|
A tízmillió Áder országa
Szerző: Tóth Gábor | Feltöltve: 2006-04-07 | Megtekintve 1556 alkalommal. | Nyomtatás
Azok az emberek, akik munkájuk során kénytelenek szinte szünet nélkül mosolyogni az ügyfelekre, hajlamosabbak a depresszióra - állapították meg a Frankfurt am Main-i Egyetem kutatói. Mégpedig úgy, hogy megvizsgáltak négyezer, különféle szakmákban dolgozó önkéntest, és az eredményekből kiderült: az ügyfelekkel közvetlenül kapcsolatot tartók, az állandóan mosolyogni kényszerülők között a legnagyobb a depresszió veszélye. Ismert tény, hogy ha erőnek erejével elfojtjuk, eltitkoljuk valódi érzéseinket, az egészségünk rovására mehet. A kutatók szerint a leginkább veszélyeztetettek az értékesítők és az ügyfélszolgálatok munkatársai, de ide tartoznak a légiutas-kísérők is. Csak azon csodálkozom, hogyan maradhattak ki a felmérésből a politikusok. Hiszen kampány van, s ilyenkor minden magára valamit is adó politikus előveszi a naftalinnal teli ruhásszekrényből negyvennyolc fogas vigyorát. Mosolyog az újságokban, a pártkiadványokon, a televízióban, mosolyog az óriásplakátokon, nagygyűléseken és kis fórumokon. A fentiekből láthatjuk, ez bizony veszélyekkel járhat. A választások után könnyen eluralkodhat rajtuk a depresszió, s ami még aggasztóbb, az érzés könnyen átterjedhet ránk is. Ad absurdum tízmillió Áder János országa lehetünk. S lesz is okunk a szomorúságra. A Moody’s hitelminősítő intézet például lerontotta a magyar államadósság besorolását, mert egyik nagy párt sem mutat hajlandóságot a választások utáni egyensúlyjavító intézkedések meghozatalára. Sőt, ha véletlenül mégis szóba kerülne a kérdés, amint a kormány beszél róla (mondjuk Veres János vagy Gyurcsány Ferenc), az ellenzék azonnal újabb Bokros-csomaggal riogat, nemzethalállal, Szodomával, apokalipszissel a kórházakban és az iskolákban. Igen, emberek, nézzünk szembe a tényekkel. Barátkozzunk a gondolattal. „Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz”. Kell csomag, kellenek a fájdalmas adó- és közigazgatási reformok, struktúra-átalakítás, s sajnos adott esetben a megszorítások is. Az év végéig a GDP 1 - 1, 5 százalékát, mintegy 220-330 milliárd forintot szükséges megspórolnunk. Ahhoz pedig, hogy 2010-ben eurónk legyen, 2008-ig minimum 700, de a jegybank becslése szerint 1500 milliárdos megtakarítás kellene. Ehhez képest mindenki adót, járulékot akar csökkenteni. Ezt látva egy másik hitelminősítő intézet, a Standard & Poor’s kijelentette: 2014-ig itt bizony nem lesz euró, márpedig így a forintárfolyam súlyosan sebezhető marad, ami pedig nem egy leányálom a devizahitelt törlesztő magyar lakosság számára. A HVG szerint például egy 1, 7 millió forintos, hatéves futamidejű, svájcifrank-alapú hitel havi törlesztőrészlete egy év alatt kétezer forinttal emelkedett. Vagyis ez sajnos – állítólag ellentétben az országgal – korántsem töpörödött. Úgyhogy jobban tennénk, ha a mézesmadzag hosszának megvitatása helyett az előttünk álló problémákra koncentrálnánk. Hogy kezdődjön végre értelmes közéleti vita az államháztartás helyzetéről. Most még mosolyoghatunk, lengethetjük zászlóinkat a tavaszi napsütésben a Kossuth téren vagy az Andrássy úton, ám javallott az előrelátás is, ugyanis a választások utáni depresszió nagyon csúnya és nehezen gyógyítható betegség. |
Lőtér - Közélet rovat
