|
Közel hathektárnyi történelmi múlt
Szerző: Végső István | Feltöltve: 2006-04-25 | Megtekintve 5851 alkalommal. | Nyomtatás
A Pick és a Lőw családok nyugvóhelye is a Fonógyári út mentén fekvő szegedi zsidó temető. Sírjainak egy része kétszáz éves. A hitközség mindent megtesz az ódon emlékhely rendben tartásáért. Ez azonban nehéz küzdelem, mivel a sírok lassanként, de folyamatosan szaporodnak. 
„A temetőt csak a Chevra-irodában kiadott jegy előmutatása mellett lehet látogatni.” Szólt a 19. századi szabályzat, melyet a szegedi Chevra Kádisa, a többek között a temetésekkel foglalkozó „szentegylet” adott ki. Ma már, ha valaki a 3-as villamosról leszáll, és elindul a kék kerítéses bejárat felé, nem kérnek tőle látogatói tikettet. Belépve a kapun, a halottas ház mellett egy edényben összegyűjtött kövek és kavicsok jelzik, hogy ez nem egy szokványos hely. Az épület belsőterében van lehetőség a rituális mosakodásra, és az adományok elhelyezésére. A gondnoki épület szegényes és egyszerű, tövében az állandó alkalmazott Gombóc kutya vacka van. Az 1830-ban létesített zsidó temetkezési hely közel 5,6 hektáron terül el. A belvárosi temetőn belül a római katolikus és a szerb ortodox részektől körülölelt izraelita sírkertben az ember egy külön világba csöppen. A hatalmas fáktól, néhol áthághatatlan bokroktól, kis csapásoktól szabdalt területen könnyen elrévedhet az oda látogató. Egy parányi történelmi múlt az, amit ott talál. Egyik helyen Pickék, máshol rabbik, egyetemi professzorok és neves művészek neveit olvashatja. Családi kriptaépületek, kisebb-nagyobb sírtáblák mindenfelé, amikhez szűk, mohás, köves utacskák vezetnek. Mintha egy csendes erdőben járnánk, ahová egy temető települt. Sok helyen megrezdül a bokor és a fűcsomó, és erre kis zöld gyíkok, szöcskék és bogarak futnak szét az aljnövényzet között. Madárcsiripelést hallani mindenfelé a fákról. Az átláthatatlan cserjésnél néhol egy fácánkakas reppen fel, vagy bukik alá. Nyugodt és békés, igazán meghitt környezet, egy valódi nyugvóhely ez. Bár azért azt is meg kell jegyezni imitt-amott megközelíthetetlenné váltak a sírok a burjánzó természet miatt. Ezzel azonban a három temetői munkás nem sokat tud kezdeni. Kevesen vannak egy ekkora terület rendbetartására, de a lehetőségekhez képest így is erőn felül produkálnak. Miután egyedül körbejártam a temetőt, tőlük próbáltam minél többet megtudni a körülményekről. 
- Ez nem egy szimpla temető, itt mindennek megvan a helye és sokszor több évezredes hagyományok lelhetők fel - mondja Nagy István főgondnok. - 12 éve dolgozom itt, de még mindig nem ismertem ki teljesen. Mindennap tartogat valami újat. Sok is a munka ilyenkor tavasszal. Ezért kellett felvenni egy harmadik embert, de ő még csak most kezdett pár hete – meséli Nagy. - Tudja, hogy miért a mák a haláljele? Én utána néztem - kérdezget és magyaráz a másik gondnok, Marik Mihály a temető jelképrendszerének és vallási szokásainak részleteiről. - Sokat járok a TIK-be, és ott szoktam utána olvasni a judaisztikával foglalkozó könyvekben. A nyugalom és megnyugvás jelképe. Egyes sírokon csillagot tesznek a születés, gyűrűt a házasság és mákgubót a halál időpontja mellé – informál Marik. Miközben a közel hatezerötszáz sírt magába foglaló terepet újra, immár közösen járjuk be, sok érdekes anekdota és történet előkerül. A holokauszt emlékműről, amit csak „szappanos sírnak” hívnak, kiderül, hogy valóban elástak ide egy tisztálkodó szert. Meg hogy az 1944-ben a szegedi téglagyárba összeterelt zsidók - akik végelgyengülés, betegség vagy öngyilkosság miatt hunytak el - sírja véletlenül – egy temetés előkészítése során - került elő. Már nem sokan emlékeztek a tömegsírra, így csak nemrég készítettek egy márványtáblát az itt elhantoltaknak. Azt is megtudom, hogy a régi zsidó temetőt 1868-ban „telepítették ide”, illetve, hogy a nagy szegedi árvíz idején az izraeliták Újszegeden temetkeztek. 
A monumentális emlékművektől az egészen egyszerű síremlékekig mindenféle megtalálható itt. Hol van az a vallási hagyomány, hogy minden zsidónak egyforma sírtábla jár? Az egyik legpompásabb Lőw Lipót egykori főrabbi görög oszloprendes sírja. A panteonos építményen még ereszcsatorna is van. Pár lépésre a fia, a „legtudósabb rabbi”, Lőw Immánuel sírboltja fekszik. Körülbelül minden tizedik sírhelyen látható, hogy gondozzák vagy látogatják. Ezt a virágokon kívül az is jelzi, hogy a zsidó hagyományoknak megfelelően köveket raknak a nyughelyekre. - Van, hogy messziről érkezett hozzátartozók megkérnek, hogy mossuk, tisztítsuk le a sírtáblákat, így mi is rendbe tartjuk ezeket. Szerencsére a temetőt elkerülik a rongálók Néha egy-egy hajléktalan betéved, és lakhelyet akar itt berendezni, de általában gyorsan felfedezzük a hívatlan látogatókat, és távozásra késztetjük őket– meséli kérdésemre Marik. Az biztos, hogy sok jó búvóhely van az „ősborókásban”. Rókát, őzet és vadnyulat is láttak már errefelé. Persze, mint kiderül nem csak állatok és fedél nélkül élők keresik fel a temetőt. Természetesen jönnek ki imádkozni, és kegyeletet leróni a helyiek is. Jóllehet ott tartózkodásom alatt senki nem kereste fel szerettei sírhalmát. - Napi összevetésben nem túl gyakoriak a látogatók. Hétköznaponként elsősorban öregek jönnek, de nem ritkák a fiatalabb generáció tagjai sem. Ők az őseik után kutatnak, illetve az atmoszféra miatt látogatnak ki. Előfordulnak külföldiek is, mint például izraeliek, franciák, belgák, amerikaiak stb. Néhányan kritizálják, hogy a temetőkert mennyire bozótos, gizes-gazos, de a többségnek az a véleménye, hogy így az igazi. Főként a fiatalok szokták azt mondani nekünk, amikor látják, hogy dolgozunk: ne irtsunk ki minden bokrot, maradjon meg ez a hangulata a zsidó temetőnek. Ilyen vadregényesen szeretik az idelátogatók – mondja a gondnok. Kifelé menet érdeklődöm a temető bejáratánál a dombon fekvő kupolás épületről. Kiderül, hogy ez a ravatalozó, vagyis a cinterem. Még a sok csodálatos zsinagógát megálmodó Baumhorn Lipót építész tervezte. Mindig innen vonul a gyászmenet a temetés helyszínére. Az épület aljában lévő kriptarészt már nem használják. A be- és kijárat felé közeledve megtudom, hogy a zsidók mielőtt kilépnek a temetőből fognak egy fűcsomót, vagy valamilyen zöld növényt és a válluk felett hátradobják. Így hagyják ott hitsorsosaik földi emlékhelyét. 
- A felekezetünknek juttatott állandó pénz közel fele megy a temető gondozására, ami körülbelül 5,5 millió forint – tudom meg dr. Lednitzky Andrástól, a Szegedi Zsidó Hitközség elnökétől munkahelyén, a SZOTE Dékáni Hivatalában. - A történelmi egyházak a lelkészeiken keresztül kapnak támogatást, de mivel Szegeden csak egy rabbi van, ez az összeg elenyésző. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége pedig csak azokat a temetőket támogatja, amik elhagyottak, nincs működő hitközségük mögöttük. Így mi ebből a körből is kiesünk. A gyomirtás több millió forint lenne, és évente többször kellene megismételni. Erre nincs lehetőségünk. Elméletileg a szegedi városháza a támogatásáról biztosított minket. Négy kiemelt sír (a két Lőwé, Kulinyi Zsigmond történészé, Heller Ödön festőművészé) fenntartására tettek ígéretet jó 5-6 éve, de ebből még semmi sem valósult meg – tájékoztat Lednitzky. Pedig, ha nem is ezekre a sírokra, de néhány omladozó síremlékre ráférne egy alapos felújítás. Gyönyörűen megmunkált kőtáblák és művészi vasas munkák vesznek oda. - Évente 8-15 temetés van. Sajnos, egyre szaporodnak, elöregedett a közösség. Ráadásul sokakat visszahoznak, mivel szegedi származásúak. Plusz, a vallási előírások sem segítik a temető fenntartásának problémáit. Szemben a keresztényekkel a sírhelyeket örökre váltják ki a zsidók, csak egyszer fizetnek érte – említi meg Lednitzky. Az aktuális árvízi helyzet kapcsán fény derül arra is, hogy a cinterem kriptáit miért nem lehet megközelíteni. A belvíz olyan mértékben megjelent az egész belvárosi temetőben, hogy a temetések korlátozva vannak. A zsidó temető viszonylag magasabban fekszik, de a sírkamrák mégsem használhatók. - A nehézségek ellenére nem panaszkodunk, amíg lesznek zsidók Szegeden, fenntartják a temetőt. Erre, hosszútávra biztosíték, hogy egyre több fiatal fedezi fel származását, és érdeklődik a közösség élete iránt. Ha nem is válnak vallásos zsidóvá, őbennük bízhatunk, hogy még sokáig állni fog őseink sírkertje – összegezi meglátásait Lednitzky a jövőre nézve. |
Riport rovat
