Kiss Gábor Gergő

Jövőre újra az NB I-ben?
Interjú Szalai Istvánnal, az FC Szeged labdarúgó csapatának edzőjével

Négy évet kellett várnia Szeged futballszerető sportbarátainak arra, hogy városunkban ismét minőségi focit láthassanak. Két évvel ezelőtt a legfelsőbb osztályból dicstelenül visszalépett és tönkrement Szeged LC után teljesen új alapokra kellett helyezni a szegedi labdarúgást. A vezetőedzői feladattal azt a Szalai Istvánt bízták meg, aki a 90-es évek elején már feljuttatta az akkori városi csapatot az NB I-be. Az együttes hosszú és kitartó munka után az idei szezont már a másodosztályban kezdte el, ahol újonc létére sem vallott szégyent, s jelenleg is a mezőny első feléhez tartozik. Többek között erről és az esetleges előrelépési lehetőségekről beszélgettem Szalai Istvánnal.

- Be kell vallanom, az idei szezonban mindössze egy mérkőzését, a Budapest Honvéd elleni bajnokiját láttam. Kellemesen tapasztaltam, hogy a vereség ellenére úgy tűnt, a közönség kedveli a csapatot és a játékosok is szeretnek itt játszani. Ezt ön edzői szemmel hogyan látja?

- Az, hogy a fiúk szívesen játszanak itt természetes dolog, mert a gárda 80 százaléka szegedi, több mint fele egyetemista, a többi pedig azért nem, mert már vagy van diplomája, vagy ezután fogja megszerezni azt. Valójában a csapatnak ez az erőssége. A közönség biztatásának pedig örülünk s reméljük egyre többen fognak kilátogatni a mérkőzéseinkre.

- Ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen egy csapat, alapvető feltétel az edző és a játékosok közötti jó kapcsolat. Ön szigorúnak tartja magát?

- Inkább realistának. 1963 óta tartó sportpályafutásomat mindig profi keretek között, első- és másodosztályban töltöttem. Ez idő alatt felhalmozódtak bennem a tapasztalatok, ezeket próbálom a fiúkon számon kérni. Ez persze a mai világban sokszor nem úgy találkozik a játékosok elgondolásával, ahogyan elvárom, de egy bizonyos rendnek mindenhol kell lennie és azt sem árt tudni, hogy a sportban nincsen demokrácia.

- Jelen pillanatban a tizennyolc csapatos mezőnyben a Szeged a nyolcadik. Öt pontra áll a második, de ugyanennyire a tizenhatodik helytől is. Az őszi szezon végén a táblázat melyik régiójában kell majd keresnünk a Szeged FC nevét?

- Ha ebben a pozícióban maradnánk, akkor nagyon örülnénk, mert a vezetés elvárása az, hogy maradjon benn a csapat.

- Az eddigi mérkőzéseken igencsak Janus-arcúnak mutatkozott a gárda. A Honvéd ellen is az első félidőben az ellenfélnek szinte kapuralövése sem volt, a második játékrészben mégis átadták nekik a kezdeményező szerepet. De ugyanez történt Diósgyőrött és Vácott is, ahol az utolsó tíz percben engedték ki kezükből a győzelmet, illetve döntetlent. Hol lehet a hiba?

- A hibát most boncolgatjuk kollégámmal, mert annál a csapatnál, aki vészhelyzetben, például a Honvéd ellen az utolsó tíz percben is tud támadni, ott nem lehet fizikális probléma. Ezeken a mérkőzéseken taktikai hibákat követett el az együttes, de ami a legfontosabb, hogy az egyéni mentalitásban kell fejlődniük a játékosoknak.

- A játékvezetők mennyire hátráltatják a csapatot? A legutóbbi mérkőzésen is nem egy vitatható ítélet született.

- Ezekkel azért nem foglalkozom, mert úgy tapasztaltam, hogy az NB II-höz képest magasan jobb játékvezetők vannak. Ők az első-, másodosztályban nagyon komoly pénzért bíráskodnak. Egy rossz teljesítménnyel kikerülnek a húsosfazékból, és ezt természetesen nem szeretnék. Ezért nem is vonom nagyon kétségbe az ő ítéleteiket. Nincsen velük problémám.

- Dóra János, aki az előző bajnokság legeredményesebb szegedi góllövője volt, sérülései miatt még nem lépett pályára. Ha felépül, számít-e rá kezdőként, és ha igen, mennyire fogja ez megváltoztatni a Szeged taktikáját? Nevezetesen: eredményesebb lesz a támadójátékunk?

- Dóra János gólérzékeny volt az NB II-ben, de minél magasabb osztályba megy egy játékos, annál jobban csökken ez a képessége, különösen ha ilyen problémával küzd, hogy sérült, felépül aztán ismét megsérül. Akkor tudja majd hozni magát, ha teljesen egészséges lesz és maximális intenzitású edzéseket végez. Nagyon hiányzik a csapatból, taktikailag is kulcsfigura volt, de itt ismét hangsúlyoznám, hogy az NB II-ben. Addig egy játékosról nem lehet elmondani, hogy milyen, amikor még a magasabb osztályban nem is játszott. A keretben benne van, de egyelőre nem tudom, mit fog teljesíteni, ha majd felépül.

- A soron következő mérkőzéseken a Hévíz és a Dabas ellen játszik a gárda. Mindkettő ellenfél verhetőnek tűnik. Mi a minimális elvárás ezen a két meccsen a Szegeddel szemben?

- Minden gárda verhető, még a kimagasló tudású Honvéd is az volt, mégis kikaptunk. Ezen a két mérkőzésen nagyon reméljük, hogy szerzünk 3-4 pontot.

- Ön már vezetett fel szegedi csapatot, az akkori Szeged SC-t a legfelsőbb osztályba. Össze lehet hasonlítani az akkori együttest a mostanival?

- Nem, mivel a Szeged SC egy első-, másodosztályba ingázó együttes volt, és a keret kiforrott játékosokból tevődött össze. A mai egy alakulófélben levő csapat, ám ennek is vannak értékei. A körülmények akkor toronymagasan jobbak voltak mint jelen pillanatban. De ennek a helyzetnek is örülni kell, mert egyébként nem tudnánk működni.

- Mekkora esélyt lát arra, hogy a Szeged FC a jelenlegi játékoskerettel valamikor is az NB I tagjává váljon?

- Nagyon-nagy fejlődésnek kellene mutatkoznia, hogy a csapat esetleg jövőre fölkerüljön, vagy nagyon optimistán mondom, esetleg az idén, de ez nehéz dolog. Azok az együttesek ugyanis, akikkel párharcot kellene vívnunk a feljutásért, egészen másképpen működnek. Mi most indultunk el. Van egy terv, hogy jövőre megcélozza az egyesület az első osztályt, mivel a Szegednek nem szabad sokáig a másodosztályban játszania.

2003. október 29.