|
Nyolclábú hobbi
Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2006-10-18 | Megtekintve 1465 alkalommal. | Nyomtatás
Fekete Krisztiánnal, a Budapesti Műszaki Főiskola hallgatójával beszélgettem, aki különleges háziállatokat, pókokat tart otthon. Hogyan kerültél kapcsolatba a pókokkal? Az első pókomat elsős középiskolásként kaptam egyik barátomtól. Ő Pestre ment továbbtanulni, egyszer hazajött és közölte, hogy szerzett két madárpókot, nem kell-e az egyik. Nálam volt egy napig, mivel elsőre nem mondtam igent, egy minimális félsz volt bennem. De annyira megtetszett egy nap alatt, hogy megtartottam. Nevelgettem, de akkor még nem foglalkoztatott, hogy milyen fajok élnek még ezen kívül, mekkorára nőnek, milyen helyeken élnek. Nagyon sok képnézegetés és fajleírás olvasása után határoztam el, milyen lesz a következő, amit be fogok szerezni. Hány pókod van jelenleg? Tizenegy. Tervezek még a közeljövőben is, mert nagyon sok gyönyörű faj van, amit még nem tudtam megszerezni. Régebben volt egy „pici” Theraphosa Blondim, ami a világ legnagyobb pókja, de nagyon nehéz tartani, ezért sajnos ő elpusztult. Hol szerzed be ezeket az egyedeket? Például internetes hirdetéseken keresztül, de vannak pók-börzék is. Múlt hétvégén is volt. Nem mondanám, hogy egy színvonalas börze volt, mivel elég kicsi helyen tartották, és nem túl nagy számban vonultak fel a tenyésztők. Engem elkeserít, hogy még manapság sem lehet azt mondani erre a hobbira, hogy elterjedt lenne Magyarországon. Külföldön sokkal nagyobb híre van, mint nálunk. De remélem, majd csak jobban elterjed, örülnék neki, hisz akkor több faj is beszerezhető lenne kis hazánkban, és kedvezőbb áron tudnák őket árulni. Sokan mondják, hogy őrültség ilyen veszélyes állatokat tartani. Mit gondolsz erről? Vannak emberek, akiknek tetszik és tartják, van, akiknek tetszik, de irtóznak tőle, és van akinek nem tetszik és gusztustalannak is tartja. Ez a többség. De én azt vettem észre a félősebb és tartózkodó ismerőseim körében, hogy minél többet látják, minél többet tudnak meg róla, annál jobban tetszik nekik, valahogy megszeretik az állatokat: nagyon érdekesek. Engem az szomorít el, amikor az emberek nem a természetfilmek vagy egyéb igaz tényeken alapuló műsorok és folyóiratok alapján állítanak bizonyos dolgokat, hanem az eltúlzott horrorfilmek alapján. Sokan úgy vélik, hogy a pók este tudatosan kinyitja az ajtót, és "lemészárolja" a családot. Te esténként meg szoktad számolni őket? Nem, de előfordult már baleset. Eddig négy pókom szökött meg, ezek közül kettő nem lett meg; azok picik voltak, tehát valószínűleg hamar elpusztultak a táplálék és párahiány következtében. A másik kettő az már izgalmasabb történet volt, mivel az egyik, körülbelül 15-17 cm-es, agresszív, igen erős méreganyaggal, pont akkor bújt ki a terrárium szellőzőnyílásán, mikor beléptem a szobámba. Szerencsém volt, mert ha akkor veszem észre, mikor már nincs meg, az elég kellemetlen tud lenni. Mindenhova beférnek, és nagyon kedvelik a kicsi, szűk, sötét lyukakat. Tehát megláttam, hogy szökik, elkaptam és visszatettem a helyére. A másik komplikáltabb volt. Hozzá kell tennem, hogy nagyon erős méreganyaga van és körülbelül hét-nyolc cm. Mikor felkeltem reggel, azt vettem észre, hogy nyitva van a terrárium ajtaja. Hirtelen elkezdtem keresni ott, ahol úgy gondoltam, lehet, de semmi. Fél nap múlva elhúztuk a szekrényt, és ott volt. Nagyon megörültem, mivel ez az egyik legértékesebb pókom, és persze az sem utolsó szempont, hogy így nem kellett vele éjjel egy szobában aludni. Ez nem biztos, hogy szerencsés dolog lett volna. Mivel tudod megnyugtatni a pókokat nem gyűjtőket? Nem veszélyes rájuk nézve ez a hobbi? Az az igazság, hogy teljesen még nem sikerült megnyugtatnom senkit. Hiszen, aki fél, azzal nagyon nehéz elhitetni, hogy a pókok nem mindig agresszívek. De volt már ember is, aki attól megnyugodott, hogy a kezembe vettem az állatot. Ez valamilyen szinten nyugtató hatású, mert megfogom, látja, hogy mászkál a kezemen, ha kiveszem a terráriumból, és azt tapasztalja, hogy nem kezd azonnal rohanni az ember felé, csak áll és lassan elindul "felderíti a terepet". Ezzel sikerül a félelmet csökkentenem. A lényeg az, hogy nagyon nehéz olyan embert, aki fél, rávenni arra, hogy ne féljen egy olyan állattól, ami végül is veszélyes. Jelen esetben a terrárium fala megvéd a támadástól, de persze én se merném megfogni az összes pókomat. |
Portré rovat
