|
Tavaszelő oroszlánokkal és kistapírral - Fagypont alatt a szegedi Vadasparkban
Szerző: Dunai Tamás | Feltöltve: 2006-03-07 | Megtekintve 1561 alkalommal. | Nyomtatás
Egy február végi napsütéses hétköznap délelőttön, nem sokkal fagypont alatt a Vadaspark kissé más látványt nyújt, mint amit megszokhattunk. Lassan tavaszodik. Nem nemsokára, hanem tényleg lassan. A fák még teljesen kopaszak. A lehullott avar és a gallyak betemetik a tetszhalott fák közti teret – ez a park természetes állapota, és ők igyekeznek is ilyennek megőrizni. Havat már csak keveset lehet látni, de nem elvétve, mivel bármerre nézek, találok kisebb-nagyobb hófoltokat. Még az oroszlánketrecben is. Nem csoda, hogy érkezésemkor még mind a számukra felhúzott Oroszlán-házban gubbasztanak – de legalább jól lehet látni őket, hiszen a ház egyik fala üvegből van. A sörényes farkasok a ketrecükben felgyülemlett befagyott belvízen csúszkálnak, ám egy-egy suta lépésnél be-betörik alattuk a jég. Az állatok mellett sokszor futok munkásokba: több helyen is új állatházak épülnek. „Egyre bővülünk – készül a Madagaszkár-ház, a Flamingó-ház, valamint megújul a főbejáratunk” – kapok részletes leírást a most folyó munkálatokról. A téli tájnak is megvannak a maga pozitívumai. A halott vegetáció miatt jobban megfigyelhetjük az állatokat. Ilyenkor a vörös pandák sem tudnak elrejtőzni a fák lombkoronái között, ahogy azt nyáron teszik, amikor sok a látogató, és a bennett kenguruk is mind láthatóak – nem is tudtam, hogy ilyen sokan vannak. Akiket pedig nem találunk a ketrecükben, a régebben vagy az újonnan épült házikókban keressük, hiszen egyre több állatnak van már olyan háza, illetve fűtött helyisége, ahol télen is meg lehet nézni őket. A vízidisznókat például a Dél-Amerika-házban találom meg, és ugyanitt futok össze a park új büszkeségével is, a most télen született kistapírral. A kis csíkos gombócot éppen szoptatja az anyja. Mindezek mellett a kevés látogatónak köszönhetően ilyenkor az állatok kevésbé ingerültek, közelebb mernek jönni a kerítéshez, és emiatt például fél méterről látok egy anyja erszényéből kikandikáló, Zsebibabát megszégyenítően apró parma kengurut. És hogy mennyi is az a kevés látogató? Éves szinten százharmincötezer fő fölött van a Szegedi Vadaspark látogatóinak létszáma. A park vendégei azonban többnyire tavasztól őszig, a vegetációs időszakban járnak ki ide. Télen vannak olyan napok, amikor senki sincs, de hétvégeken néha több százan is, tudom meg Juhász Gőz Szilvia zoopedagógustól. „Azért télen is ki-kilátogatnak, hiszen szép az erdő akkor is, ha havas a táj, vagy akkor is, ha ködös, zúzmarás” – beszél erről Szilvia. És van is miért kilátogatni, hiszen ma már százhúsz körül van a park állatfajaink száma, ami több mint négyszáz egyedet jelent, és a fajok száma nemsokára tovább bővül. Juhász Gőz Szilvia irányítja az erdei iskolát. Itt télen is tartanak foglalkozásokat, amiket lehetőség szerint kinn szoktak tartani a szabadban, de ha nagyon hideg van, (néha csak részben) bent töltik el az időt. „Ovisokkal a téli foglalkozásokon például előkerülnek a „nemszeretem” állatok, ahol egyebek mellett pókokkal, kígyókkal, csótánnyal, ezerlábúval, botsáskával ismerkedhetnek meg a gyerekek, vagy nemrég például a farsanghoz kapcsolódóan készítettünk állatmaszkokat” – meséli. Idén hópárduc-maszkokat alkottak a kicsik. Az ilyen változó programok mellett, amikre be kell jelentkezni, minden évben vannak visszatérő programok is, amire mindig rengetegen kíváncsiak, ilyen például a víz világnapja márciusban. A Vadaspark tehát télen és koratavasszal is bőven kínál látnivalókat és programokat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Csak öltözzünk fel jó vastagon, mert az állatok között gyorsan szalad az idő, és pár itt töltött órának a mostani hidegekben könnyen megfázás lehet a vége. Tapasztalatból beszélek. |
Riport rovat
