Szabó Endre

A ház nem készült el
Már megint elbukott a selejtezőkön a Magyar Labdarúgó Válogatott!

Az embernek az az érzése, mintha forgatókönyv szerint mennének a dolgok. Várjuk a sorsolást. Igen ez nem túl nehéz csoport, ebből tovább lehet jutni. Kötelező győzelmek, előre kitervelt menetrend, számolgatás. De jön a „sorsdöntő meccs”. Persze kikapunk. Néhány egyéni hiba, persze a csapat jó volt. „Megérdemelte volna a közönség, hogy nyerjünk.” Magyarázkodás, lemondás, kirúgás. Építkezés! Mindig ezek az építkezések. 1986-óta csak erre telik. Mindegy ki az edző, kik játszanak, mi mindig csak építkezünk. Utána persze leromboljuk, majd megint újraépítjük. De mit?

Sebaj, jönnek a fiatalok. Tehetséges (de)generáció, Lehet rájuk építeni. Tessék őket beépíteni! Hopp! Barátságos meccsen Gabont kitömtük, majd Ománban is gáláztak a fiúk. Kuvaittal már nehezebben bántunk el. Németország ellen zakó. A skótok ellen is. Na majd a selejtezőkön. Most mi a tét: EB, VB? Nem számít, biztosan kijutunk? Persze mégsem. De miért nem?

A labda a hibás. Túl kerek és sosem fárad el. Az a szemét labda. Sőt, szemét bíró, szemét tengeri levegő, szemét FIFA, szemét UEFA, szemét szurkolók, szemét ellenfél, szeméttelep.

A ház még mindig nem készült el. Lassan húsz éve. Talán rossz az építőanyag Kőmíves Kelemen uraság!

2003. október 18.