Wéber Balázs

War is peace!

Az Egyesült Államok iraki kavarásának kellős közepén azért mégis van egy dolog a világban, ami miatt esténként minden földi halandó úgy hajtja párnájára fejét, hogy nem vet számot azzal, milyen érzés álom közben hamuvá sülni. Ez a tényező pedig az, hogy manapság ismét mindenki békepárti. Már-már mániákusan.

De vigyázat, a látszat csal! A valóban háborúellenesek szekértábora nem Belgiumból, Franciaországból vagy Németországból, nem Kubából, Líbiából vagy Irakból verődik össze. Sőt, még csak nem is abból a több millió szerencsétlenből, akik az elmúlt hetekben “No War On Iraq” feliratú táblákkal csápolták végig az utcákat. Az igazi pacifista Medgyessy, Havel és Rasmussen, Berlusconi, Aznar és Barroso, de leginkább Blair és Bush! Ezek az urak nem győzik hangsúlyozni, hogy minden csak értünk történik: a kócos kölykeinkért, az áldott békéért, a virágzó jövőért! Ugye, ti is hisztek ezekben az értékekben? Fegyverkezz, hogy ne háborúzz! Pusztíts, hogy építs! Ölj, hogy élj!

Esténként, mikor a milliárdnyi barlangot behálózó kékesszürke derengésben Bush rangot, felelősséget és megbízhatóságot szuggerálni kívánó tekintetével szemünkbe néz, úgy tűnik, mintha a világ atyja, a jóság felett őrködő angyal szólna hozzánk. Milyen magasztos ama pillanat, amikor tudatára ébredünk annak, hogy ez az ember bátorságot, pénzt és életet nem kímélve figyeli lépéseinket, óvja biztonságunkat, vigyázza álmunkat. Ilyenkor lassan felállunk fotelunkból, odatelepszünk a képernyő melegéhez és e hithű férfiú biztonságot nyújtó képmása előtt motyogjuk magunk elé a végső igazság jelszavait:
War is peace! Freedom is slavery! Ignorance is strength!

2003. március 5.