshop tulajdonképpen egy óriási nagy edzés, ahol meghívott mesterek tanítanak három-négy órán keresztül új mozdulatokat. Ha jól veszem ki a szavaiból, nagyon hasonló a batizadokhoz, csak ott a tanulóknak tudásukról kell tanúbizonyságot adniuk a mesterek előtt, vagyis velük kell játszaniuk. Sançao egyébként még csak 25 éves. Ennek ellenére nagy tanári tapasztalattal rendelkezik. Körülbelül tizennégy évesen kezdett el komolyan foglalkozni a capoeirával. A családom ültevényén láttam először capoeirázó embereket. Megtetszett. Elkezdtem edzésekre járni. Van "normális" szakmám, de nem akarok mással foglalkozni. Úgy tűnik, a brazil ember mint egy vallásra, úgy tekint a capoeirára. A vallásosság egyébként sem áll távol tőlük. Viszont ahhoz képest, hogy régebben a harcos jellegére építettek, ma már az örömről, az élet szeretetéről szól az egész. Ha most - tegyük fel - megtámadnának az utcán, használnád a tudásodat, vagy ez ma szigorúan tilos a capoeirában? - érdeklődöm Sançaotól. Hát, ez elég kényes kérdés…Tulajdonképpen nem igazán szabályos, de azt mondom, használnám, persze. Fontos az életem! Hát, hogyan capoeiráznék tovább? |
|
2005. május 02. |
Bár utóbbi sem éppen egyszerű - ma éppen egy olyan mozdulat aktuális, mely során a levegőben spárgát kell csinálni a fejed fölött, úgy hogy közben egy kézzel tartod magad -, az énekeket is nehéz lehet megtanulni annak, aki nem tud portugálul. 
Az edzés végén a csoport kivonul a cserkészházból, szép napfényes délelőtt lévén. A helyi református templom előtti téren alakítanak egy rodát, és elkezdenek játszani, énekelni. Sançao egy különös hangszeren, a berimbaon kíséri a dalokat. Az emberek - templomból ki és be - köréjük gyűlnek. Láthatóan mindenki élvezi a bemutatót.
