NYITÓLAP

Archívum

VENDÉGKÖNYV

Impresszum

Keresés:

Riport rovat

„A fővárosi utánpótlás nem lehet annyira rossz”

Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2006-11-26 | Megtekintve 1886 alkalommal. | Nyomtatás

 

Csaba Eszter szerint a kosárlabda Magyarországon jó kis „tömegsportnak” számít

Csaba Eszter, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatója hét év távlatából néz vissza a kosárlabdában eltöltött időszakra. A budapesti kosárlabda kettősségéről, sikeréről és sikertelenségéről, illetve a vidéki utánpótlás eredményességéről beszélgettünk.

Milyen csapatokban és mikor játszottál?

Csak a BSE-ben, mégpedig, ha jól emlékszem, hét éves koromtól tizenhárom éves koromig, szóval hat évet. Mivel amikor elkezdtem, a legkisebb csapat tizenegy éveseknek volt, ezért én is odakerültem, majd két garnitúrával később léptem csak tovább. Igazából a korom alapján kellett volna még várnom egyet, de annak a csapatnak már nem ugyanaz lett volna az edzője, meg aztán nagyon jól is éreztem magam ezzel a társasággal, így ragadtam náluk. Tehát három évig mini korosztály, aztán egy gyermek, utána két serdülő.

Milyen eredményeket értél el?

Háromszor voltam korosztályos országos bajnok, kétszer serdülő korosztályban, egyszer gyermekben, ezen kívül sokszor voltunk Budapest bajnokok. Indultunk néhány külföldi tornán is, például Franciaországban, Olaszországban, itt is nyertünk néhányszor. Minden dicsekvés nélkül, az utolsó három évemben nagyrészt mindent megnyertünk a csapattal, amin elindultunk, és ha jól tudom, az után is nyertek még országos versenyt, hogy elmentem. Egyébként nem bánom, hogy akkor abbahagytam, mert így keveset nyűglődtem a dologgal és a jó élmények maradtak meg. Az is lehet, hogy, ha egy kevésbé teljesítmény-centrikus edzőnk van, aki hagy mindenkit tengeni-lengeni, akkor pár évig még csináltam volna, mert úgy nem lett volna igazán komoly. De ez nem lett volna jó, mert nem nyertünk volna semmit, nem tudtunk volna utazgatni, ami azért óriási élmény volt nekem. Aztán, amikor elment az edzőnk, és idősebbek is lettek a többiek, akkor sokan abbahagyták, egyetemre kerültek.

Milyennek látod a magyar női kosárlabda utánpótlást?

A női utánpótlás sem áll jobban, mint a női vagy a férfi felnőtt kosárlabda, szóval nem valami rózsás a helyzet. Igazából sosem voltak ezzel kapcsolatban illúzióim, anno még figyelgettük a felnőttek játékát, kimentünk meccsekre, amiket élveztem is, de már akkor is volt jó

néhány nemzetközi leégés, így nem várok hirtelen nagy fejlődést most sem, sőt, szerintem a kosárlabda Magyarországon mindig jó kis "tömegsportnak" fog számítani, de igazán magas szintre nem hiszem, hogy eljutnánk. Persze, nem is biztos, hogy kell az. Talán már az jó, hogy az iskolákban a fiatalok, vagy a felnőttek, a haveri társaságok, csak úgy szórakozásként játszanak. Igazából ez lenne a sport lényege. Legalább is számomra.

Budapesten nem is működik jól a rendszer. Miért van ez, szerinted?

Az én időmben korosztályos szinten egyáltalán nem voltak a fővárosi csapatok rossz helyzetben, mi is, és az eggyel felettünk lévő korosztály is nyert jó pár országos versenyt, aztán ott volt az MTK, akiket nagy ellenfelünkként tartottunk számon. Persze a vidéki klubok is jók voltak. Elkezdeni sem volt nehéz, nagyon sok volt az egyesület, mindenhol tárt karokkal várták az embereket. Gondolom, mivel vidéken kevesebb csapat van, ezért azok több ember közül tudnak válogatni fiatal korban. Hogy a felnőtteknél miért nem jók ma a budapesti csapatok, azt nem tudom, de nem hinném, hogy ez alapvető hatással van a válogatottra.

A vidéki utánpótlás a Pécs esetében, a Sopronnál, a Szegednél működik. A Pécs egyeduralma jó hatással van a magyar női kosárlabdára, sok gyereket vonz így a sportág?

Igazából csak azt tudom, hogy el szokták a pénzüket szórni, bár – igaz – jó játékosokra, de aztán nem tudnak fizetni. Így könnyű jó csapatot összerakni, de azért nem hiszem, hogy egyszer ne lehetne őket megverni. Mindenképpen pozitív hatásuk van, hiszen az Euroligában elért sikerek vonzzák a fiatalokat, eredményeik és játéktudásuk pedig egyfajta mércét ad. És itt egy pillanatra visszatérnék Budapestre; egykori csapattársam, Vajda Anna most éppen a Pécsnél játszik. Ezek szerint a fővárosi utánpótlás nem lehet annyira rossz, a hibát valahol máshol kell keresni.


Hozzászólások

Neved:  E-mail: 

. hozzászólása (kelte: )

 

Még nem érkezett ehhez a cikkhez hozzászólás.

» Nyitólap   » Archívum   » Riport rovat

 

Cikkek a rovatból

Az igazi csabai disznótoros


Word of Warcraft: Millióknak egy új világ


Az ital rabjai


12 éve a tánc szerelmese


Szenvedélybetegség: kezdet és vég


 

Szegedi Tudományegyetem
http://www.u-szeged.hu

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://www.media.u-szeged.hu

Felelős szerkesztő: Hollósi Zsolt

Impresszum

Design © 2005-2006 by Somogyi Gábor.