|
Próba-út ’56-ba
Szerző: Engler Márta | Feltöltve: 2006-10-12 | Megtekintve 1404 alkalommal. | Nyomtatás
A JATE Klubban ilyenkor nincs túl nagy élet. Hétköznap este hat óra, szinte csak az Utazás c. darab szereplőit lehet látni elszórva az asztaloknál, a rendezőre várnak, próba lesz. Napok óta szinte megállás nélkül gyakorolnak, ez az énekpróbák utolsó hete, a következő héttől már a színpadi látvány megtervezésén dolgoznak. Az 1956-os forradalom ötvenéves évfordulója alkalmából mutatják majd be Kocsák Tibor és Miklós Tibor rockoperáját október 16-17-18-án a Szegedi Nemzeti Színházban. A főszereplők néhány kivételtől eltekintve mind egyetemisták, a SZTEage egyetemi színpad tagjai. A fiatalok egyre többen érkeznek, kisebb csoportokban beszélgetnek, nevetnek. Már összehangolódott a csapat, mindenki ismer mindenkit, barátságok is alakulnak. A zenéről beszélgetnek, meg hogy ki melyik jelenetétől fél, és melyik hangot nem bírja rendesen kiénekelni. Ebből úgy tűnik, mintha amatőrök lennének, de erre alaposan rácáfolnak a próbán: karakteres, képzett hangok, mind egytől egyig különleges, és ez már fél siker. Többségük rendszeresen énekel nagyközönség előtt is, többeknek van saját zenekara is. Simon Boglárka, a női főszereplő sorra nyeri a népdaléneklési versenyeket, az Egyetemi Zenei Versenyen pedig Székely Erika, a forradalmárlányt játszó társa előzte meg musical kategóriában, ez is a próba előtt derül ki, jót nevetnek rajta. Egyeseknek van a színjátszásban is gyakorlata, de ez a ritkább. Harkai István, aki Csepegét alakítja, késik egy kicsit, mint mondja, épp Üllésről jött, ahol gyerekelőadáson szerepelt egy másik társulattal. Hívják őket mindenfelé, játszanak óvodásoknak és iskolásoknak országszerte, csak hogy mosolyt csaljanak a kicsik arcára. Nyéki Tamás rendezőasszisztens körbejár a próbarenddel, így tudja meg mindenki, hogy jövő héten már a Hattyas soron lesz a próba. Ragány Zoltán, a Fleming álnéven utazó Veres Pált alakító főszereplő szerint ez lesz a keményebb dió, mert a szereplők többsége még nem szerepelt egy darabban sem. - Meg kell tanítani nekik, mennyire fontos, hogy minden összehangolt legyen, hogy pontosan tudják, kinek hová kell állni, hogyan kell mozogni, pontosan mikor kell lépni, és hogy egy-egy mozdulatnak is nagy jelentősége van a színpadon. Ez nem lesz egyszerű, de én bízom a tehetségükben – mondja. Ő már ebben gyakorlottabb, 2004-ben ő játszotta az István, a király főszerepét, szintén a SZTEage-dzsel. A szereplők zenei alapra énekelnek, hangjuk betölti próbatermet. Mozgás még nincs is az énekhez, de már így is érthetőek a történések, a fiatalok nagyon jól játszanak a hangjukkal. Kapnak is dicséretet Nagy Lóránttól, a rendezőtől egy-egy kivételesen szépen elénekelt dalért, az elrontottakat viszont újra és újra könyörtelenül megismételteti velük, hogy később már csak a koreográfiával kelljen foglalkozni. A márciusi válogatáson is a bizottság egyik tagja volt, ismeri már annyira a szereplőket, hogy tudja, mire képesek, és ki is hajtja belőlük a maximumot. Közben pedig ő is szereplő, Szurovot, a szovjet őrnagyot alakítja, aki szerelmes lesz Lady Ashtonba, neki viszont az álnéven utazó, megvert és megsebesített Veres Pál, azaz Fleming úr a párja, így visszautasítja a katona közeledését. Szurov ahelyett, hogy sértett büszkeségében bántaná őket, segíteni akar nekik kijutni az országból, de félreértik, és tragédiába fullad a segítő szándék... A mai próbán a szereplők még puskázhatnak a szövegkönyvből, de a rendező, Lóri szigorú, ez az utolsó alkalom, hogy náluk lehetnek a papírok. Nincs is már nagyon szükségük rá, hiszen éjjel-nappal azt a CD-t hallgatják, amin a darab budapesti felvétele van. Ezzel kelnek, ezzel fekszenek, a próbák este 10-ig szoktak tartani, a szereplők idejének nagy részét az Utazás tölti most ki. Egyre fáradtabbak is, a héten minden nap keményen próbáltak, és mint mondják, ennél sokkal aktívabbak szoktak lenni. Pedig most is megy egymás ugratása, nagy nevetésekkel kísérve. A szöveget is egyre gyakrabban átköltik, így lesz a „Magyar vagyok, magyar vagyok, Fleming úr”-ból „Madár vagyok, madár vagyok, flamingó”, és még számtalan ehhez hasonló átirat. Kálmánt, a roma zongoristát alakító Tichy-Rács Ádámtól pedig már előre várják az átalakított szöveget, egyszer sem mondja az eredetit. Talán majd az előadáson, mondják, legalábbis remélik. Ha ugyanis Kálmánka ott is alakít, azt senki nem fogja kibírni nevetés nélkül, és nincs az a szigorú rendező, aki komolyságra tudná inteni a fiatalokat… |
Riport rovat
