|
Édes otthon, de halálos
Szerző: Koczor Kinga | Feltöltve: 2009-03-17 | Megtekintve 2382 alkalommal. | Nyomtatás
wAz Örkény Színház a legutóbbi bemutatkozó darabját sokk-operaként definiálja. De akármennyire is fel van készülve a néző a sokkra, mégis tartogat meglepetéseket a színmű már az első percektől fogva. A darab narrátora egy orvos, aki egy képeskönyvön keresztül mutatja be egyes gyerekek életét, vagyis inkább halálát. Az orvos jelmeze, maszkja megfelelően ijesztő, Gálffi László pedig játékával is ráerősít erre, sejteti a történések vészjósló folytatását, ugyanakkor szépen kiemeli a szövegben rejlő finom utalásokat. A képeskönyv szereplői mind egyetlen házaspár gyermekei. A szülők folyton regulázzák, szidalmazzák, átkozzák őket, és úgy tűnik jogosan, ugyanis mind belehalnak a rendetlenkedésbe. Az okozza végüket, hogy még nem szocializálódtak: az egyik például hintázik a széken étkezés közben, ezért ledöfik az eszcajggal, a másiknak úgynevezett orális fixációja van (szopja az ujját), ennek végül levágja az orvos az összes ujját, és elvérzik, a harmadik nem eszi meg a levest, és éhen hal, a negyedik gyufázik, és felgyújtja magát, és így tovább. A legszebb, hogy mindezt egy vidám tapétával borított szobában, az édes otthon falai között teszik. A mű rendesen kifigurázza a nevelési túlzásokat. És szerencsére nem közvetlenül teszi ezt, hanem groteszk módon. Ezt szolgálják az igényes halotti jelmezek és arcfestések, amelyek nagyon sokat hozzátesznek a színészek játékához. Az is a groteszk előadásmód része, hogy a női szerepeket férfiak játsszák, így az anya szerepében a remekül hisztériázó Széles Lászlót láthatjuk. A két szülőt alakító színész (Apusunk: Csuja Imre) kitartóan formálja meg a szörnyű párt, akik az első jelenetben széttépik első gyermeküket, miközben a szokásos párbeszédet hallgatjuk végig tőlük arról, hogy a kisbaba melyik testrészét kitől örökölte. A szülők most szó szerint fogják és eltulajdonítják a pici homlokát és orrát. A bizarr történések a sorban következő gyermekek halálával folytatódnak. Csemeteként láthatjuk a darabban többek között Hámori Gabriellát, Pogány Juditot és Für Anikót is. A „gyermek” színészeknek valójában kevés önálló szerep jut, inkább az összjátékra kell odafigyelniük, ami az előadásban nagyon jól sikerült. A közös mozgások, torz táncok mellett a többszólamú éneklés is jól ment a színészeknek. Ascher Tamás Jászai Mari-díjas rendező olyan művet mutatott be a közönségnek, amely örökérvényű igazságokat boncolgat igen mutatós formában. Egyedüli hiányosság olykor a beszéd érthetősége, ami azért nagyon fontos, mert a Parti Nagy Lajos írta szövegnek szinte minden mondata valamilyen átvitt jelentést vagy utalást rejt, amelyeknek felfedezésére már vágyik a néző a torz fordulatok közepette. Nem mellesleg a textus teremti meg legnagyobb részben a darab groteszkségét és humorát is. „Nincs a hómnál szvítebb hóm, nincs jobb hely, mint az otthón” – hangzik fel refrénként ismételve a szülőpár szájából, majd ez a mondat válik az előadás szlogenjévé. Ez marad meg a közönség fejében is, miközben elhatározza, hogy neki bizony ilyen szvít hómra nincs szüksége, viszont a darabot szívesen megnézné még egyszer. |
Kultúra rovat
