|
Forradalom és szerelem a színpadon
Szerző: Engler Márta | Feltöltve: 2006-10-10 | Megtekintve 1430 alkalommal. | Nyomtatás
Beszélgetés Simon Boglárkával és Ragány Zoltánnal, az Utazás című rockopera főszereplőivel Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a SZTEage Szegedi Egyetemi Színpad és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciót mutat be október közepén: az Utazás című rockoperát. Az előadás egyben a Szegedi Tudományegyetem forradalom előtt tisztelgése, de része a 11. Őszi Kulturális Fesztiválnak is. Az egyik próba után a két főszereplővel, Simon Boglárkával és Ragány Zoltánnal beszélgettem, akik a darabban szerelmespárt játszanak, ám a körülmények miatt kénytelenek titkolni érzéseiket. - A darabot az ’56-os forradalom ötvenéves évfordulóján adjátok elő. Csak három alkalomra szól a felkérés, vagy később lesz több előadás is? (Ragány Zoltán) - Pillanatnyilag három fellépési lehetőséget kaptunk a Szegedi Nemzeti Színháztól, október 16-17-18-ára. A darab jövőjét most még csak addig látjuk, hogy lezajlik a premier, a három előadás, remélhetőleg fantasztikus siker lesz, a többit később majd meglátjuk. - Zoli, úgy tudom, számodra nem idegen ez a darab, máshol is játszottál már benne. Hol és mikor? (R.Z.) - A darab számomra olyannyira nem idegen, hogy mióta az 1996-os ősbemutatón ott voltam, azóta a szerelmem, fantasztikus volt. Az ősbemutató a Bakáts téren volt, a forradalom negyvenedik évfordulójára írták a szerzők. Ezt követően ’97-től folytattam színi tanulmányokat, akkor többek közt Miklós Tibor, az egyik szerző volt a mesterem, az ő segítségével nagyon sokat foglalkoztam a darabbal, mélységéig megismertem, és még jobban megszerettem az Utazást. Azóta együtt dolgozunk Nagy Lórival, a darab szegedi rendezőjével, így az előadást mindketten jól ismerjük. ’98-ban a kisvárdaiakkal adtuk elő, akkor már azt a szerepet játszottam, mint amit most Szegeden. - Egyetemisták, fiatalok vagytok mindannyian, senki nincs köztetek, aki átélte a forradalmat. Ettől nehezebb vagy könnyebb eljátszani a szerepeteket? (Simon Boglárka) - Szerintem sokkal nehezebb. El sem tudjuk képzelni, milyen lehet az, ha valakinek félnie kell kimenni az utcára, mert lelövik, veszélyben van az élete... (R.Z.) – Én sajnálom, szerettem volna átélni. - A közönség soraiban viszont lehetnek olyanok, akik átélték ezt. Zoli, te már tapasztalhattad az előző előadásokon, milyen volt a nézők reakciója? (R.Z.) - Ott biztosan ültek olyanok, akik részesei voltak a forradalomnak, de ettől függetlenül a feszült légkörű jeleneteknél általános reakció volt a megdöbbenés, a teljes csend. Játszóként ezt fantasztikus átélni, hogy a nézők a könnyeikkel küzdenek, akkora hatással vannak rájuk az egyes jelenetek. Ez mindegyik előadásra jellemző volt, és remélem, hogy Szegeden sem lesz másképp. - Zolinak az István, a királyból már nem ismeretlen a Szegedi Nemzeti Színház színpadán állni. Bogi, te játszottál már ilyen nagy szerepet, mint most? (S.B.) - Nem, eddig még nem. Voltak persze kisebb fellépések a középiskolában, statiszta is voltam már, játszottam kisebb szerepeket, de főszerepet még nem, úgyhogy izgulok is nagyon. Ötéves korom óta énekelek, népdalokkal kezdtem, és főként népdalversenyekre jártam. A gimnáziumban kezdtem el musicalekkel foglalkozni, az iskolánkban működött egy amatőr színtársulat. Velük főként olyan gálaesteket szerveztünk, ahol musicalrészleteket énekeltünk, és az előadások bevételét minden évben a Bajai Gyermekkórháznak adományoztuk. Az előadások szinte mindig teltházasok és persze nagyon sikeresek voltak. Így hát párszor énekeltem már sok ember előtt, egyszer még a Bajai Halászléfőző Ünnepélyen is, ahol kb. tízezer ember szokott lenni! - Ahogy megtudtam a többi szereplőtől, többségeteknek nagy énekes gyakorlata van, sokan nyertek már dalversenyeket, együttesekben énekelnek, de nagyon kevesen vannak, akik játszottak már színpadon… (S.B.) - Igen, így van, szerintem nagyon jó hangú emberek jöttek össze, de tényleg kevésnek van színpadi tapasztalata. (R.Z.) – Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó csapat, átlagon felüli hangokat sikerült összeválogatni, ez pedig elég nagy garancia arra, hogy ez egy jó előadás legyen. Egyre jobban alakulnak a próbák, most már mindenki elsajátította a szöveget, tudják a dalokat, és ez egy nagyon fontos része a folyamatnak. - Mikor kezditek az énekpróbák után a színpadkép kialakítását? (R.Z.) - Ezen a héten még csak a zenét próbáltuk, de jövő hét végén már elkezdünk a látványon is dolgozni. Nehéz munka lesz, főleg azért, mert az énekhangokkal nincs gond, de a szereplők tapasztalatlanok a színjátszásban. Meg kell tanítani nekik, mennyire fontos, hogy minden összehangolt legyen, hogy pontosan tudják, kinek hová kell állni, hogyan kell mozogni, pontosan mikor kell lépni, és hogy egy-egy mozdulatnak is nagy jelentősége van a színpadon. Például Lady Ashtonon, azaz Bogin nagyon sok múlik, de én bízom a tehetségében. |
Kultúra rovat
