Tombácz Róbert
(hja, meg a Talpai Attila is segített valamit)

Egy Nobel-díj margójára
Kertész Imre irodalmi jelenléte a szegedi oktatásban

2002 sokáig emlékezetes dátuma lesz a magyar kultúrtörténetnek. Nem túl gyakran adódik ugyanis olyan alkalom, amikor a honi irodalom világviszonylatban is elismerést arat. Pedig megérdemelné. Elég csak a 20. századból Kosztolányit, Örkényt, Pilinszkyt vagy éppen Nádast és Esterházyt említeni. Minden esetre az világos, hogy egy kis népnek az irodalmi bemutatkozásra is kevesebb a lehetősége, így hát - a fanyalgó hangok elülte után (melyek szerint: "miért nem én kaptam, miért pont ő?!") - össznépi öröm és büszkeség lett úrrá a magyar társadalmon. Legalábbis a sajtó általános interpretációjában.

Hogy ez az öröm és büszkeség mennyire van jelen a közoktatásban, mennyiben változtatja meg az irodalmi kánont és ily módon a helyi tanterveket, vagy hogy tudják-e egyáltalán a középiskolások, mire is kellene büszkének lenniük, azt a leginkább illetékesektől, a tanároktól kérdeztük meg.

Rövid körutunkat rendhagyó módon egy általános iskolában, a főiskola gyakorlójában kezdtük, mivel kíváncsiak voltunk, hogy az egészen fiatal generáció is tudja-e, miért fontos nekünk, magyaroknak az idei Nobel-díjkiosztó ünnepség. Bácsi János magyartanár szerint nemcsak az irodalom, hanem egyéb szakos órákon is beszéltek, beszélnek Kertészről. - A nagyobbak az Oktatási Minisztériumtól kapott példányokat olvassák, de a kisebbek is tájékozottak ebben az ügyben. Külön örülök annak, hogy az iskola annak ellenére is megkapta az ingyenes példányokat, hogy sokáig hiánycikk volt a könyv, így mi, tanárok a házikönyvtárba akkor még nem tudtuk megvenni.

A Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban az iskola könyvtárosát - aki egyben magyar tanár is - faggattuk arról, hogy milyen szintű a bibliotéka felszereltsége Kertész-ügyben. - Sajnos még csak egyetlen darab van a Sorstalanságból, de már megrendeltük az összes többi művét is. A magyar szakosok jelenleg az interneten tudnak utána nézni a regény kritikájának és az író életrajzának - a könyvek, sajnos, lassan érkeznek.
Barra Anikó elmondta azt is, hogy főként kollégák keresik a művet, a gyerekek között továbbra is a számítógép a sláger - Nobel-díj ide vagy oda. Az egyik nyelvi csoportot, például Franciaországban érte a hír, hogy idén magyar író kapja a jeles elismerését, mire a helyiek megkérdezték őket Kertészről, de egyikük sem tudott róla semmit. Persze, nincsenek egyedül. Minden esetre a tanárnő megérzése szerint Kertész jövőre már szerepelni fog az érettségi tételek között, hiszen se a kerettantervet meghatározó minisztérium, sem pedig a '45 utáni magyar irodalmi anyagban részben szabad kezet kapó szaktanár nem teheti meg, hogy kihagyja a Nobel-díjas Kertészt a számon kérendő anyagból.


Körutunkat a Tömörkény István Gimnáziumban folytattuk, ahol Dohány Gabriella magyar szakos tanárnő elmondta, hogy az iskolában irodalommal foglalkozó pedagógusok olyannyira tisztában vannak Kertész ill. az irodalmi Nobel-díj jelentőségével, és saját értékközvetítő szerepükkel, hogy az írót és a Sorstalanságot már most is tanítják a '45 utáni magyar irodalmi részben - hiszen a gyerekek csak ily módon tudják majd valódi értékén kezelni a művet. Arra a kérdésre, hogy vajon képesek-e a tanárok az egyébként is zsúfolt anyagba belepréselni a Nobel-díjas művet, röviden annyit mondott, hogy minden tanárnak arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, pláne, egy ilyen "össztársadalmi szívügy" esetében. - A magyar tanárok pontosan tudják, milyen csillagállás szükséges, hány százévente, milyen témában és kinek ahhoz, hogy összejöjjön egy ilyen volumenű elismerés, ezért mindenki nagyon örült és büszke volt a Kertész-mű díjazására.

A Radnóti Miklós Gimnáziumban Fabulya Andrea fogadott bennünket. - A HVG-ben volt egy remek cikk, ahol egy mellékelt fotón nemcsak Kertész, hanem Nádas és Esterházy is ott volt, ennek kapcsán pedig róluk is tudtam beszélni, hiszen ők legalább olyan fontosak, mint a Nobel-díjas író - nyilatkozta a fiatal, magyar szakos tanárnő. Bár a negyedikes anyagban általában nem tud eljutni a mai magyar prózáig, napi szinten ő is beszélt Kertész munkásságáról és annak történelmi hátteréről az órákon. A tanárnő ezen kívül bízik abban is, hogy a kerettanterv módosításakor Kertész is bekerül majd a törzsanyagba, és így talán megszűnik az időhiánnyal kapcsolatos problémák egy része is.

Változó a gyakorlat a Deák Ferenc Gimnáziumban. Vannak tanárok, akik már évek óta tanítják Kertészt, még mások mostanában hallottak róla először. Novotny tanárnő elmondta, hogy náluk a gyerekeket főleg az érdekelte, hogy az irodalmi értéken kívül milyen tényezők befolyásolták még azt, hogy épp a nálunk kevéssé ismert Kertészt jelölték idén az irodalmi Nobel-díjra, a mai magyar irodalom már közismert személyiségei helyett. A kérdést nyilván sokféleképpen meg lehet közelíteni, de hogy a tanárnő milyen magyarázatot adott erre, azt sajnos nem árulta el. - Megkérdezték azt is, hogy az egyetemen foglalkoztunk-e Kertésszel, amire elmondtam, hogy szóba se került a neve - mondta a pedagógus. Ez, persze, fiatal kora miatt kissé furcsának tűnik, de azt minden ötödéves magyar szakos megerősítheti, hogy, bizony, a modern magyar irodalmi szigorlaton Kertész-tétel nem szerepel. Nem mintha hiányozna a vizsgázóknak egy plusz tétel, de talán néhány szerző kikopott már abból az irodalmi kánonból, amit a negyedéves szigorlatra tudni kell. Egy jövendő pedagógusnak azonban kötelessége lenne, hogy napra kész tudással bírjon a honi irodalomról, hogy felkészülten taníthassa a középiskolásokat…
A gimnázium könyvtárosa ugyanakkor jelentős jóstehetségnek bizonyult, mivel már tíz évvel ezelőtt beszerzett egy példányt a Nobel-díjas regényből, amit egy másik iskolai könyvtár selejtezése közben "kukázott össze", ahogy ő mondta. - Elsősorban kollégák keresik a könyvet, akiket előjegyzésbe veszünk, mivel "túl nagy" az érdeklődés iránta. A mai diákok nem igazán kölcsönöznek könyveket a kötelező olvasmányokon kívül, ami félig-meddig érthető is, hiszen eléggé leterheltek egyéb iskolai feladatokkal - mondta el a hölgy.

Mi csak bizakodhatunk abban, hogy ez a trend megfordítható, többet olvasnak majd a diákok a magyar irodalom ilyen volumenű elismerése után, és nem válik a Kertész-ünnep is csak egy üres irodalomtörténeti dátummá a fiatal generáció fejében. Azt hiszem, ez lenne a leghálásabb hatása ennek a kitüntetésnek.

2003. január 8.