|
Hangzavar
Szerző: Tóth Gábor | Feltöltve: 2006-03-29 | Megtekintve 1489 alkalommal. | Nyomtatás
Az elmúlt hétig komolyan aggódtam a magyarországi Bartók Béla-emlékév sikeressége miatt. Talán nem alaptalanul, hiszen míg szomszédunk, Ausztria teljes mellbedobással ünnepelte a védjegyévé vált Mozart születésének 250-dik évfordulóját, itthon nem sokat lehetett hallani 125 esztendeje született zeneszerzőnkről. Ám a nagypolitika most is segítségünkre sietett. Gondolom, két nagy pártunknál komolyan törhették a fejüket, hogyan emlékezzenek Bartókra. Úgy látom, végül megtalálták a megoldást: maguk is zenét szereztek. Mégpedig Illyés Gyula Bartók című versének kezdősorát véve ars poeticának: „Hangzavart? – Azt…” A Fideszét maga Demjén Ferenc írta, az MSZP-ét meg, ahogy elnézem, egy funkcionális analfabéta. Utóbbi még akkora szellemi muníciót sem volt képes a cél érdekében szürkeállományának hadrendjébe állítani, mint a Nemzet Rózsija, aki a bevált Szerelemvonat – Iskolatáska-vonalon továbbhaladva énekli meg szolidáris-árokbetemetős nemzetmentő programját (eddig nem jutott eszembe, de lehet, hogy Petit sem véletlenül húzta annak idején jobbra a szíve a dalban). Rettenetes szintiszólóval kezdődik az opus: az ember azt hinné, Első Emelet-számot hallgat a lidércnyomásos 80-as évekből, és mindjárt felcsendül Kiki hangja, de nem, a továbbiakban Rózsi keres összefüggést a luxusbaloldal és a Föld könnyei között. És talál. Én viszont nem járok sikerrel, nem lelem benne a megszokott „Rosszabbul élünk, mint négy éve”, vagy a „már 109 százalékos szívgyógyszer-áremelés” sorokat, ezek sajnos valamiért kimaradtak. Na, az MSZP-féle kampányinduló meg nemcsak Bartók, de a komplett Kodály-módszer megcsúfolása: csak azért nem mondom a zenei alapra, hogy tragikus, mert ezt a jelzőt a szöveg számára tartom fenn. A refrén például puritán módon egyszerű, viszont teljesen értelmetlen: „Magyarország, Magyarország, gyere bátran, Magyarország”. Nem értem, hova kellene nekünk menni? Vagy valóra váltak Semjén Zsolt félelmei, és ezt a sort az a bizonyos szakállas bácsi ihlette, amint medvecukorral csalogat, hogy nézzünk be a kabátja alá? A szöveg ismétlődő vezérmotívuma is hasonlóan mélyenszántó: „igen, igen, igen”. Ez ismét csak bizonyos szexuális áthallásokat eredményez. „Én nem vethetek könnyű szívvel szelet” – sajnálkozik az MSZP „lírai énje”, s jogosan ölt testet bennünk a kétely, a vihart majd a magyar gazdáknak kell learatni? Mert ebben Jakab István biztos segít majd. „Én nem festhetem át neked az eget” (óh, be kár, pedig milyen szép lenne vörösen), „de építek egy utat és elhordom a hegyet”. Utóbbi talán Orbán Győző dolomitbányáira utal? Persze lehet, hogy nem a szöveg a lényeg, hanem a táncolható melódia. Erre aztán rophatja majd Gyurcsány Ferenc, akire egyébként állítólag, ha elveszíti a választásokat, készséggel számít koreográfusként a TV2 a Megatáncban. A Bartók-jubileumra 282 milliót szántunk. Amíg az országgyűlés el nem fogadja a pártok finanszírozásáról szóló új törvényt, csupán homályos adataink lesznek arról, hogy pártjaink ennek hányszorosát költötték eddig kampányra – de tuti, hogy néhány méltó emlékévet meg tudnánk rendezni az összegből. Addig pedig jobb híján abban bízzunk, hogy a Fidesz legalább a logóját megváltoztatja. Mandarinra. |
Lőtér - Közélet rovat
