|
Császár forradalma
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2006-10-30 | Megtekintve 1574 alkalommal. | Nyomtatás
Forradalom az, amikor egy égitest hirtelen letér addigi pályájáról – írta Kopernikusz 1543-ban Az égi pályák körforgásairól című művében. Olyan történelmi időszak, amelyben a kormányzat bukását a politikai, társadalmi és gazdasági rend gyökeres átalakulása követi – mondja egy vitatható definíció a sok közül. 1789-ben volt forradalom. Negyvennyolc, ötvenhat: forradalom volt. Meg volt szexuális és információs forradalom is, de azt most hagyjuk. „Ez forradalom, ez ’56!” – tört ki szeptember 18-áról 19-ére virradóan Császár Attilából a felismerés. Nevezett úriember neve eddig nem sokat mondott a gyanútlan médiafogyasztónak. Nevezett úriembernek egyebek között fenti heurisztikus megállapítása az ORTT döntése értelmében egymillió forintjába kerül a Hír TV-nek, a médiatörvénybe vésett tényszerű, objektív tájékoztatás princípiumának megsértése, az alkotmányos rend tiszteletben tartásának mellőzése miatt. A csatorna persze fellebbez a döntés ellen. Azt szögezzük le, hogy az MTV-székház elleni ostromról élőben, érdemlegesen csak a Hír TV közvetített. S annyiban igaza is van Császár Attilának, hogy a Szabadság téri tüntetők tényleg ötvenhatot akartak játszani. Elfoglalták az utóbbi időben amúgy is szerencsétlen közszolgálati médiumot. Követelték a rendőrök átállását – s ha már mindez nem jött össze, legalább nyugodtan mondhatták rájuk, hogy: ávósok. De forradalmat játszani és forradalmat csinálni két nagyon különböző dolog. Nyilvánvaló, hogy teljesen felesleges lenne akár csak egyetlen aspektusában is hasonlóságot keresni s találni a néhány héttel és az ötven évvel ezelőtti események között. Történelmi tanulmányaimból nem rémlik, hogy október 23-án a Fradi – Újpest örökrangadó díszletei közül előlépett lonsdalerek árpádsávos zászlókat lengettek volna. A műsorvezető mégis adta a lovat azok alá, akik szeretnek párhuzamokat vonogatni. A nem csak látensen jobboldali csatorna meg persze továbbra is kiáll mellette. S teszi ezt úgy, hogy ujjal mutogat a közszolgálati Nap-keltére, elfogultsággal vádolva azt – ami persze megint csak nem egy légből kapott feltevés. De ez már annak a bizonyos szálkának és a gerendának az esete a látószervünkkel. A szubjektum sosem maradhat teljesen háttérben, valahogy mindig megtalálja magának a felszínre vezető utat. Már önmagában az is szubjektív, egy médium milyen témát tart érdemlegesnek a bemutatásra. Totális objektivitás nem létezik. De abból nem lehet baj, ha egy magát hírtelevíziónak aposztrofáló médium s annak munkatársai törekednek rá. |
Lőtér - Közélet rovat
