|
Word of Warcraft: Millióknak egy új világ
Szerző: Kis Réka | Feltöltve: 2008-12-05 | Megtekintve 2707 alkalommal. | Nyomtatás
A World of Warcraft (WoW) a Blizzard Entertainment 2004-ben megjelent számítógépes szerepjátéka, ami a nagy sikerű Warcraft sorozat legújabb része. Több ember egymással és/vagy egymás ellen küzd a célért: magasabb szint, több képesség, nagyobb erő. De nem ingyen: „A játékosoknak rendszeresen elő kell fizetni.” - olvasható a játék magyar nyelvű oldalán. Manapság viszont egy általános iskolásnak se jelenthet gondot, hogy más megoldást találjon arra, hogy játszhasson: előfizetés nélkül. Király Kornél harmadikos a Ságvári Endre gyakorló Gimnáziumban, biológia- fizika- kémia szakon. Függőnek nem tartja magát, de mindenesetre szeret játszani. Hazafele tartunk, hogy megnézzük, miért is vonz ez a játék milliókat világszerte. A baktói buszon Kori már lázasan mesél. - Szerintem azért szeretnek olyan sokan játszani, mert ez egyfajta módja a feszültség levezetésnek. Persze itt van egy furcsa paradoxon, hogy nem emiatt lesz idegesebb az ember? Természetesen ha sikerélménye van a játékosnak, akkor megnyugszik, ha nem, akkor még idegesebb lesz. Nekem ezért kell egy plusz kiegészítő; én fogpiszkálóval bravúroskodok játék közben. A körülbelül negyedórás út alatt több érdekes dolgot is megtudtunk, például az is hozzájárul ahhoz, hogy sokan játszanak vele, hogy a játéknak sosincs vége. Persze van egy maximális szint -70- de igazából sose lehet befejezni. Mivel netes játékról van szó, így egyértelmű, hogy az alkotók a pénzszerzésre törekszenek. Erre találták ki a game cardot, amivel az eredeti WoW szerveren lehet játszani, persze miután megvettük a játékot hozzá. Kornél, és persze még több millió társa más szervereken játszanak. - Én a Budapest szerveren vagyok, ahol elvileg csak magyarok vannak. Ezen a szerveren lehetnek VIP tagok, akik vállalják, hogy havi pár ezer befizetése után a karakterüknek még több és jobb felszerelése legyen. Mire a szerverkérdést befejeztük, a gép már kattog. Kornél már készíti a terepet. Közben félvállról hátradobja nekem, hogy nem ez az egyetlen játék amivel játszik, sőt, neki itt a WoW-on hét karaktere van, ebből egy alacsony – a troll pap akivel majd játszunk– , olyan 35-ös szintű. Van körülbelül 2-300 gigányi játéka, így van választék. Kapunk egy rövidke vigyort Bob Marley-tól a háttérben, és sűrű kattingatások után el is indul a WoW. A háttér lángokban úszik, egy pár pillanatig egy „csoportkép” látható a különböző szörnyekből, majd a gyors bejelentkezés után meg is látjuk Kori karakterét, egy troll papot, Shadowlake-t. - A játék kezdetekor a karaktered be kell sorolni kasztba illetve fajba. Az alapjátékban nyolc faj közül lehet választani, de ez a szám a kiegészítő megjelenésével tízre bővült. A fajok két, egymással harcban álló frakcióba tömörülnek: ez a Szövetség és a Horda. Továbbá a fajok kezdő tulajdonságai némileg eltérnek, és mindegyiknek megvan speciális - csak az adott fajra - jellemző képessége, illetve saját nyelve. Shadowlake hordás, mellette vannak még orkok, taurenek, vértündék és élőholtak. A választott kaszt szabja meg a karakter képességeit, az általa használt harci technikákat és varázslatokat. A játékban kilenc kaszt választható, de az egyes fajok csak meghatározott kasztok közül választhatnak. Például harcos majdnem mindenki lehet, de mondjuk Druida csak éjelf és tauren. Elindul a játék, különböző figurák, fegyverek, szörnyek. A képek cikáznak, a grafika szinte kifogástalan. Nem hiába költenek a fenntartásra, működtetésre, designra dollár milliókat a Blizzardnál. Kori felpörögve – természetesen a fogpiszkálóval a szájában – szinte levegő nélkül magyarázza a különböző tulajdonságokat, varázslatokat, szörnyeket és mindent. Mintha a mai világunkat próbálnánk minden szegmensével együtt elmesélni pár perc alatt. A játék addig tart, ameddig mi akarjuk. A karakterrel szinte mindenki korátlanul bánhat. Emiatt a gyártók csomó feleslegesnek tűnő tulajdonságot is beépítettek. Bár…a szórakozáshoz hozzásegít. Például táncolhat a karakter, vagy kinevetheti az ellenfelet, lefeküdhet és aludhat (ott ahol épp van), vagy épp csirkét utánozhat. Bár mint minden manapság forgalomba kerülő játéknak, ennek is vannak negatív tulajdonságai. - Szoktam én is késő estig játszani, de csak hétvégén, mert akkor engedik a szüleim. Hét közben nincs gépezés. Bár többször észrevettem, hogy játék alatt semmi és senki nem érdekel, akkor más vagyok. Így nem is bánom, ha többször sok időre nem fordulok ki magamból – mondta Kornél elköszönésünk előtt. Hogy mit gondolnak a játékosok, azt láthattuk, de van ennek a dolognak egy másik része. Hevesi János számítástechnikai üzletben dolgozik Hódmezővásárhelyen, így napi kapcsolatban van a játékokkal, játékosokkal. Nem mellesleg régebben ő is WoW-ozott. - A Warcraft azért népszerű, mert egy iszonyatosan jól felépített játékrendszer, jó társaságot lehet kifogni, ami még jobban odaköti az embert, de ha ezek felbomlanak, akkor nagy valószínűséggel otthagyja az ember, mint ahogy tettem azt én is. Emellett egy hatalmas játékosállománya van; mindenkinek legalább egy ismerőse játszik. János természetesen a hátrányokra is kitért, hiszen ő is tapasztalta azokat. De ezek a dolgok – ahogy említette ő is – nem korlátozhatóak csak a WoW-ra, minden (szerep)játékra elmondható, hogy rengeteg pénzt és időt von el (bár vannak akik tényleg néha szórakozásból játszanak, és normálisan be tudják osztani az időt). Amit a legfontosabb problémának tart, hogy sok társával együtt ez a játék is addiktív. Ezt ki lehet fejteni úgy, hogy az ember tényleg órákat pazarol arra, hogy még több szörnyet öl, megnézi, hogy az egyes kellékeket hol tudja beszerezni, hogy mennyi körülbelül időben, mire oda fejlődik a karaktere, hogy le tud menni érte. Az ember elkezd taktikákat olvasni, videókat nézni a youtube-on, és utána nem nagyon tud szabadulni. - Az év elején volt egy angol kisfiú, 15 éves, aki kómába esett, mert délutántól másnap reggelig játszott és nyomta magába a kávét és az energiaitalt. Ezt így körforgásszerűen. Ekkor kezdett el ő is mérlegelni, és persze az anyukája, aki azt nyilatkozta, hogy erélyesen kell fellépni a gyerekekkel, mert amíg szépen kérte, agresszíven nekimentek, ha el akarta tiltani őket a géptől. Ennek ellenére nálunk heti eladásoknál mindig ott van első ötben még mindig kiegészítőstül. Az első kiegészítőből csak egy hét alatt valami 8 milliót adtak el, szóval veszik azt rendesen, hiszen jelenleg olyan 11 millió felhasználója van – tette hozzá a végén János. Az előnyök és hátrányok már így is elég kézzelfoghatóak, de orvosi szempontból is érdemes utána nézni ennek a dolognak. Irinyi Tamás az SZTE ÁOK Pszichiátriai klinikájának diplomás ápolója elmondta, a játékhoz az ember pszichéje szokik hozzá, ellenben a kémiai addikcióval, ahol ezen túlmenően a test is függővé válik. - Ez a betegség főként 18 év alattiakat érint, de természetesen az idősebb korosztály sincs kizárva. Kialakulásához hozzásegítenek bizonyos személyiségjegyek: nem éri öröm a környezetében, nincs sikerélménye és emiatt kirekesztődik. Egy hely van, ahol mindent megkap, ahol főnök lehet, a játék. Természetesen Tamás nem csak a játékost okolta, hiszen tisztában van azzal, hogy a játékokat pontosan úgy alakítják ki, hogy a mindenkori cél elérése valamilyen jutalomhoz kapcsolódjon. Ez magával vonja az egyre növekvő óraszámot, és a végére eljutunk oda, hogy a gyerek személyisége megváltozik, éjszakákat gépezik, és nincs más, ami boldoggá tenné. - Legfontosabb, hogy időben észre kell venni a dolgot. A gyerek azért fordul a játékhoz, mert az anya-apa-gyerek viszony valahol megszakadt, nem érzi, hogy a családdal is lenne ugyanolyan szórakoztató program. Sokat segíthet család a baj orvoslásában, mindenek előtt, ha lekorlátozzák a játéklehetőséget, ha felnyitják a gyerek szemét egyéb programok iránt, ha visszazökkentik a világba. Legjobb, ha ahhoz az elfoglaltsághoz tér vissza, amit a játék előtt csinált. (Sport, stb) - Természetesen a súlyosabb eseteknél a pszichiáter is tud segíteni. Amíg bent van az ember, addig lehetősége sincs, és nem is éri kényszer, hogy játsszon. Végső esetben antidepresszánsokkal lehet visszaszorítani a vágyat, de azt hiszem ennek a kezelésére nem ez a legmegfelelőbb mód. |
Riport rovat
