|
Tüntetés parádé
Szerző: Szlezák Anikó | Feltöltve: 2006-11-07 | Megtekintve 1805 alkalommal. | Nyomtatás
 „Franciaországtól tanulni” - hirdeti a junge Welt című egyetemi napilap címoldala. A híradók hetekig foglalkoztak a franciaországi diáktüntetésekkel, sztrájkokkal és megmozdulásokkal. A márciusban megszavazott „CPE” törvény szerint a pályakezdő fiatalokkal a foglalkoztató egy „első munkaszerződést” köt, ami alapján a munkavállaló két évig bármikor elbocsátható indoklás nélkül. A tüntetések bázisát az egyetemisták képezték. Április elején Németországot is elérte a foglalkoztatási törvény és a felsőoktatás reformja: az eddig ingyenes oktatás költségtérítéses lesz. Külföldi diák lévén engem nem érintenek a változások, hiszen csak egy félévre lettem „német egyetemista”. A német diákok tiltakozását azonban nehéz figyelmen kívül hagyni.
A Magyarországon már bevett próbaidő fogalma Franciaországban - ahogy Németországban is - eddig ismeretlen volt. A junge Welt cikke szerint a német egyetemisták foglalkoztatási törvény és tandíj elleni tiltakozását a kormány a korábbi párizsi eseményekre hivatkozva próbálja lecsillapítani. A franciaországi tüntetések elfajultak: a diákok székekkel, padokkal dobálták a rendőröket, akiknek békés eszközökkel nem sikerült megfékezniük őket. Hasonló állapotoktól tartva a politikusok a híres német „szociális békére” hivatkoznak, amit minden körülmények között meg kell őrizni.  Eközben hamarosan bevezetik a CPE-hez hasonló törvénymódosítást, mely teljesen megváltoztatja az eddigi rendszert. Korábban a frissen felvett alkalmazottakat egy úgynevezett Küdigungsschutz, azaz felmondási védelem óvta, mely szerint nem bocsáthatják el őket ok nélkül két éven keresztül. Ez az időszak ezentúl próbaidővé változik, az indoklás nélküli szerződésbontás megengedetté válik. Ezt a kormány mint jótettet kommunikálja: szerinte így többen és gyorsabban lesznek foglalkoztatva. A munkanélküliség megoldásának szent célja mögé bújtatott változtatások Németországban feddhetetlenek. Még a kereskedelmi rádiók is rendszeresen közlik, mennyivel jobb a helyzet a munkaerőpiacon az eddigi hónapokhoz képest. Megváltozik a képzés finanszírozása is: a hallgatóknak ezentúl tandíjat kell fizetniük. Franciaországban a törvény elleni tiltakozást az egyetemisták szervezték. Miután országszerte diákok tüntettek az utcákon, csatlakoztak a munkanélküli kérdéssel foglalkozó szervezetek és más szociális intézmények is. Itt Németországban megkezdődtek a diáktüntetések már 2005. novemberében, nagyjából 15 000 hallgató vonult az utcákra országszerte. Ez magyar viszonylatban magas számnak tűnik, azonban az itteni hallgatóság - már csak az ország lakosságának nagyságát tekintve - jóval nagyobb számban képviseltethetné magát. Április végén kezdtem felfigyelni a demonstrációt hirdető plakátokra az egyetemi utcák falain. A város központjának egyik aluljáróján áthaladva egyre gyakrabbantalálkozom a sárga jelzéssel: Solidarität für Bildung1. Mivel időm nagy részét külföldi diákokkal töltöm, nem sokat tudok a német hallgatók gondjairól. Ami azt illeti, eddig nem is feltételeztem, hogy bármilyen problémáik lennének, hiszen mind anyagiakban mind a képzés testreszabottságát illetően tökéletesen elégedettnek tűntek. Philiphez, az egyik tutorhoz fordulok tájékoztatásért, aki mint általában mindenben, a tandíj ügyében is nyakig benne van. Rá is lelek az egyetem udvarán felállított sátorban, melynek falára a Mensa für Demo2 feliratot festették. Aki magától nem tud vagy nem akar foglalkozni az oktatásügy keserű reformjával, azt Philip és csapata őszinte lelkesedéssel - na meg gőzölgő kávéval és sütivel - azonnal elszánt tüntetővé varázsolja. Színes nyomtatványok kerülnek elő a sátorból, néhányan a fűben heverészve olvassák őket. „500-tól 1500 euróig terjed a tandíj összege félévente, ami néhány hallgatónak megfizethetetlen. Bár nagy összegről van szó (265 forintos árfolyammal számolva 130 000-400 000 forintról), nem is annyira a pénz, inkább az ingyenes oktatás eszmei értékének elvesztése az, amit nem tudunk elfogadni.” Tekintve, hogy Németországban a munkanélküli segély 600 euró havonta (160 000 Ft), és lakbérkedvezmény; a tandíj sem tűnik olyan hatalmas összegnek. „De ha mindent összeadunk, a lakbért - hiszen nem mindenki kap kollégiumot - és az utazás díját, szinte lehetetlen a tandíj befizetése. Egy átlagos albérleti díj Kasselben 200-250 euró (kb. 60 000 Ft); a 180 kilométerre fekvő Frankfurtig tartó vonatút ára pedig 43 euró (11 000 Ft).” Németországban nem ismerik a diákkedvezmény fogalmát: sem a vonaton, sem a buszon nem lehet felmutatni a diákigazolványt. Arról pedig, hogy milyen nehéz munkát kapni diákként, szinte minden külföldi hallgatónak vannak tapasztalatai. A menzán éri meg a legjobban dolgozni, hiszen 8 eurót fizetnek óránként, és a munkaidő délelőtt 11-től háromig tart. Ezen kívül annyit ehet ingyen a szegény egyetemista, amennyi mellett még tud mosogatni. Nem is a munka jellegével van a gond, hanem az állás megszerzésével. Marina, egy kazahsztáni hallgató elmeséli, ő hogyan boldogult érkezése után. „Hat éve élek Németországban, most már egész jól beszélem a nyelvet. Eleinte egy nagyáruházban pakoltam a tanulás mellett, aztán kaptam munkát a menzán. Ez számít a legjobb diákmunkának, de a bekerülést megnehezítik a nyelvi problémák. Bár csak a pénztárosok beszélnek a vásárló diákokkal, nem vesznek föl, ha nem tudsz jól németül. A külföldieknek nincs esélyük a török fiatalokkal szemben: ők tökéletesen beszélik a nyelvet, hiszen ez a nemzedék már itt született, Németországban.”  .jpg align=left hspace=5>A legtöbb más országból érkező diák nem marad itt hosszabb ideig, általában csak egy vagy két félévet. Egyetlen nem német ismerősöm van, akit érint a tandíj bevezetése: Mohamed, ő Egyiptomból érkezett. Két évig akar Kasselben maradni, itt nagyon erős a gazdasági szak és jól meg akar tanulni németül. De nem bármilyen áron. Ha bevezetik a tandíjat, könnyen lehet, hogy rövidül az itteni pályafutása. Az első tüntetést egy hétfő délutánra szervezték, a menet az egyetemtől indul Kassel „főutcáján”, a König sétányon keresztül egészen a polgármesteri hivatalig. Rengeteg hallgató gyűlik össze az egyetem körül, rendőrök kerítik le a villamosok útját. A német mentalitásról tudni kell: a kényelem az elsődleges, utána jöhet az ügy. A tüntetők jól fel vannak szerelkezve sörrel, jégkrémmel. A menetben találni igazán lelkes és tájékozott embereket, még van, aki csak egy jó bulinak tartja az egészet. Ez persze nem baj, hiszen az is; szerintük az a fontos, hogy minél többen eljöjjenek. Fergeteges táblák haladnak előttünk és mögöttünk, a tömeg ugyanazt a pár szót kántálja: Ohne Bildung werde ich Terrorist. Annyit jelent: képzés nélkül terrorista leszek. A mondanivalója pedig rámutat, hogy a tüntetés inkább a felelősségről és kevésbé a pénzről szól. Ha valamiért tüntetnek, azt teljesen más eszmékkel is összekapcsolják. Így találkozunk a melegekkel való szolidaritást jelző szivárványszín zászlóval és esernyőkkel. Lassan elérjük a Rathaust, a város egyik központi épületét, ahol szintén összeverődött a tömeg. A magyar HÖK német megfelelője az Asta nevű hallgatói szervezet. Képviselőjük hosszan beszél arról, miért elfogadhatatlanok a változtatások. A tüntetés befejezéseképp meginvitál minket a frankfurti felvonulásra, ahol a legtöbb egyetemi város képviseltetni fogja magát. Lassan oszladozni kezd a tömeg, pár csoportban énekelnek. A teátrálisabb hallgatók az újra használatba vett villamosok sínjeire vetik magukat, megkoronázva ezzel a tiltakozás parádét.  Egy hónap telt el a júniusi, frankfurti tüntetés óta. Közben elkezdődött a foci világbajnokság. A menzán meccset nézni gyűlnek össze a hallgatók, a demonstráció kávézója már nem üzemel. Ismét Philiptől érdeklődöm a tiltakozás ügyében. Sokat kell most tanulnia, utána nyaralni megy. Július végére az oktatásügyi miniszter helyett az olasz válogatott lett a fő ellenség. A német hallgatók rendületlenül ünnepelnek, hiszen a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. |
Riport rovat
