Dobos Sándor

„Szeretem, ha ordibálnak velem!”
Fűrész Diána Szegeden találta meg a számításait

Kecskemét és Sopron után Szegeden lett a férfi nézők egyik kedvence Fűrész Diána. A junior válogatott oszlopos tagja egy elvesztegetett soproni év után a Tisza-partján találta meg a számításait, ami nem jelent mást, mint stabil pozíciót a szűkebb keretben. Egy fiatal játékos esetében ennek elérése már sikernek számít. Ő azonban nem elégszik meg ezzel. A Szeviép-Szeged első számú irányítója kíván lenni. A feladat nem egyszerű. Egy taktikai edzést követően fáradtan érkezik a beszélgetésre. A narancslé jól esik, fájó, hogy nem sikerül beledobni az üres dobozt a szemetes kosárba. „Ez egy kosarastól nem túl jó ajánlólevél” – viccelődöm. Mosolyog.

- Eddig minden csapatodnál komoly harcot vívtál a kezdőcsapatba kerülésért. Mi lesz októbertől?

- Donkó Orsi visszatértével ketten vagyunk az egyes-kettes poszton. Óriási szükségünk van rá, nagyon örülünk, hogy visszatért.

- Őszinte ez az öröm?

- Igen, hiszen ő egy nagyon rutinos, tapasztalt játékos, aki csak segíthet a csapaton.

- Újhelyi Gábor mit mondott, kit fog előnyben részesíteni?

- Azt mondta, hogy mindketten pályán leszünk. Nyilván, ha magas szerkezetű csapatot küld fel, akkor ő fog kezdeni, ha elfárad, jövök én.

- Jól éreztem, hogy ezt a másfélórás edzést nem vettétek eléggé komolyan? Kicsit unottan dolgoztatok…

- Valóban nem nagyon szeretjük, ha ilyen sokáig tart, de ezekre is szükség van. Az az igazság, hogy most jobban elfáradtunk, mint egy erőnléti edzésen.

- Az edzőtök, amikor megunta a lazaságot, keményen felemelte a hangját. Szereted, ha egy edző keményen, szigorúan bánik veletek?

- Ez természetes, muszáj fegyelmezni, kiabálni. Jó, ha a lelkünkkel is foglalkozik, de én kifejezetten szeretem, ha meccs közben például ordibál a pálya széléről.

- A nyáron Koreában rendezték meg az Universiádét. Nem lehetett viszont olvasni nevedet a tudósításokban.

- Tizenhárman mentünk ki Teguba, valamilyen oknál fogva én lettem a tizenharmadik.

- Miért?

- Fogalmam sincs, igazából ezt senki sem tudja, a válogatott edzőjén kívül.

- Valamit csak kellett, hogy mondjanak.

- Mindenki azt hitte, hogy nem feltétlenül ugyanazt a tizenkét játékost kell az összes meccsre nevezni. Ott viszont kiderült, hogy igen.

- Nem lehettél túl boldog…

- A verseny előtt volt egy pécsi torna, és már ott éreztem, hogy nem nagyon számít rám az edző. Nem értem, miért vittek ki ennek ellenére, hiszen ez költséges lehetett. Ott, amikor megtudtam, hogy nem játszottam, már nem tudtam mit mondani, annyira el voltam már keseredve, inkább a rosszabbra számítottam. Hazajönni nem volt lehetőség, úgyhogy megpróbáltam elfoglalni magam. Így is hatalmas élmény volt a kintlét, hiszen nyolcezer sportoló volt az olimpiai faluban, ráadásul egy vívóérmet is el tudtam kapni. És, hát túl sok jóból nem maradtam ki, a csapat eléggé leszerepelt.

- Mit gondolsz, Szegeden előfordulhat ugyanez?

- Nem hiszem, hiszen úgy érzem, erősödtünk. Egy helyet szeretnénk előrelépni, ami az ötödik helyet jelenti. Most még nehéz megmondani, hogy milyen erős a csapat, hiszen tétmeccset még nem játszottunk. Donkó nagyon hiányzott a csapatból, és érkezett egy bosnyák center (Secserbegovics), aki a magyar válogatott ellen például egészen jól játszott.

- A Soproni Postás megszűnt létezni. Egy éve még te is ott játszottál, legalábbis papíron…

- Nagyon sajnálom azt az egy évet, most már belátom, rossz döntést hoztam. Sokkal előrébb tartanék, ha nem mentem volna Sopronba. Óriási csalódás volt, hogy az elnök ígérete ellenére nem játszottam. Megjegyzem, a szerződés minden elemét teljesítették, de azért egy kosaras számára az a fontos, hogy játsszon, főleg, ha fiatal.

- Egy ideig azért az iskola is a hűség városához kötött…

- Idén vettek át az egyetem gazdasági karára, közgazdász szakra. Így sokkal könnyebb, hiszen tavaly volt olyan, hogy hajnalban indultam, Sopronban levizsgáztam, és estére már itthon is voltam. Szép kis utak voltak azok…

- Ehhez képest Szeged maga a paradicsom!

- Igen, megszerettem ezt a várost, kedvesek az emberek, jó közösségbe kerültem, minden feltétel adott ahhoz, hogy jól érezzem magam.

- Ráadásul a barátod, Laluska Balázs, a Pick-Szeged kézilabdázója is szegedi. Sokat zrikáltak a társak emiatt?

- Kezdetben nagyon sokat, de ez természetes. Főleg egyébként az ő csapattársai viccelődnek, de szerencsére lassan kezdenek leszállni rólunk.

2003. október 2.