|
Foci, pizza, rock’n’roll
Szerző: Rohrer Hajnalka | Feltöltve: 2006-10-10 | Megtekintve 1472 alkalommal. | Nyomtatás
 Márton Gergely 21 éves, a szegedi One-Ted zenekar egyik alapító tagja, gitározik, szereti a focit és a pizzát, ezen kívül az SZTE bölcsészkarának angol és kommunikáció szakos hallgatója.
Mióta zenélsz? Körülbelül 10 éve, kezdetben három év klasszikus zongorát tanultam, utána váltottam a gitárra. A country-tanszakon jártam négy évet, illetve magántanároknál próbálom elsajátítani a gitározást magasabb szinten már nyolcadik éve. Emellett autodidakta módon szájharmonikázom és dobolok, de ez igazából nem komoly. Mióta zenélsz zenekarban és mióta létezik a One-Ted? A One-Tedban kezdődött a komolyabb pályafutásom, előtte egy másik zenekarban billentyűztem. A One-Ted 2003-ban alakult, ebben a felállásban 2005 óta játszunk együtt. Most tartunk ott, hogy egy viszonylag jól sikerült számot készítettünk ebben az évben, amit egy jó énekesnő megtalálása után rádiókészre igyekszünk csinálni, és attól várjuk majd a „nagy áttörést”. Viszonylag sok saját számotok van, te mennyire veszel részt a zeneszerzésben? A zenekarban nincsenek diktatórikus viszonyok, mindenki hozhatja a saját ötleteit és beleszólhat más ötleteibe is. Az esetek többségében a szöveget a többiek írják, általában az énekesnő vagy másik gitáros kollégám, Pénzes Gábor. A zenei részt pedig vagy közösen írjuk, vagy én szoktam oroszlánrészt vállalni belőle. Ha rajtad múlna egy személyben, akkor milyen zenét játszanátok? Ezt azért nehéz meghatározni, mert én is többféle zenei stílust kedvelek, például nagyon szeretem a country-t, de ezt jelen pillanatban Magyarországon nem nagyon lehet megvalósítani. Inkább a rock felé húzódunk, annak is a populárisabb ága felé. A zenénk úgy áll össze, hogy mindenki adja hozzá a saját stílusát, a saját elképzelését és ebből talán kisül valami jó. Hobbinak indult a zenekar vagy komolyan gondoltad? A családom hozzáállása az, hogy hobbiként csináljam, mert megélni belőle Magyarországon nem nagyon lehet. Csak az egészen jók és a nagyon profik tudnak úgy boldogulni, hogy nem kell mellette mást csinálniuk. Én azért még reménykedek, mert nagyon szívesen zenélnék profi szinten is. Ez persze attól függ, hogy mennyire leszünk sikeresek. Viszont nyilván mellette kell, hogy legyen valami „normális” foglalkozása is embernek, többek között ezért is járok egyetemre. Hogyan tudod összeegyeztetni a zenélést az egyetemmel? A zenélés azért szerencsés dolog, mert a koncertek többnyire este vagy éjszaka vannak. A próbákat pedig - mivel mindenki a felsőoktatásban tanul - általában késő délutánra, estére időzítjük. Igazából nem könnyű, mert még az otthoni gyakorlás is elég sok időt vesz igénybe, de azt szokták mondani, az embernek mindig arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. A One-Tedon kívül hívtak máshová zenélni? Már több helyre is, viszont nekem mindig a One-Ted lesz az első, hiszen annak idején mi raktuk össze, amiből én is nagy részt vállaltam. Ettől függetlenül most van egy másik zenekar, ahol gitáron besegítek session-zenészként, de sem próbaidőben, sem koncertidőben nem ütköznek, és stílusban sem üti egymást a két zenekar. Tehát nem érzem úgy, hogy házasságszédelgést követnék el. A zenekaron kívül milyen terveid vannak a jövőre nézve? Az elektronikus sajtó felé kacsintgatok, ezért választottam ezt a szakirányt kommunikáció szakon. Jelen pillanatban az egyik szegedi kereskedelmi rádiónál vagyok gyakorlaton, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel is szeretnék foglalkozni. Szívesen mennék akár tévéhez is, vagy a kommunikációs tanácsadás is vonzó, mert szinte a semmivel nagyon jól lehet keresni. De ha média, akkor elsősorban rádió vagy tévé. Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Természetesen gitározom, gyakorolok a fellépésekre, és zenét hallgatok. De nagyon szeretek focizni és azért jut időm a barátokra is, hetente legalább egyszer szoktunk találkozni. Szívesen járok moziba, pizza nélkül pedig nem telhet el hét. |
Kultúra rovat
