Hraskó István

A cél: Athén
Székely Bulcsú újra a Fradiban

Tíz perccel a meccs után még remeg a keze. Pedig, gondolhatnánk, aki már játszott Eb-n, vébén, olimpián, annak egy ilyen bajnoki mérkőzés (15-4 lett a végeredmény) csupán könnyed kikapcsolódás. De Csucsu, azaz Székely Bulcsú erre a meccsre is nagyon felpörgött. Mint mindig. Olimpiai bajnokként újabb és újabb célokat tűz ki maga elé - régi-új csapatával, az FTC-vel például a bajnoki dobogó legfelső fokát. Amúgy pedig minden erejével arra törekszik, hogy újra mehessen az ötkarikás játékokra.

-Mi a véleményed, milyen volt a Kecskemét?

-Nagyon elfáradtunk.

-Komolyan mondod?

-Természetesen. A végeredmény ugyan azt tükrözi, hogy nagy volt a két csapat közti különbség, de azért bizony észre lehetett venni, hogy mi is sok hibával játszottunk, és ezeket a bizonytalanságokat ki is használta a hazai gárda. Akármilyenek is az eredményei mai ellenfelünknek, egyáltalán nem rossz csapat. Csak idő kell, hogy még jobb legyen. Sok a fiatal és az ügyes játékos, s hogyha együtt tudnának maradni, s együtt dolgoznának, annak biztos meglenne a gyümölcse.

- Szerinted mennyi időnek kell eltelnie addig, míg egy vidéki csapatnak esélye lesz egy fővárosi ellen?

- Sajnos a póló nagyon főváros-centrikus, és igazából az a nagy gond, hogy amint felbukkan vidéken egy-egy tehetség, azonnal elviszik a fővárosi klubok. Elég, ha csak a Szeged példáját vesszük - ha a rengeteg ügyes játékost együtt tudták volna tartani, akkor most egy nagyon jó, szinte bajnokesélyes csapatuk lenne. Ezen a helyzeten kellene valamilyen módon változtatni; csak sajnos ma már nagyon megszokott, hogy négy-öt budapesti gárda alkotja a magyar férfi vízilabda élmezőnyét, és éppen ezért nem egyszerű megoldani ezt a kérdést. Hosszú-hosszú évek megfeszített munkája, és persze több pénz szükséges ahhoz, hogy ezek a vidéki központok ne haljanak el.

- Nálatok a Fradiban mik a célkitűzések a bajnokságban?

- Meg akarjuk nyerni. Mi más lehetne a célunk, ha nem ez? Nem dolgoznánk ilyen sokat, ha megelégednénk mondjuk a harmadik hellyel. Reálisan nézve persze az OB I legnagyobb esélyese a Honvéd - de én azt hiszem, hogy akár a BVSC, akár a Vasas, és persze mi is bele fogunk tudni szólni ebbe a kérdésbe. De a legfontosabb, hogy olyan játékot nyújtsunk, amivel azok, akik szimpatizálnak velünk, elégedettek legyenek. Remélem, hogy ez legalább döntőt fog érni a bajnokságban.

- A Vasasból miért jöttél el? Volt ehhez valami köze annak, ami a bajnoki döntőn történt, vagy egyéb okok játszottak közre?

- Nem, olyannyira nem volt hozzá köze, hogy így még nehezebb volt eljönnöm - mert ugye azt szokták mondani, hogy a süllyedő hajóból nem szabad kiugrani, és nem szabad magukra hagyni azokat, akik ottmaradtak- márpedig a Vasasra tipikusan ráillett a süllyedő hajó hasonlat. A döntésem oka az volt, hogy úgy éreztem, a Vasasból nem fogok tudni bekerülni a válogatottba, és így nem jutok el az athéni olimpiára sem, mert olyan poszton és olyan játékot kellett játszanom, ami miatt hátrányból indultam volna a válogatott keret kialakításakor. Azért jöttem vissza a Fradiba, mert itt megkapom a lehetőséget; ettől persze még nem garancia, hogy ott leszek az olimpián 2004-ben, de így nagyobb az esélyem rá.

- Mit gondolsz, számít rád a szövetségi kapitány?

- Remélem; erre csak ezt tudom mondani. Dolgozok érte keményen.

- Milyen a Fradinál a hangulat?

- Az alatt a két év alatt, amíg nem voltam itt, nagyon kicserélődött a keret, de szerencsére Gyöngyösi András személyében egy rendkívül jó szakemberrel tudunk együttdolgozni. Fiatal és rettenetesen lelkes csapat vagyunk, aminek talán az lehet a legerősebb fegyvere akár a Honvéddal, akár a Vasassal szemben, hogy nem sztárokra építjük a játékot, hanem a csapatra, és ezzel próbálunk eredményt elérni.

- Rólad sokan azt mondják, hogy heves vérmérsékletű és nagyszájú vagy. Ez mennyire igaz?

- Hát... Igen, ezt mondják, és van is benne igazság, de ahogy korosodik az ember, úgy azért le is higgad, benő a feje lágya. Viszont arra törekszek, hogy a jókedvet, a nagyszájúságot lehetőleg ne veszítsem el, persze ügyelve arra is, hogy ez ne nagyképűség legyen, hanem tényleg csak jópofaság.

…és ebben a pillanatban feltűnt Csucsu háta mögött Gyöngyösi András, és kissé megnógatta játékosát. Pedig lett volna még mit kérdezni ettől az egyébként nagyon szerénynek tűnő fiatal pólóstól. Talán majd legközelebb...

2002. november 8.