|
Magyar virtus
Szerző: Szlezák Anikó | Feltöltve: 2006-10-18 | Megtekintve 1413 alkalommal. | Nyomtatás
Nagyanyám a Pennybe jár vásárolni. Merthogy ő behozza azt a mínusz ötezret. Jöhet neki a harminc százalék, emelkedik gáz, áram, kenyér: a vérnyomása nem változik. Bölcs asszony, az államadósságról a tévé értesítette; és ha adósak vagyunk valamiért, azt bizony ki is kell egyenlíteni. Nincs nyavalygás: megszorulunk és majd lesz valahogy édes fiam. Ha nem akarnánk szorulni, felötlik egy másik megoldás: live aid, magyar módra. Már látom is magam előtt, matyóturné, a sárközi együttes, gyerünk, veszi a tévé. Bono nem jön, nem baj, a cigányzenét jobban szereti a kamera. Asszonykórus és megasztár karöltve ropja, ezen múlik minden. Ha Afrikának bejött, nekünk is be fog. Benne vagyunk a köztudatban, ki kell használni, a magyar virtus jól kicsapta a biztosítékot. Mi már csak ilyen zabolátlan sztyeppei népek vagyunk, és az államadósság nem játék. Nyomni kell lefelé, tízről három százalék legyen jövőre. Mert akkor jön a Kánaán, a temérdek EU-támogatás. Nem lesz több böszmeség, ha egyensúlyod veszted, megfog a szociális háló. Addig is esténként tüntetés, koncert, és teltház a bíróságon. A turisták félnek tőlünk, de nem csak vad hazánkban. A görög nyaraláson az utaskísérő tudja, ha magyar utas jön, jobb eltenni az értékeket. Évente több száz testes nyugat-európai háziasszony érkezik a világhíres magyar sebészekhez. A karcsún távozott hölgyek egyike lenyilatkozza: ezentúl nem biztonságos Magyarországra jönni. Pedig a tévé ostromának betyárjai sorra jelentik fel magukat a rendőrségen. Büszkén, a rendőri „brutalitást” demonstrálandó, nem a büntetés enyhítésének reményében. Túl vagyunk a választáson: Európa az ellenzéknek gratulál, trágár kormányfőnk menesztése a parlamentre vár. Eddig senki, most mindenki ránk figyel. És megint jobbra húz a szívünk, a Kárász utca Hungáriát kiált, álmunkban Viktor kézen fog, és vezet. De hová. |
Lőtér - Közélet rovat
