|
„Az élményért, tapasztalni merülünk le, nem gyilkolni”
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2006-11-27 | Megtekintve 1812 alkalommal. | Nyomtatás
 Még ma is extrém hobbynak számít Magyarországon a búvárkodás, nemcsak, mert merészség és némi kalandvágy szükségeltetik hozzá, hanem költségessége okán is. Az összeg nagyobbik felét viszont nem maga a merülés teszi ki, a víz alatti látványt kell drágán megfizetni. Hiszen Közép-Európától messze esnek a búvárparadicsomok. Varga Diánával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem harmadéves magyar- leíró nyelvészet szakos hallgatójával a hobbyjáról beszélgettem.
- Mikor kezdtél el érdeklődni a víz alatti világ iránt? - Régóta a tengerhez járunk, úgy hét éves korom körül kaptam az első békatalpamat, békapipámat, szemüvegemet. Akkoriban még csak a víz felszínén úszkáltam, aztán persze ez komolyodott, ahogy nőttem. Kaptam egy komolyabb felszerelést és egy barátom tanított meg lemerülni szabadtüdővel. Tulajdonképpen tíztől tizennyolc éves koromig szabadtüdőztem, nem túl mélyre, olyan öt-hat méterre mentem le: sünpáncélokat, kagylókat gyűjtöttem, víz alatti barlangokon úsztam át. - Hogyan fordult komolyra a dolog? - Tizennyolc évesen tettem le az első búvárvizsgámat. Igazából hirtelen jött ötlet volt, mi lenne, ha kipróbálnám, milyen palackkal merülni. Ezt Magyarországon hivatalosan akkor lehetséges, ha leteszel egy vizsgát. De ha egy különlegesebb helyre utazol, például a Kanári szigetekre, ott a helyi vagányok a medencében rád adnak egy búvárruhát palackkal, kipróbálhatod, és ha tetszik, rögtön elvisznek a tengerre. Megmutogatják a dolgokat, és ha nincs félelemérzeted, akkor le tudsz úgy is merülni, mindenféle papír nélkül. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elég hasznos dolgokat lehet elsajátítani egy vizsgán. - Nagyjából miből áll egy búvárvizsga, illetve miről szól az elméleti tanfolyam? - A különböző szintű vizsgáknak megvan a saját tankönyvük. Ezekben lényegében fizika van, alapdolgok, amiket azonban a későbbiekben nem annyira alkalmazol. Például milyen sűrűségű a levegő a palackban, hogyan tudod kiszámolni, hogy ez mennyi időre elég, milyen változások mennek végbe a testedben kémiai, biológiai szempontból, ha víz alatti nyomásnak vagy kitéve, miért veszélyes föllőni túl mélyről. Az első vizsgán ismerkedsz meg a felszerelésed hivatalos elnevezéseivel is. Valamint egyéb praktikus ismereteket is elsajátítasz, például, hogy bele kell köpni a maszk belsejébe, ha azt akarjuk, hogy ne párásodjon be. Van egy külön kiegészítő rész a víz alatti élőlényekhez, ha megcsíp egy medúza, ecettel kell bekenni és nem szabad előtte megvakarni, melyik állathoz nem szabad nyúlni, ha cápát látsz, hogyan viselkedj. Nagyjából ilyen hasznos információkból áll össze az első elméleti vizsga, amit egy teszt formájában kell letenni. Ezt elküldik kiértékelésre a központba, és ha sikeres, akkor ez után lehet menni gyakorlatra. Ott van kötelező medencés merülés, amikor csak simán ismerkedünk a felszereléssel, megtanuljuk összeszerelni, lemerülünk olyan egy- maximum két méter mélyre, itt végeredményben a víz alatti mozgás a fontos és a maszkürítést kell megtanulni. - Miért lehet szükséged a víz alatt maszkürítésre és pontosan hogy néz ki ez? - Valójában igen egyszerű, csak nem árt, ha nem akkor csinálod először, amikor ténylegesen rákényszerülsz. Ha 25 méter mélységben a maszkodban benne marad a tengerszint feletti levegőnyomás, az nagyon tud fájni, hiszen tulajdonképpen egy vákuum keletkezik. Ilyenkor a víz alatt leveszed a maszkot, aztán visszarakod az arcodra, csak az a lényeg, hogy a fejed felfelé, a víz felszíne felé legyen. Fontos dolog, mivel bele is mehet a víz a maszkodba, illetve volt már rá példa, hogy merülés vezető is elkövette azt a hibát, hogy maszk nélkül merült, mert az a feje tetején maradt. Ilyen esetekben a víz alatt kell üríteni, mert fellőni már 8 méterről sem tanácsos. - Mondjuk úgy, hogy igen veszélyes. Ilyen értelemben találkoztál ennek a sportnak a negatív oldalával? - Tanulságos eset volt, amikor a második vizsgámat tettem le – amely egyébként arra jogosít fel, hogy harminc méterig merülhessek. Az édesapám elfelejtette ellenőrizni, hogy mennyi levegője van még hátra és körülbelül húsz méter mélyen volt odalent, amikor egyszer csak nem jött több levegő a palackból. Szerencsére nem lett baj, jelzett a merülés vezetőnek, aki odaadta neki a tartalék oktopuszát és a lehető leggyorsabban felemelkedtek. Viszont Jordániából hazafelé tartva, a repülőgépen találkoztam egy magyar fiúval, aki kevésbé volt szerencsés. Őt másfél hónap kórházi ápolás után, tolószékben vitték haza és maradandó agyi károsodást szenvedett. Elsősorban a dekompressziós betegség miatt veszélyesek az ilyen helyzetek: a nyomáskülönbséget nem tudja feldolgozni a szervezeted, ezért betesznek egy dekompressziós kamrába, ahol fokozatosan hoznak vissza a tengerszint feletti nyomásszintre. De az a jobbik esetnek számít, ha eljutsz a kamráig, mert akár szét is pattanhatnak a testedben az erek és azonnal meghalsz. - Hol volt részed a legnagyobb élményben? - Jordániában a Vörös-tengernél. Ha valaki búvárkodik, akkor azt hiszem, azért, hogy ezt láthassa. Olyan érzés mintha egy akváriumba eresztenének le: fantasztikus, ahogyan a színek méterenként változnak, fokozatosan, ahogy egyre mélyebbre mész, úgy tűnnek el a színek, majd térnek vissza, ahogy emelkedsz. Kis bohóchalakkal lehet játszani, ha tükröt mutatsz nekik, nézegetik magukat benne. Hatalmas tengeri teknősök vannak, meg elég sok muréna, ez utóbbiak elég harcias állatok, lehet őket hergelni, feléjük nyújtva egy botot. Ez a hely a gazdag élővilága miatt csodálatos, sok helyen lehetne hasonló, de nagy probléma, hogy mindenki csak egy kis emléket akar kivinni magával a tengerből és így apránként lecsupaszítják azt. Májusban az Adria tele van kagylókkal, tengericsillagokkal, augusztusban viszont már csak homokot találni. Kifosztják a tengert, holott nem gyilkolni indulunk le, hanem körülnézni, tapasztalni, az élményért. A legfontosabb, amit egy búvárnak észben kellene tartania, saját felelőssége a mélyben található élővilágért. |
Sport rovat
