Magyar Rita

Két szentesi megmutatta, milyen az igazi szurkoló
Évbúcsúztató rangadó Szegeden

December 14-én a szegedi uszoda nem akármilyen karácsonyi ajándékkal szolgált a vízilabdát kedvelő közönségének. A vízilabda ob. I. idei utolsó fordulójában nemcsak a nap rangadóját, a Szeged - UTE mérkőzést, hanem a Szentes - Honvéd összecsapást is a csongrádi megyeszékhelyen játszották.

A szegediek nagyszerű előjelekkel készültek az év utolsó összecsapására. A november eleji LEN-kupa csoportmérkőzéseken - a kiesés ellenére - a csapat végre összerázott: az azóta lejátszott öt meccsen a maximális tíz pontot söpörték be. A Trafik az utóbbi években rendre nagy csatákat vívott az Egerrel, de az idén a hevesiek nemcsak a fővárosiakkal nem tudták tartani a lépést, de a Szegeddel sem. Az tehát nem volt kérdés, hogy Horváth Viktor csapat a legjobb nem pesti gárda, azonban ennél a valójában nem sokat érő címnél jóval nagyobb volt a tét a szegedi uszodában. A tavaszi szakaszból előre hozott mérkőzés előtt az Újpest a bajnoki tabella ötödik, a Szeged a hatodik helyen állt, az elődöntőbe való bekerülésre csak ennek a két csapatnak van némi esélye. Ha az UTE viszi a két pontot, meglóg az üldözőjétől, és továbbra is ott liheg a Ferencváros nyakán. Ha a Szeged nyer, továbbra is tapad a pestiekhez, és akár az ötödik helyet is megszerezheti. Tekintve azonban a legjobb négybe kerülésük csekély valószínűségét, a győzelem az 5-8. helyért folytatandó rájátszás során is jelenthet majd, jövő ősszel akár nemzetközi szereplést is.

De a hazaiaknak akkor is volt okuk a bizonyításra, ha nem a jövőbe, hanem a múltba tekintett. A legutóbbi összecsapásukon az Újpest a lefújás előtt 1,4 másodperccel emberelőnyt kapott, és Süveges a duda pillanatában csak megszerezte a két pontot.
Ehhez képest a meccs előtt némi hiba csúszott a gépezetbe. Máskor legalább két-három serdülő játékos kódorog a parton, mindkét kapu mögött legalább egy labdaszedő van. Most sehol senki. A játék indítása előtt jó öt percig néztek egymásra a bírók és a szervezők, mire valaki rájött, hogy a labdát elengedő szerkezet kezelésével bármelyik egykori vízilabdázó megbirkózik, a labdaszedés feladatát pedig akár egy a kispadon dekkoló játékos (a cserekapus beállítására például általában igen kevés esély van) is oda tudja passzolni a vonalbíróknak. Az apró, inkább bosszantó, mintsem égbe kiáltó hibát legfeljebb Császár György köszöntése feledtette, akinek a Trafik szakosztály-igazgatója, Juhász György gratulált abból az alkalomból, hogy a játékvezető huszonöt év után abbahagyja a bíráskodást.

Nemcsak a meccs elindítása, hanem a játék is nehezen indult. Az első gólra a negyedik percig kellett várni, amikor is Suti Gábor büntetőből szerezett vezetést az UTE csapatának. Mód Péter azonban két előnygóllal még a nyitó negyedben fordított, és a hazaiak ettől kezdve egyértelműen uralták a játékot. A csapat szoros védekezéssel védte Barát Ferenc kapuját, egyszerre több mezőnyjátékos úszott a szabadon maradó labdára, már amikor a vendégek lövésig jutottak. A második negyed Suti góljával folytatódott, de hála Molnár Péternek, a Trafik 3-3 után is visszaszerezte a vezetést, ezúttal véglegesen. A nem egy csapattársához képest veteránnak számító játékos mellett a vízben lévők legfiatalabbja is magára talált. Barátnak ugyan nem az első játékrész után sem kellett szégyenkeznie, de a korosztályos válogatott kapus egy-egy védése már igazán élményszámba ment. A játékosok térfél cseréje után a szegediek ráúszó specialistája, az amerikai Brad Kittridge a tőle megszokott magabiztossággal hozta el a labdát, majd ugyanebben a stílusban folytatta a csapat is. Fölényüket nagyszerűen jellemzi a negyed két gólja. A csapat másik rangidős játékosa, dr. Török Tibor az újpesti térfél közepéről talált Bóta Krisztián kapujába, majd Varga Péter kapott úgy tizenöt méteres indítást. A vendégek nem tudtak válaszolni az egyértelműen jobb napot kifogó, és talán pillanatnyi formától függetlenül jobb Trafik góljaira. A vendégek ezen a meccsen egyedül a záró játékrészben tudták tartani a lépést, amelyben - csekély vigasz - döntetlenre végeztek. A Szeged és Suti összecsapássá (a vendégek öt góljából négyet az újpesti átlövő szerzett) fajuló mérkőzésen Létay is szerzett egy gólt. A hazai csapatnak azonban meg nem sem kellett erőltetnie magát, hogy megtartsa az ötgólos vezetését. Török már az ellenfél térfélre is alig úszott át, ezúttal úgy tizenkét méterről lőtt gólt az egyébként egész meccsen a centert fogó játékos, majd Kozma Zsolt beállította a 10-5-ös végeredményt.

A hivatalosan négyszáz főre becsült közönséget ekkor egyre kevesebb kötötte le a játék, hiszen a Honvéd játékosai már gyülekeztek a rajtköveknél. Felbukkanásuk olyannyira nem maradt hatás nélkül, hogy az "Oktat a vidék!" rigmus után föl-föl harsant a "Hajrá Szentes!" is, jelezvén, hogy a hazaiak mérkőzésével még nem ér véget a vízilabda bajnokság Szegeden.

Esélyeket latolgatni teljesen fölösleg, akkora a különbség a két csapat között. A Kontavill-Szentes a bajnokság tizenhárom mérkőzésen mindössze négy pontot szerzett, ráadásul még mindig szabad ég alatt kénytelenek készülni. A bajnoki címet védő és Bajnokok Ligája-döntős, öt olimpiai bajnokot és válogatottat felvonultató Honvéddal szemben csak a nagyarányú (tíz-tizenkét gólos) vereség elkerülése lehetett a cél. A két szegedi születésű, de most a Spartacusban játszó játékos érthetően magára vonta a figyelmet. Molnár Tamás már az első mérkőzést is a zsűri asztal mögül nézte végig családtagok, barátok társaságában. Fodor Rajmund azonban csak a bemelegítéskor tűnt föl, majd visszaöltözött és egy eredményjelző alatti padról nézte végig a mérkőzést.

A meccs mondhatni úgy alakult, ahogy azt várni lehetett. A Szentes ugyan elhozta a labdát, de aztán a Honvéd lassan felőrölte az ellenfelet, és megkezdte a gólgyártást, és így lett bajnokiból edzőmeccs, az egy hónap múlva esedékes Bajnokok Ligája csoportmérkőzésekre történő felkészülés egyik állomása. A szegedi nézők ennek megfelelően nem láthattak pazar játékot, csak első osztályú iparos munkát. Fegyelmezett, pontos, precíz, ahogy azt az üzemvezető, azaz jelen esetben az edző, Kovács István utasításba adta. A negyedenként három találat szemben Horváth Tamás bravúros védései sem jelentettek ellenszert, ahogy Szabó Nándornak is legfeljebb tíz-tizenöt év múlva fog mosolyt csalni az arcára, hogy tizenkilenc éves suhancként gólpárbajba keveredett Biros Péterrel, és három-háromra végzett.

Az 5-12-es végeredmény és a mutatott játék a körülmények ismeretében még tisztes helytállásnak is nevezhető a Szentes részéről, amiért a csapat kétszemélyes B-közepe maximálisan hálás is volt. A szurkolópáros még akkor is bíztatta a játékosait, amikor már mindenki más csak rezignáltan ült a helyén, és a meccs végét várta, hogy felharsanjon végre a duda és az a jellegzetes hosszú sípszó, ami pontot tesz a teljesen érdektelenné vált meccs végére. Az egyik szegedi játékos édesanyja azonban előtte még föltette a merőben költői kérdést: nekünk miért nincsenek ilyen szurkolóink?

2003. február 3.