|
Elkúrt régió
Szerző: Tóth Gábor | Feltöltve: 2006-10-02 | Megtekintve 1479 alkalommal. | Nyomtatás
Ha a „Legyen Ön is milliomos!”-ban feltennék azt a kérdést, hogy vajon melyik kelet-európai politikus használta a közelmúltban a „baszott erkölcsösség” kifejezést, a többség bizonnyal Gyurcsány Ferenc nevét jelölné meg, telefonos segítség igénybe vétele nélkül. Pedig a fenti, nem kifejezetten szofisztikált kijelentés Wojciech Mojzesowicz lengyel képviselő szájából hangzott el, jóllehet korántsem a nyilvánosságnak szánva. Aki tehát azt hinné, csak Magyarországon létezik kiszivárgott Gyurcsány-beszéd, vagy legújabban Mónika show, az vigyázó szemét most Lengyelországra is vesse. Történt ugyanis, hogy a konzervatív-keresztény óriáspárt, a Jog és Igazságosság kizárta a radikális Önvédelmet a koalícióból, még azon az áron is, hogy így elvesztette a kormánytöbbséget. Amiről azért nem kívántak lemondani mégsem, így titkon megkeresték az Önvédelem kevésbé lojálisnak hitt képviselőit, ugyan szavazzanak már mellettük. Cserébe megkínálták őket bizonyos pozíciókkal - például államtitkári kinevezéssel. Argumentációjukat néhol trágár szavakkal is fűszerezték, például a „kurwa” szóval is, melynek jelentése legkevésbé sem tér el magyar megfelelőjétől. A korrupciót sejtető beszélgetéseket titkon rögzítették, majd nyilvánossá tették. Erre persze rögtön megjelentek a parlament előtt a tüntetők, sátorvárost építettek, s kijelentették, nem távoznak, míg a kormány le nem mond. Ez ugyan elmaradt, ám valószínűleg az önkormányzati választásokkal egy időben előrehozott parlamenti voksolást is kell tartani. A két Kaczynski tehát komoly bajban van, s mivel fizimiskájuk miatt eddig is kacsának csúfolták őket, most már nyugodtan rájuk aggathatjuk a „béna kacsa” jelzőt is. Ami egyébként Csehországban is napok óta „röpköd”, itt ugyancsak előrehozott választások várhatók, miután október 3-án Mirek Topolánek nem kapott bizalmat a parlamenttől. Hogy is kapott volna, hiszen az általa vezetett polgári demokraták, bár választást nyertek, mindössze száz mandátummal rendelkeznek a kétszáz fős országgyűlésben, ugyanannyival, mint az ellenzéki szocdemek és a kommunisták. A korábbi kormányfő, Jiri Paroubek pedig a visszatérés érdekében még velük is kész volt lepaktálni, holott Csehországban a rendszerváltás óta a kommunisták éppen csak a „tűrt” kategóriába tartoztak, de normális politikus, ha tetszik, európai értelemben vett demokrata, nem állt velük szóba. Csakhogy úgy tűnik, az „európai értelemben vett” kifejezés Közép-Kelet-Európa esetében használhatatlan. Lásd még Szlovákiát, a régi jó ismerős Meciarral, aki most egész konszolidáltnak tetszik Ján Slota mellett. Ám ez sajnos az utóbbi érdeme. Slotának ugyanis enyhén szólva nem volt gyerekszobája, a magyarokkal kapcsolatban csakis Endlösungról tud beszélni, betonnal töltené fel vagy tankokkal rohanná le Budapestet. Fico miniszterelnök pedig mindehhez csendesen bazsalyog, majd megjegyzi, csak magyar provokációról lehet szó, s hogy mi sem fontosabb számára, mint országa magyarjainak védelme. Ezt persze kissé kétségessé teszik a lassan mindennapos jegyzékváltások, magyarverések. Ki tudja, mi lesz a vége. Pedig októberben 15 éves a visegrádi négyek felújított együttműködése. Ilyenkor nyílik alkalom arra, hogy értékeljük a térség sorsát. Megemlékezzünk a nehéz pillanatokról, például arról, amikor Orbán Viktor - Hofi szavaival élve - megalapította a visegrádi egyeket. S hogy újfent konstatáljuk: összetartozunk, egyek a problémáink. S láthatjuk, tényleg. Ugyanis mindenütt áll a bál. Nem normálisan mennek a dolgok a visegrádi országokban, mondja Adam Michnik, az egykori lengyel rendszerváltó. Hát ja. Ez a régió valamiért nagyon el lett kúrva. Pedig hosszú várakozás után, két éve úgy érezhettük, végre ismét megérkeztünk Európába. Fájdalom, inkább csak távolodtunk tőle. |
Lőtér - Közélet rovat
