Dobos Sándor

Molnár Csaba újra az élvonalban dolgozhat
Szélmalomharc után
Kecskeméten

Tizennégy esztendő után ismét élvonalbeli férfi kosárlabdacsapata van Kecskemétnek. Az Univer KSE azonban nem a pályán vívta ki az indulási jogot, ahhoz szükség volt a nagy múltú MAFC "segítségére" is. Az egyetlen első osztályú fővárosi együttes ugyanis nem tudta felmutatni azokat a szükséges anyagi feltételeket, amelyekkel az évek óta a feljutásról álmodó kecskemétiek igen. A Magyar Kosárlabda Szövetség elnöksége a bajnoki rajt előtt két héttel 5: 4 arányban úgy döntött, hogy a Kecskemét az NB-1- A csoportjában, míg a MAFC az NB - II-ben szerepelhet. Az Univer illetékesei rohamtempóban próbáltak intézkedni, és megerősíteni a csapatot, hogy Molnár Csaba vezetőedző fiai ne a pofozógép szerepét töltsék be az induló pontvadászatban. A tréner egyébként fura helyzetben van, hiszen az előző szezonban még a SZEDEÁK mestere volt, az osztályozón pedig bent is tartotta a Tisza-partiakat, az akkori ellenfél az Univer KSE volt. A nyáron azért szerződött Kecskemétre, hogy az élvonalba vezesse új csapatát.

- Csalódott?

- Milyen értelemben?

- Nem sikerült a pályán feljuttatni új csapatát a legmagasabb osztályba.

- Ez nem a csalódás kategóriája. Természetesen mindig jobb a pályán elérni kiemelkedő eredményt, mint mondjuk adminisztratív úton. Ugyanakkor badarság lett volna visszautasítani az ölünkbe hulló lehetőséget, hiszen fel vagyunk készülve az A-csoportra is.

- Valóban?

- Anyagilag mindenképpen stabil a háttér. Szakmai szempontból már más a helyzet. Mi egész nyáron a B- csoportra készültünk, és a bajnoki rajt előtt másfél héttel tudtuk meg, hogy a legmagasabb osztályban indulunk. A rövid idő ellenére sikerült a játékosállományt megerősíteni / érkezett a két amerikai: Madison és McDaniel, Tanács, Horváth, Mérész és Radenkovic - a szerk. /, a csapat azonban három nap alatt nem tud összekovácsolódni.

- Azért több idő volt összeszokni, mint három nap…

- A sérülések, és a külföldi játékosok későbbi érkezése miatt mindössze három nap volt együtt az egész keret. Ez nagyon kevés akkor, amikor a többiek már két hónapja készülnek.

- Mennyire volt meglepő, hogy csak 5:4 arányban hozták ki győztesnek a kecskemétieket, nem sántít egy kicsit a dolog?

- Az mindenképpen várható volt, hogy az elnökségben lévő, Budapesthez kötődő tagok szorgalmazni fogják, hogy maradjon egy fővárosi csapat az A- ligában. Én, mint elnökségi tag tartózkodtam, ez így van rendjén. El kell ismerni, a MAFC félvállról vette ezt a dolgot, ami nem méltó egy profi csapathoz. Jó döntés született.

- Már csak a nézőszám miatt is.

- Így van. Egyesek a szabályokat is áthágva próbáltak egy budapesti csapatot az A- csoportban tartani. Ráadásul, míg itt telt ház előtt játszhatunk, a 2 milliós Budapesten jó, ha 150 néző kilátogatott a MAFC hazai meccseire.

- Mit gondol, szeretik most Szegeden?

- Biztos lesznek olyanok, akik nem jó szívvel gondolnak majd rám. De az emberek többsége tudja, hogy mennyit dolgoztam Szegeden a minőségi kosárlabdáért. Nem rossz szájízzel váltam el tőlük, de belefáradtam az állandó szélmalomharcba, Kecskeméten már csak a szakmai feladatokra kell koncentrálnom.

- Talán azt gondolhatják többen a Tisza partján, hogy meghátrált a legnagyobb feladat- a pénzszerzés elől…

- Azok láthatják így, akik nem ismernek. Tíz éven át dolgoztam Szegeden, a szakmai feladatok mellett a menedzselést is magamra vállaltam. Tudomásul kell venni, hogy Szeged nem tud eltartani ennyi sportágat, a kézilabda örülhet, hogy még életben van.

- De azért nem irigyli Földi Sándort, a kosarasok jelenlegi trénerét?

- Bizonyos szempontból igen, ami miatt nehéz volt onnan eljönnöm. A baráti társaság, közösség, ami ott kialakult, nagyon fontos volt számomra. Fájó volt otthagyni azt a közeget, szakmailag és emberileg is kiváló társaim voltak. Olyan volt nekem a Szedeák, mint a fiam. Mi szültük, mi neveltük fel, és az igazság az, hogy ha annyi idős lennék, mint akkor, újra megpróbálnám Szegeden, hátha nem így sülne el a dolog. Ráadásul két fiam is ott játszik, így nem tudom őket teljesen elfelejteni.

- Szó volt róla, hogy András esetleg magával tart.

- Ha végleg megszűnt volna Szegeden a kosárlabda, akkor jött volna ő is, de úgy érzem, így sem járt rosszul, mert neki nem egy rossz lehetőség, és mivel tehetséges, biztos, hogy meg fogják adni neki a lehetőséget a bizonyításra.

- Szegeden nincs, Kecskeméten viszont van pénz.

- Igen, ezért jöttem ide, a vezetők hosszú távra terveznek, azt szeretnék, ha négy-öt éven belül bajnoki címre is esélyes gárda alakuljon ki a városban.

- A drukkerek kezdik számba vetni, vajon mely csapatokkal veheti fel a versenyt az Univer. Hány kézre lesz szükség, hogy összeszámolják?

- Nagyon bízom benne, hogy kettőre. Ugyanakkor látni kell, hogy a mezőny nagyon kiegyensúlyozott, így nehéz lesz titkos vágyunkat, a nyolc közé jutást teljesíteni.

- A többiek viszont talán úgy gondolják, hogy a Kecskemét ki van pipálva, sima meccs.

- Igen, ezt ki lehet használni, élni kell azzal, ha a nagynevű csapatok nagy mellénnyel lépnek pályára ellenünk.

- Nem fél attól, hogy az amerikai játékosok vehemenciájukkal és sértődékenységükkel megbontják a csapatot?

- Ez benne van a pakliban. Persze egy edző próbál olyan játékosokat igazolni, akik ismertek, és tudjuk, hogy mire képesek. Madison és McDaniel nagyon technikás, jó játékosok, akik hasznára válhatnak a csapatnak.

- Az is benne van a pakliban, hogy jó néhány zakót kap a csapat, ilyenkor pedig az edző kerül elő legelőször…

- Persze. A néző, ha megveszi a jegyet, azt kiabál, amit akar. Reméljük sikerül olyan teljesítményt nyújtanunk, amivel kivívjuk szurkolóinktól azt, hogy türelemmel viseltessenek irányunkban.

- Ősszel csak háromszor játszanak hazai pályán!

- Ez lehet jó és rossz is. Szakmailag azért jó, mert az elején még nem lehetnek vérmes reményeink, és az idegenbeli meccseken tapasztalatokat szerezhetnek a fiúk. A közönség miatt viszont nagyon szerencsétlen a helyzet, kevésszer játszhatunk a hazai, semmivel össze nem hasonlítható hangulatban.
Már megköszöntem volna az interjút, amikor felhívja egy érdekességre a figyelmemet. Mosolyogva mutatja, az utolsó, jövő áprilisi mérkőzés helyszínét. Nem fogják kitalálni. Szeged.

- Talán ott dől el minden- mondtam.

- Lehet- válaszolta.

2002. október 15.