Az
Európai Kézilabda Szövetség (EHF) döntése értelmében jövőre egy nemzetet
két csapat képviselhet a férfiaknál, a Bajnokok Ligájában. Az egyetlen
gárdának megadató, mindent söprő dicsőség tehát a múlté. Az évek óta a
bajnoki aranyért küzdő Pick-Szeged azonban az esetleges elsőség megszerzésével
végérvényesen tekintélyt szerezhetne magának. Az „örök harmadik” nem túl
megtisztelő címe veszendőbe látszik, aminek alighanem csak örülnek a Tisza-partiak.
(A Pick gyakorlatilag megnyerte az alapszakaszt, ráadásul a Fotexet idegenben
is verte 28: 25-re)
Amikor három éve Dragan Djukicsot szerződtette a vezetés, sokan kételkedtek,
egy szerb tréner meg tudja-e valósítani a sajátos balkáni stílust, és,
hogy egyáltalán szüksége van-e erre a mentalitásra hazánkban. Nem beszélve
azokról a hangokról, amelyek szerint teljesen felesleges „idegen” edzőt
igazolni, amikor az itthoni szakemberek a mindennapi betevőért hajtanak.
Az pedig csak olaj volt a tűzre, amikor Djukics szinte minden meccsen
a bírókkal foglalkozott függetlenül a fiúk eredményes vagy eredménytelen
játékától. Talán elégtételt is éreztek a kritikusok, amikor két éve nyilvánvalóvá
vált: a Szeged semmit sem fejlődött.
„A számok mindent elárulnak!”- kegyetlen közhelye került ekkor középpontba
(3. hely). Már az elmúlt szezonban is látszott azonban (2. hely), valami
elindult Szegeden. Merész húzásokkal operált Djukics mester az egész szezon
alatt, ami néha nagyobb vereségekhez, legtöbbször viszont látványos és
eredményes, nemkülönben szórakoztató kézilabdát hozott. A legfontosabb
persze a fiatalok csapatba építése volt. Ma már Buday, Laluska, Vadkerti
meccseket tud nyerni a bajnokságban a csongrádiaknak. Sejteni lehetett
azonban, ha idén nem dobbant nagyot a Djukics-legénység, új állás után
nézhet a szerb-montenegrói tréner. Kotormán, Matics és Puljezsevics leigazolásával
nagyot erősödött a Pick, igaz a Veszprémmel úgy tűnt, ezen a téren sem
versenyezhet (Lazarov, Goluza, Zsigmond). Talán pont ez lehet a Szeged
legnagyobb fegyvere: a Pick csapatként funkcionál, nincsenek kiugróan
nagy sztárok, akik bomlasztóak lehetnének az öltözőben. Persze arra senki
sem számított, hogy mindössze egy vereséget gyűjt csak be a rendre 3000-3500
néző előtt játszó gárda az alapszakaszban. Az egykori szegedi tréner,
Buday Ferenc (Buday Dánielnek, a szegedi közönség kedvencének édesapja)
által irányított Dunaferr az egyetlen csapat, amelyik ellopta a két pontot
a Picktől.
Miközben Maticsot a világ legjobb kézilabdázója posztra jelölték, Eklemovics
magyar állampolgár lett. Nem vitás, ma már nem csak a Fotexről szól a
magyar kézilabda. A jeles talán borítékolható Mezeiék ellenőrző könyvében.
A kérdés már csak az, vajon kitűnőre vizsgáznak-e a szezon végén.
|