|
Véletlenül híresek
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2006-04-03 | Megtekintve 1960 alkalommal. | Nyomtatás
Mikor merült fel a gondolat bennetek, hogy zenekart alapítotok? Hajós András: Az nem egészen úgy van, hogy felmerül a gondolat – persze, nyilván ez a vége, de ezt nem nagyon mondtuk ki, hanem amikor megismerkedtünk, szép lassan világossá vált, hogy szeretjük a zenét, ugyanazt a fajta zenét, gitározgatunk, és egyszer csak lett egy együttesünk. Talán 1994 körül kezdtünk el először beszélni arról, hogy most már legyen komolyabb. Az volt a cél, hogy sikeresek, híresek legyetek, vagy egyszerűen csak zenélni akartatok? Hegyi György: A magunk kedvére, szórakoztatására zenéltünk. Persze az ember mindig szeretne sikeres lenni, meg elismert – de akkor még nem erről szólt az együttes. Aztán később híresek lettünk általa, de ez véletlen, ez melléktermék. Mennyire kilincseltetek a különböző adóknál? H.Gy.: Semennyire. Egy darabig magunknak csináltuk, aztán elkezdett biztatni Novai Gábor, hogy milyen jó lenne, ha ezt a zenét ki lehetne adni. Mondtuk, hogy jó, és elmentünk egy-két helyre, ahonnan rendre kidobtak minket. Körülbelül a másodiknál el is untuk, hogy ha az egyik szerint ki lehet adni és jó, de azok szerint, akik ki tudják adni, azok szerint mégsem jó, akkor inkább nem égetjük magunkat előszobákban, hogy pökhendi emberek faszságait hallgassuk. Ezért úgy határoztunk, hogy mi elég pökhendiek vagyunk, és elég sok faszságot tudunk ahhoz beszélni, hogy ne legyen szükségünk kiadóra, és nem is lett még sokáig. És egyszer csak leadta az Est FM rádió a Zazie az ágyban című dalotokat. H.A.: Igen, és akkor telefonáltak, hogy mi ez…? Az Est FM biztatott minket, hogy az általuk „felfedezett” zenekarokkal, például a Bëlgával, a Hiperkarmával és más, azóta már eltűnt vagy ismertté vált formációval együtt, rakjunk mi is egy számot a válogatáslemezükre. Akkor meg kellett csinálni ezt a dalt, majd nekiláttunk koncertezni, szép lassan elkezdtük komolyan venni, és felturbóztuk magunkat. A számaitokban gyakran feltűnik Zazie. Mit lehet róla tudni? H.Gy.: Ő egy létező személy volt, és a Zazie az ágyban című dalban van leírva a története – ehhez többet hozzátenni nem is tudok, és nem is kívánok. Vannak kulcsszereplői a zenekari történetnek. Ő az egyik. H.A.: Ma egyébként világpremier lesz a JATE Klubban: tulajdonképpen először fogjuk játszani a Zazie-ciklus harmadik darabját, a Láttam Zazie-t című dalt az új lemezről. Valahol talán már játszottuk, de mondjuk azt, hogy itt először. Honnan származik az együttes neve? H.A.: Nem tudjuk. Valahol ültünk egy kocsiban, és mentünk egy kiadóhoz leadni a demónkat, de rájöttünk, hogy a kazettára nincs ráírva semmi, így gyorsan kitaláltunk valami nevet. Majd utólag kicsit belemagyaráztuk, hogy emil, merthogy e-mail, és rulez, ami az internetes linuxos szlengben királyt jelent, és aztán így maradt. Különösebb jelentősége, mondanivalója, tartalma nincs. A kereskedelmi médiával szemben van némi fenntartásotok, nem is nagyon akartok benne mint Emil.RuleZ! szerepelni. Miért? H.A.: A fenntartásokat nem mi kezdtük, hanem a kereskedelmi média, pontosabban a kereskedelmi rádiók, akik korábban sem, és most sem nagyon játsszák a számainkat. Egy-két helyi és kis budapesti frekvencián olykor feltűnik valamelyik dalunk, de országos felszíni adón nem. Ők tudják, hogy miért, minket nem nagyon érdekel, enélkül is jól megy az, amit szeretnénk. De néha belegondolunk, hogy végső soron nem is volna olyan rossz, ha a számainkat leadnák a rádiók. Annyira azért nem vagyunk kereskedelmimédia-ellenesek, én legalábbis ezt nem mondhatom, hiszen jelenleg is az RTL Klubnál dolgozom. De tény, hogy zenekarként kicsit kölcsönösen távol tartjuk magunkat egymástól. Mennyire tartjátok jónak a PANKKK-ot (Program A Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért)? Az előzményével, azaz az Idő van! nyílt levéllel 2003-ban volt egy kis kavarodás, hogy nem is írtátok alá, végül valahogyan mégis odakerült a ti nevetek is. H.Gy.: Az Idő van! levelet valóban nem írtuk alá, mert akkor sem értettünk vele egyet, és a PANKKK-ban is azt képviseltük, hogy a magyar könnyűzenére nem azért van szükség, mert a magyar kultúra része, hiszen annak minden a része, egy ásványvizes címke megtervezése is. Ettől még nem szorulunk semmiben támogatásra. Ezt a programot pont azért csináltuk olyanra, hogy egy kiteljesedettebb dolog legyen, mint a 2003-as kísérlet – hiszen mi nemcsak aláírtuk, vagy elkezdtük a PANKKK-ot, hanem ma is folyamatosan részt veszünk a kidolgozásában. Ez egy kiforrottabb eredmény, hiszen csak részben jelent kultúratámogatást, felerészben a piac serkentéséről van szó. H.A.: Egyébként pont a múlt héten került fel az utolsó kocka a PANKKK-építmény tetejére, Gyuri többet tud erről mondani. H.Gy.: Kihirdették az ORTT-s pályázatok eredményeit, aminek keretében húsz regionális hazai rádió nyert pénzt arra, hogy dedikált magyar könnyűzenei műsort csináljon, amelyek rövidesen el is indulnak. Ez volt az utolsó kocka, amivel az volt a cél, hogy azoknak, akik klubtámogatást, zenekari támogatást kaptak, legyen médiájuk is. Így összeállt a kép: a klubosok most már tudják hol hirdetni a programjaikat, az együttesek tudnak hol bemutatkozni, mert a rádiók ugye elvileg kötelesek kapcsolatot tartani velük. Azt reméljük ettől, hogy felpezsdül a helyi zenei élet, és ha valaki előáll valamivel, van egy új felvétele, egy új dala, egy új bandája, akkor legalább a saját környezetében be tud mutatkozni. Hogy látjátok, milyen eredményei vannak eddig? H.Gy.: A programot nagyjából egy éve kezdte el kitalálni a társaság, és azóta szép fokozatosan valósul meg. Az igazi eredmények pont 2006-ban lesznek, hiszen most először fut ki teljes fényében a klubtámogatás, most indulnak a rádióműsorok, és most van már olyan háttér a Nemzeti Kulturális Alapprogramban, a Magyar Zenei Exportirodában, tehát azokon a helyeken, ahova a PANKKK betette a lábát, aminek már van értelme. H.A.: Annyiban vitatkoznék Gyurival, hogy most lépések, részeredmények valósulnak meg, de azért az igazi hatása szerintem 10-15 év múlva fog látszani: hogy a magyar együttesek, kezdők, akik abbahagynák, nem hagyják abba, s kicsit felpezsdül a magyar könnyűzenei élet, mert jobb lehetőségeik lesznek a mai fiataloknak, mint nekünk voltak. Mert most nem olyan pezsgő a magyar könnyűzenei élet? H.A.: Lehetne jobb is, összehasonlítva más országokkal. Itt is vannak sikeres formációk, csak az utánpótlás meg az amatőrizmus nem túl könnyű – drága a hangszer, nincs próbaterem, nincs esély kiadásra, stb. A PANKKK hatására a most 15-16 éveseket várnám huszon-harmincéves profi zenészként. Egyféle „internetes” együttesként indultatok el. Ma hogy áll a helyzet? H.Gy.: Ugyanúgy vagyunk internetes zenekar, mint eddig. Hamarosan indítjuk az új ötleteinkkel megtűzdelt új weboldalunkat, ezt a versenyelőnyünket tartjuk. Nyertünk díjat a hvg.hu által szervezett Golden Blog versenyben, ezt örömmel felhasználtuk – te, Andris, azóta nem váltottad be az újság-előfizetést, pedig lenne egy ingyen HVG-d. Semmi extra, még nem tudok előre beszámolni ez ügyben, de egy hónap múlva már fejlemények lesznek, a többi titok. Új mp3-ak már nincsenek, pedig kezdetben lehetett letölteni H.A.: Nagyon kezdetben lehetett – ez ugye tíz éve volt. Miután az ipari statisztika amúgy is azt mondja, hogy abban a zenében, amit játszunk, egy vásárolt cd-re hét-tíz másolt jut, bolondok lennénk még mi is hátráltatni a saját honlapunkkal a lemezvásárlást. Abban hiszünk, hogy a lemezt meg kell venni, hogy a kiadónak legyen pénze a következőre – mármint ha valaki szereti az Emil.RuleZ!-t, akkor nyilván szeretne még egy albumot tőlünk. Ezért nincs mostanában egy-két koncertfelvételtől meg bootlegtől eltekintve mp3-letöltés. H.Gy.: Hamarosan lesz egyébként egy másfajta kategóriában, de az is titok. H.A.: Valószínűleg lesz majd aztán fizetős letöltés is. H.Gy.: De az is titok. Minden titok, még. H.A.: Nem írhatod meg. Milyen a viszonyotok a közönséggel? H.A.: A közönséggel való kapcsolattartás volt az Emil.Rulez!-nek mindig is az a gyengéje, ami nyilván annak következménye, hogy a hosszú-hosszú éveken keresztül tartó profivá válás – hiszen mindnyájunknak mestersége, szakmája a zenészség –, és a sok gyakorlás elvonta a figyelmet arról, hogy társadalmi kapcsolatokat építsünk ki. Mostanában, hogy egy kicsit jobban figyelnek ránk, a szakmai szempont picit háttérbe szorul, és inkább arra törekszünk, hogy meg tudjuk szólítani a fiatalokat, olyan üzeneteket tudjunk részükre közvetíteni, amik az ő életükről is szólnak. Hiszen azt gondoljuk, végső soron egy zenekarnak az a feladata, hogy szebbítse, jobbítsa a világot. Nagyon nehéz dolog kapcsolatban lenni a közönséggel – a közönség sokszínű ugyanis, több emberből áll. A mi esetünkben – hál’ Istennek, ezt lekopogom – elmondhatom, hogy nagyon ritka, hogy egy ember jön el a koncertünkre, de nekünk az egy ember is közönség. Szóba jött a honlapotok fórumozói körében, hogy távolságtartóak vagytok. H.A.: Kétségtelen, van az a körülbelül 60-70 centi, ami a színpad végétől tart mondjuk az első sorig, hát ennyi távolságot tartunk. De mire gondolsz? Arra, hogy most például itt be vagyunk zárkózva? Néhányan felvetették, hogy nincsenek például közös iszogatások. H.Gy.: A barátaimmal szoktam iszogatni. Vannak közös iszogatások, csak a közönség nem tartozik a barátaink közé. H.A.: Nekünk olyan viszonyunk van velük, hogy zenélünk nekik. Nem vagyunk egy fölöslegesen bratyizó, barátkozó zenekar. Valóban kaptunk már kritikát, hogy miért nem vagyunk úgy, mint az X.Y. együttes, akivel utána le lehet ülni. Ez a munkánk, hazamegyünk utána, itt meg együtt vagyunk. De ez nem jelent megvetést vagy bármi hasonlót. H.Gy.: Nem, jól elfáradunk koncertezés közben, és utána az ember kimerült és zombi. Milyennek érzitek a novemberben megjelent zanga!zanga című nagylemezeteket? A wan2 magazinban azt nyilatkoztátok, hogy ez a második albumnál sokkal közelebb áll a szívetekhez. H.A.: Elégedettek vagyunk vele. Amin az ember éppen dolgozik, nyilván az a legfontosabb, azt érzi a legjobbnak. De most még egy kis idő elteltével is úgy gondoljuk, hogy ezt profibbra, nagyobb odaadással sikerült megcsinálni, mint a Hisztist, amit azért szintén kedvelünk. H.Gy.: Közelebb jutottunk egy lépéssel a szerintünk ideális lemezhez. Tervezitek, hogy klipet készítetek róla? H.A.: Nem tartjuk valószínűnek. Minimális promóciós hatása van, nagyon sok pénzbe kerül, és miután a Viva TV-vel már egyszer összevesztünk, mert meg kívánta mondani, hogy milyen zenét írjunk, nincs esélyünk rá, hogy valahol játsszák. Úgyhogy nem forgatunk klipet. Lehet különbséget tenni, hogy a lemezkészítést vagy a koncertezést szeretitek jobban? H.Gy.: Ezt felváltva jó csinálni: hol ez jó, hol az jó. Mint az édes meg a sós sütemény karácsonykor: arra jó, hogy nem hányod el magad azonnal, hanem amikor már rosszul vagy az édestől, eszel egy fél kiló sósat, és amikor attól leszel rosszul, újra édeset. – Most a koncertezésből fogunk többet enni, hiszen a lemezkészítéssel ősszel teleettük magunkat. Mit gondoltok arról, hogy a legtöbb ember Hajós Andrásnak tulajdonítja a dalszövegeket, holott te írod őket? H.Gy.: A számomra fontos emberek nem tulajdonítják őket Hajós Andrásnak. Számos ember például laposnak tulajdonítja a Földet, vagy sok helyen elhiszik, amit a politikusok mondanak. Ehhez képest az, hogy az Emil.RuleZ! dalszövegeit ki szerezte, marginális kérdés. Az a párezer ember pedig, akinek a véleménye számít, tudja, hogy ki írta őket. H.A.: Egymás között pedig szerencsére mindig is tisztában voltunk azzal, hogyan és miként. Az emberek tévednek, és ez azért mulatságos egyébként, mert aki nem szereti az Emil.RuleZ!-t, annak nem kell tudnia, hogy ki szerezte a zenéjét, és ki a szövegét, hiszen nem foglalkozik ezzel – tehát azoknak a véleményét halljuk, akik szeretik az Emil.RuleZ!-t. Ha pedig ők nem tudják, hogy Hegyi György írja a szövegeket, annak az az egy oka van, hogy aljas kis lemezmásolók, mert ez az adat a nem eredeti cd-n nincs feltüntetve. Így szoktunk rájönni: aki tehát nem tudja, hogy ki a szövegíró, az egy tolvaj. Komolyan ez a véleményed a lemezmásolókról? H.A.: Komolyan. Nem haragszunk mi, meg nincsen semmi baj, de hát mégiscsak tolvaj. H.Gy.: Amit szeretek, arról tudom, hogy micsoda – ezt gondoljuk. Milyen fesztiválon fogtok fellépni a nyáron? H.Gy.: Egyszerűen össze lehet foglalni: az összesen. Mindenhova hívtak, mindenhol megállapodtunk, nagyjából már mindenhol összeállt a program, tehát sejtjük, mikor játszunk. Van olyan rendezvény, amelyiket különösen kedveltek? H.A.: Nagyon szoktuk szeretni például a Művészetek Völgyét, vagy a balatonboglári tavaszi fesztivált. H.Gy.: A veszprémi városi zenei fesztivál is nagyon jó volt tavaly. H.A.: A Szegedi Ifjúsági Napok is jó szokott lenni. – Inkább egy-kettő olyan van, amit utálunk, de azt meg úgysem fogjuk elmondani. H.Gy.: A hagyományos sátras-lehányósok közül van olyan, ami nem olyan édes, de ezek is évről évre jobbak, úgyhogy szerintem idén már el fogják érni azt a szintet, amire a szervezők céloznak, és amiben reménykednek. |
Kultúra rovat
