Talpai Attila Gábor

"Én is voltam egyetemista"
Dr. Szabó Gábor rektor az SZTE jövőjéről, evolúciójáról

Két hónapja új rektora van az egyetemnek. Szabó Gáborral munkatársaink hetek óta próbálnak interjút készíteni, de sajnos elfoglaltságai miatt erre eddig nem volt lehetőség. Lapunknak adott első interjújában az augusztus 1-je óta végzett munkáról, az egyetemről, az előttünk álló feladatokról kérdeztük.

- A rektori munka az egy reprezentációs, vagy egy politikai, irányítási feladat?

- Sem egyik, sem másik, ez egyszerűen munka. Főleg a XXI. században, amikor az egyetemek feladata más, mint eddig. Amikor már nem a kari ügyekkel kell foglalkozni - arra ott vannak a kari vezetők - hanem minden, a karok érdekében történő egyetemi kérdésben kell dönteni. Értem ez alatt az olyan stratégiai kérdéseket, mint a hazai és nemzetközi kapcsolatok, a kutatás-fejlesztés, a bolognai folyamattal kapcsolatos teendők, a technológia transzfer. Ezeknek a kérdéseknek van egy bonyolult döntési mechanizmusa, amit az elmúlt két hónapban már kipróbáltunk, és bátran állíthatom: jó úton járunk.

- Mennyiben változott meg az élete, amióta rektor lett?

- Világ életemben reggeltől estig a munkahelyen tartózkodó ember voltam, tehát nem panaszkodom, hogy hosszabbak lettek a munkanapjaim. De a homlokomon a ráncok szaporodtak, hiszen egy olyan szituációban vettem át az egyetem vezetését, amikor az európai uniós csatlakozás nemcsak a rektortól, hanem az egyetemtől is új szemléletet, munkamódszert kíván.

- Az eddig Önnel készült interjúkban inkább úgy beszél, mint egy cégvezető, kevésbé, mint egy tudós. Ez a másik szemlélet a beszélgetésekben megjelenő sokat emlegetett menedzserszemlélet?

- Az egyetem vezetése elsősorban nem a rektor tudományos teljesítményétől függ. Az most külön kihívás számomra, hogy napi rektori feladataim mellett a tudományos pályámat is a jelenlegi színvonalon tartsam. Nem kívánok az oktatástól és kutatástól olyan mértékben elszakadni, hogy oda rektori megbízásom végén ne tudjak méltó módon visszatérni.
Való igaz: az újságírók szeretik az általam képviselt menedzserszemléletet kidomborítani. Ez azért furcsa, mert Mészáros professzor is ilyen szemléletű vezető volt, csak ő ezt kevésbé hangoztatta. Viszont talán nem nehéz belátni, hogy egy ekkora egyetemet nem lehet másként kormányozni.
Régen azt mondták, az egyetemet vezetni kell, aztán azt, hogy irányítani kell. Én azt mondom, hogy mind a kétféle tevékenységre szükség van, és ezt a két módszert a menedzsment szóval lehet körülírni.

- Az Egyetemi Tanács jegyzőkönyveit olvasva az tűnik föl, hogy az egyetem egyre inkább nyit a magántőke felé. Elég itt a nagyszabású PPP, azaz private-public partnership, a magán és állami közös beruházások programjaira, a társadalmi és gazdasági kapcsolattartást szolgáló prorektori intézményre gondolni. Ez fajta a nyitás az új szemléletnek köszönhető, vagy ugyanúgy megvolt, csak kevésbé hangsúlyozták?

- Az európai felsőoktatási és kutatási térség megkívánja, hogy az egyetemek ne tudásszigetként, inkább központként, szélesebb társadalmi kapcsolatokra épülve működjenek. Az egyetemnek nem szabad bezárkóznia. Az a vélekedés téves, hogy az államnak ki kell vonulnia a felsőoktatásból. Vannak gazdag államok, amelyek ezt megengedhetik maguknak - de nem ez a világtendencia. Inkább az jellemző, hogy az államok sokat áldoznak a felsőoktatására. Az egyetem ehhez a helyzethez alkalmazkodik; újabb, külső forrásokat próbál meg bevonni. Szeretném leszögezni: nem ellensúlyt keresünk, mi kevésnek tartjuk az állami forrásokat.A stabil működéshez szükséges forrást a tulajdonosnak kell biztosítania. Mivel az állam a tulajdonosa, a fenntartója az egyetemnek, a tulajdonosi gondoskodás az állam feladata. Minden más forrás bevonása jó az államnak is, hiszen az egyetem eszközei, mozgástere bővül.

- Növelik a hallgatók számát? Hiszen az egyetemek az állami forrásokhoz a felvett, illetve ott tanuló hallgatók számának függvényében férhetnek hozzá...

- A felsőoktatási reform abba az irányba mutat, hogy a felsőoktatás növekedése a jelenlegi szinten stabilizálódjon - ez a tizenévesek csökkenő száma miatt is így lesz. - Most a minőség fejlesztése időszerű, ami az expanzió miatt az elmúlt években kicsit a háttérbe szorult. Ez amiatt volt így, mert az egyetemek érdeke volt, hogy több diákot vegyenek föl, de ezt a gyakorlatot nem lehet a végtelenségig folytatni. A minőségi változást a lineáris képzés jelenti majd, hiszen aki nem tud mesterfokozatot szerezni, az korábban is elhagyja a rendszert. Ebből a szempontból nagyon fontos az egymásra épülő főiskolai-egyetemi doktori képzés. Sőt, meg kell teremteni azokat a feltételeket, hogy a hallgató akár a főiskolai képzés közben is el tudja hagyni a rendszert.

- És hogyan lehet ezt a csökkenő réteget megszólítani?

- A leendő hallgatók egy része elődeink híre miatt jön Szegedre, de stratégiát kell váltanunk: nekünk kell mennünk a hallgatók után, hogy valóban országos beiskolázású intézmény legyünk. Ez egy egyszerű marketingfogás, hiszen mint ahogy egy jól ismert terméket is állandóan újabb és újabb reklámok ajánlanak, mi is újabb és újabb ötletekkel állunk elő, hogy minél jobb „emberanyagból”dolgozzunk.
Az egyetem vonzerejének növelésében fontos szerep jut az új, Ady téri tanulmányi és információs központnak és a nyolcszáz férőhelyes, "intelligens háznak, amellyel" a hallgatók lakásgondjain is enyhíteni tudunk.
Azon leszek, hogy növekedjen az idegen nyelven meghirdetett kurzusok száma, amelyekre nem csak külföldi hallgatók járhatnak majd, hanem magyar anyanyelvűek is, hiszen így lehet egy nyelvet a legjobban megtanulni.

- Említette a nyelvtudás fontosságát, a lektorátus önállósodásával viszont bizonyos óraszámon felüli nyelvórákért fizetni kell. Ez meglehetős tehertétel lehet a nem túl sok pénzből gazdálkodó egyetemistáknak. Lehet-e segíteni - akár dotációval is - azt, aki nyelvet akar tanulni, vagy ez inkább a kari hatáskörbe tartozik?

- Az oktatási rektorhelyettes dolgozik ezen az ügyön. Szerintem ez a kérdés egyetemi, mint kari ügy, hiszen ha azt hirdettük meg, hogy nyelvtudás nélkül nem tudunk Európában versenyképes munkavállalót képezni, akkor a nyelvtanulás feltételeit biztosítanikell. Az biztos, hogy aki kvalifikáltabb állást akar, annak magának is áldoznia kell ezért., Akár diákhitelből, akár diákmunkából. Ne felejtsék el, jövőre a felsőoktatási intézmények a minimálbér erejéig járulékmentesen alkalmazhatnak diákmunkaerőt . Még ha nem is lesz tömeges ez a lehetőség, a diákok számára mindenképpen új források nyílnak majd meg.

- Idegen nyelvű oktatókról is hallani...

- Így van, most is sok vendégprofesszorunk van, de még több lehetőséget szeretnénk megragadni. Persze ezeknek a professzoroknak kulturált életkörülményeket kell biztosítani, erre a már említett "intelligens házban" lenne mód, és a város is segítségünkre lehet.

- Apropó, város: milyen a város és az egyetem kapcsolata?

- Erről manapság sokat lehet olvasni a helyi sajtóban. Én azt gondolom, hogy a várost és az egyetemet nem lehet szétválasztani, hiszen mi is a város része vagyunk...

- Város a városban?

- Talán így is mondhatjuk, mennyiségileg egy kis város vagyunk... Ami küldetésünk különleges: tudást szolgáltatunk. Hogy ne kerüljem meg a kérdést, konkrét eredményeket tudunk az elmúlt hónapokból felmutatni a város és az egyetem jó kapcsolatáról: bővül a gazdaságtudományi kar és az egészségügyi főiskola kubatúrája, létrehoztunk egy operatív bizottságot, amely a város és az egyetem ingatlancseréit fogja lebonyolítani.

- Az egyetem a tudományos háttéren kívül mit tud a városnak nyújtani?

- Elsősorban egy széles fogyasztói réteget - a hallgatókat, dolgozókat - de az Ady téri könyvtárral - benne a kongresszusi központtal- olyan rendezvényeket tudunk idehozni, amelyek méltó környezetbe kerülnek. A könyvtári szolgáltatások pedig nyitottak lesznek a városlakók számára is.

- A könyvtár költözése után mi lesz a Dugonics téri épülettel?

- A központi épület az egyetem védjegye, de sajnos rogyadozik, alá van dúcolva, ha nem teszünk valamit, hamarosan életveszélyessé válhat. Ki kell üríteni, fel kell újítani. A rektori hivatal maradhat itt, a három emeletes épület második szintjére - a könyvtár helyére - a Gazdasági- és Műszaki Főigazgatóság költözik a Rákóczi térről, így ott jelentős terület szabadul föl.
A kérdés azonban az, hogy találunk-e állami forrást az egymilliárd forintot is meghaladó felújításra, hiszen ez nem csak az egyetem ügye. Ez klasszikusan olyan feladat, amit az államnak, mint fenntartónak, kell állnia.

- Az így felszabaduló forrásokat további fejlesztésekre fordítják majd?

- Az Ady téri könyvtár egy drága épület lesz, így a felszabaduló forrás nagy részét annak működtetésére fordítjuk majd - ezt eleve ígyterveztük. Ami azon felül megmarad, azt a hallgatói életkörülmények javítására, az oktatói munka, vagy infrastruktúra fejlesztésére fordítjuk.

- Ön milyen egyetemet vár 2006-ra?

- Sokszor elmondtam, nem az a kérdés, hogy én milyen egyetemet várok, hanem az, hogy milyet vár magától ez a közösség. A rektor szerepét nem kell túlértékelni. A rektor egy szervező, a legfőbb döntéshozó szerv az Egyetemi Tanács. Nem akarom a felelősséget elhárítani, de ebben a kérdésben az egyetem közösségének kell a felelősséget vállalnia. Hiszen az ET tudja azokat a feltételeket megteremteni, hogy ez egy olyan egyetem legyen, ahol érdemes tanulni, dolgozni, ahol jók a munkakörülmények. Sem a karok, sem az egyetem vezetése nem világmegváltók: viszont abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy társaik segítségével maradandót alkothatnak, új értéket teremthetnek.

Ki-ki el tudja dönteni, milyen egyetemet vár, és ha a saját posztján mindenki a legjobbat nyújtja, és figyeli a környezetében és a világban zajló eseményeket, akkor sokat tehet, hogy az egyetem hírneve erősödjön.

2003. október 19.