Vidákovics Zoltán

A beckhamesedési folyamat

Egy focicsapat öltözője hihetetlenül izgalmas és mindenkit izgató világ. Vibráló magasfeszültség, harsogó taktikai utasítások, az ez alatt a szomszédnak halkan odabökött és az öltözködés során mindenkinek szóló görcsoldó poénok, az izomlazító krém erős illata, a meccs után a tusolóból áradó gőz, a savanyú izzadság, a cipőkből, zoknikból felszálló tompa pára, a fűvel kevert sár friss levegője és a dezodorok kiokádta sűrű felhő elegye állandó elemei ennek a különös térnek. Ezt önti formába pozitív eredmény esetén a határt, ellenfelet nem ismerő jókedv és önbizalom, kudarc során a csöndes elkeseredettség, a fogak között halkan sziszegő szitkok, a vádoló és üres pillantások. A meccs utáni második legfontosabb mozzanat az öltöző, ahol már előre eldőlhet egy-egy eredmény, támadás alakulása. A közösségnek itt, összezárva kell először nagyot teljesítenie, és csak azután kint a hatvan-, harminc-, vagy háromezer néző előtt. Itt kapható el a játékos mint ember legkönnyebben, a választ a csapat formájára, játékára, hangulatára itt lehet és kell elsősorban keresni.

Az okokat biztosan meg lehetne találni, de egyelőre rejtély, hogy ebben a lassan mindent feltáró világban az irdatlan állatias ösztönöktől lihegő médiának eddig miért nem sikerült felborítania a spanyolfalat, és teljes mezítelenségében megmutatni, megszégyeníteni ezt az izgató és csodálatos bájakkal rendelkező leányzót. Eddig karrierjüket befejező, nagyszájú focisták elfogultságtól aligha mentes visszaemlékezései, valamint egy-egy az öltözőkbe feltételezhetően reklámcélból beengedett tévétársaság felvételei szórtak az éhes szurkolók elé egy-egy morzsát. Persze a bulvárlapok mindig naprakészek, hol, mikor, kivel, mi történt a pályán kívül, milyen konfliktus robbant ki egy csapat háza táján, de ezekről mindenki tudta, tudja: hitelességük erősen megkérdőjelezhető, nagy részük pletyka, és célja a pénzcsinálás.

Most azonban mintha résnyire nyílt volna az öltözőajtó.
Alex Ferguson a Manchester United edzője az Arsenal elleni csalódást keltő vereség után szokása szerint magából kikelve ordítozott az öltözőben, és csapata játéka iránti nemtetszését nyomatékosítva erőteljeset rúgott egy előtte heverő stoplisba. Az a falnak csapódott, majd a legnagyobb sztár, Anglia példaképe, a bálvány, a szexszimbólum, korunk egyik legfeltűnőbb és legnépszerűbb jelensége, David Beckham homlokán fejezte be röppályáját. A becsapódási helyen keletkező két centi széles mélyedésből pedig azonmód szivárogni kezdett a vér. A szőke középpályás meglepetésén hamar felülkerekedve nekiugrott edzőjének, és leköpte.

A kedves kis jelenetet óriási médiavihar követte: boldog-boldogtalan nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, mindenki a manchesteri öltözőről beszélt, a fogadóirodák csökkentették a Beckham távozására vonatkozó oddsaikat, a Milan, az Arsenal és társaik pedig jelezték: ők nagyon szívesen, akár most rögtön leigazolnák a ManU manökenjét.
De Beckham nem ment sehova. Maradt, maradni fog az idény végéig, és valószínűleg marad azután is.

Ez a történet nagyon ki van találva. Beckham pedig még jobban: ő a média, a menedzserek, a reklámozók tökéletes teremtménye. Persze balgaság lenne azt állítani, hogy minden brit kisgyerek idolja a menedzserei tanácsára, önkezével nyiszálta meg a szemöldöke feletti bőrt, hogy így még több pénzhez, nagyobb hírnévhez jusson. Viszont történt valami az öltözőben, amit fel tudtak használni erre. Beckhammel mindig történik valami rendkívüli. A beadásait pedig közben szép lassan elfelejtjük.

És a foci elindult az elbeckhamesedés felé. Először apró, alig érzékelhető, de mára egyre erősödő jelek mutatják: a Játék központi szerepe megingott. Helyét a show, a szenzáció, a külsőségek készülnek átvenni. Ezek mögött pedig a pénz áll. A labdarúgás „iparosítása” és kiaknázása már javában folyik. A nemrég még erős és hatalmas sportág megroppant, nemsokára nem lesz már lé, amit kifacsarhatnának belőle. És akkor nagyon rossz lesz nekünk.

Akkor majd annak is örülhetünk, ha lesz edző, lesz min felmérgelnie magát, és lesz kin kitöltenie haragját.

2003. március 5.