Dobos Sándor

A várakozásoknak megfelelően
szerepeltek a szegedi kosarasok

A hatodik helyen zárt a Szeviép- Szeged a női kosárlabda bajnokság élvonalában. A férfiak jelenleg is küzdenek az alsóházi rájátszásban a minél előkelőbb végső pozíció megszerzéséért.

Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt még mindkét szakosztály versenyzői a másodosztályban pattogtattak, akár sikeresnek is mondható a 2002-2003-as szezon a szegedi kosárlabdázók esetében. Sokan megváltóként, mások ellenérzésekkel fogadták pár éve Király Sándort, a botrányairól elhíresült szakembert a Tisza-partján, mégis ő volt az, aki felvezette a csapatot a legjobbak közé. A különböző nézeteltéréseket követően Antal András vette át a gárdát Királytól, és a Szeged végül nyolcadik lett, így a felsőházi rájátszásban a GYSEV-Sopronnal vívhatott negyeddöntőt, végül maradt a nyolcadik hely. Új szezon, új tervek. Ez a mottó vezérelte az illetékeseket idén, akik alaposan megerősítették a gárdát, hiszen ebben az évadban a válogatott kerettag Kajdacsi Judit és Mészáros Kornélia, valamint az ország egyik legtehetségesebb játékosa, a Soproni Postásban csak epizódszerepet betöltő Fűrész Diána mellé országosan elismert edzőt, nevezetesen az előző szezonban a Szekszárdot a negyedik helyre irányító Újhelyi Gábort is szerződtették. A csapatban a három idegenlégiós, Mandache, Lukic és Varda mellett a fiatalok is (Roczkov, Jex, Szűcs, Pungor) teret kaptak a szezon során. Az összeszokott csapatmunka pedig azt eredményezte, hogy a csapat ismét a felsőházba jut, igaz ennek az értékét csak növeli, hogy idén csak az első hat csapatnak adatik meg ez a lehetőség. Sőt, a szezon során igazi bravúrt is végrehajtott a csapat, amikor legyőzte a bajnoki cím egyik várományosát, a GYSEV-Sopront. Az igazi élcsapatok keresztbeverték egymást, és mivel az első két helyezettnek nem kellett negyeddöntőt játszania, a Szeged a Diósgyőrrel mérkőzött a legjobb négy közé jutásért. A miskolciak léptek tovább, a különbség a páros mérkőzéseken szembetűnő volt. Az ötödik hely volt a tét a Szolnok elleni összecsapásokon, de itt sem termett túl sok babér Mészároséknak, a jászságiak ugyanis Szegeden is fölényesen győztek, így a visszavágó csak formalitás volt. Ezzel együtt semmilyen rossz szó nem érheti a lányokat, akik teljesítették a vezetőség által kitűzött célokat.

A fiúk még küzdenek, igaz nem csak a pályán. A bosszantóan labilis anyagi körülmények a mindennapi munkát nehezítik meg, és ez úgy látszik az eredményesség rovására megy. Igaz, a szegediek hazai pályán sokszor csak kis különbséggel kaptak ki. A magyar bajnokságban a Kaposvárral bajnoki címet szerző Földi Sándor garancia a jó szereplésre, a Sole-Szedeák mégis adós a bravúrokkal. Igaz, egyet már bemutattak, amikor Körmenden sikerült győzni. A már tavaly is alsóházban szenvedő csapattól (az osztályozón Molnár Csaba a Kecskemét ellenében tartotta bent a gárdát, majd át is szerződött a hírös városba, így jöhetett Földi) persze nem lehetett sokkal többet várni. A hozzá hasonló kvalitású csapatokat hazai pályán elverte, ami azt jelenti, hogy a rájátszásban a kilencedik hely is elérhető közelségbe került, bár a Kecskemét és a Dombóvár bármire képes. A bajnokság hajrájának pikantériája, hogy az utolsó mérkőzésen az Univer jön a Tisza-partjára, a kispadon a hosszú évekig a szegedi kosárlabdáért mindenre képes Molnár Csabával. Azon a találkozón sok minden eldőlhet. Az évad során Mulics, Nyilas, Kiss Zsolt és Deák volt a húzóember, no meg az egyik közönség-kedvenc, az amerikai Rawlins, valamint a menetközben érkező Vilcinskas.

A bajnokság lebonyolítása folytán jövőre tizennégyre emelkedik a létszám, így, ha nagy baj nem történik a Szedeák mindenképpen megőrzi A-csoportos tagságát. A többi már a támogatókon múlik.

2003. május 6.