|
Packinpah hétköznapi westernjei
Szerző: Szabó Endre | Feltöltve: 2006-04-07 | Megtekintve 1602 alkalommal. | Nyomtatás
közelmúltban végre megjelent a cowboyfilmek szerelmeseinek várva várt evangéliuma, Sam Peckinpah termékeny munkásságának legjava, az öt filmből álló western kollekció. Miután a rendezőgéniusz sajnos már 1988-ban elhunyt, éppen ideje volt megemlékezni róla, és tisztelegni munkássága előtt egy színvonalas dvd-gyűjteménnyel. A hosszú késlekedés oka a kiadók marakodásában keresendő, hiszen a Metro Goldwyn Mayer és a Warner Brothers rendelkezett a jogokkal. A két mamutcég tavaly végre megegyezett, így elkezdődhetett a munka: a két legjelentősebb alkotás a Vad Banda, valamint a Pat Garret és Billy, a Kölyök rendezői változatának felújítása. Miután ezek elkészültek, összegereblyéztek még egy sor extrának való érdekességet (kisfilmek, dokumentumfilmek, zenék, életrajzok, stb.), és egy varázslatos köntösben piacra dobták az öt filmből álló életművet. A külcsín mellett a belbecs is a helyén lett kezelve, így mindenki nyugodt szívvel adhatja oda a tizenkét Mátyást a pénztárosnak, mert minőséget kap érte. A Vad bandával kezdődött 1969-ben az indián származású rendező legendája, és igencsak magasra rakta a lécet a mester. A képek és a zene egyedi használata már ebben az alkotásban is tetten érhető (a későbbi filmekben ez még tovább fejlődött), a történet izgalmas és kiváló színészi teljesítményekben sincs hiány: William Holden és Ernest Borgnine egyenesen remekel. A minőséget leginkább az jellemzi, hogy a szakértők szerint Peckinpah ezzel a mesterművel perelte vissza Amerikának az olaszoktól a western műfaját és hagyományait. A Pat Garret és Billy, a Kölyök valószínűleg a világ egyik legjobban sikerült westernje. A képi világ, a filmben is szereplő Bob Dylan fantasztikus zenéjével tökéletes elegyet alkot, és James Coburn valamint Kris Kristofferson mellett, még a mellékszereplők is meglepően jól alakítanak. Mondjuk nincs is nehéz dolguk, mert minimális szövegek és gesztusok jelennek meg a vásznon, de ez is pozitívumként fogható föl. Talán azért különleges ez a film, mert a költőiség és a giccs a spagettiwesternektől eltérően itt teljes mértékben hanyagolva van, így mindenki számára nyilvánvalóan kiderül, hogy a vadnyugaton, ha egyáltalán létezett, nem voltak rossz és jó cowboyok, csak élők és halottak. Itt a legjobb barátok is hátba lohették egymást, sot a fegyvertelenekkel is kíméletlenül leszámolhattak, ha az érdekük ezt kívánta meg – ezt teszi Garrett is roppant sportszerutlen módon a Kölyökkel a fináléban. Így persze legnagyobb párbajhősök is legyőzhetőek, mint ahogyan az életben. Amennyire lesújtó, éppannyira oszinte pillanat ez, és a western kedvelokbe csontig mar a felismerés – ez bizony így muködhetett. Érdekesség, hogy a filmnek két változata is megtekinthető egy 1988-as az MGM által agyon vágott verziót felváltó kevésbé összekaszabolt munka, ez magyar szinkronnal is élvezhető. A másik kiadás pedig 2005-ös, ez a rendezői változat, itt az eredeti hangot és a digitálisan felújított képet élvezhetjük. A Packinpah-rajongóknak kötelező anyag a teljes kollekció, a kevésbé őrültek azonban csak a Pat Garret és Billy, a Kölyök és a Vad banda extra változatát keressék, mert a további három film nem igazán eget rengető: a Dundee őrnagy, Charlton Hestonnal egyetemben, kifejezetten unalmas, a Délutáni puskalövésekben alig van puskalövés, A pap, a kurtizán és a magányos hős pedig szintén nem üti meg a két legenda szintjét. Mindenki eldöntheti, hogy Peckinpah-ért vagy a filmek iránt érdeklődik, és ekképpen cselekedhet. Senki sem fog rosszul dönteni. |
Kultúra rovat
