|
Új kánon
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2006-11-02 | Megtekintve 1472 alkalommal. | Nyomtatás
Azt nem tudom, hogy most akkor: ahány ember, annyi ötvenhat; vagy egy ötvenhat, ezer és egy üzenet? Talán a két nézet közt nincs is hajmereszto különbség – csupán értelmezés kérdése az egész. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a forradalom mibenlétérol nincsen, kello történelmi távlat nélkül nem is lehet egységes álláspont. Az viszont elég riasztó, hogy nem tudjuk, ki is számít ötvenhatosnak? Sándor Iván szerint például az 1956-os Alapítványban egy belso kanonizációs folyamat kezdodött meg. A Kossuth-díjas író ezt azután fejtette ki, hogy Sólyom László a rakparton elmondott beszédében megrótta a Muegyetem rektorát, amiért az nem bocsátotta a jubileumi megemlékezés rendelkezésére a BME auláját, az ötven évvel ezelotti október 22-ei események emblematikus helyszínét. Az államfo nem provokációnak szánta kijelentését, s amikor szövegében ehhez a részhez ért, határozott kézmozdulattal intette csendre a füttykoncertben kitöro megjelenteket. Sándor Iván szerint csak a megfelelo és kello mennyiségu információ hiányában nyilatkozhatott ilyetén formában Sólyom László. A muegyetemi lap elhíresült 1956. október 23-ai számának szerkesztoje elárulta, miután tavaly ilyenkor Bozóki András és Kóka János beszéde alatt rendbontások voltak, s miután már korábban is fordultak elo hasonló problémák, a BME még januárban úgy határozott, az 1956-os Alapítvány számára 2006-ban nem biztosít helyszínt a megemlékezéshez, s így a nevezett szervezet idén az egyetemtol függetlenül ünnepelt. S itt kanyarodnék vissza az elkezdett kanonizációs boncolgatásomhoz: Sándor Iván úgy véli, az alapítvány egy sajátos zsinórmérték alapján bizonyos ötvenhatosokat – mint például Marián Istvánt, Szabó Ivánt – kivetett, kitagadott magából. Ha ez így van, akkor a laikus szemlélodo úgy hiheti, vannak „igazi”, s vannak „igazibb” forradalmárok. Persze, ha Wittner Máriáéknak nem akartak is teret engedni, attól Magyarország államfoje még tarthatott volna az épületen belül beszédet – Molnár Károly, a BME rektora szerint azonban nem érkezett feléjük ilyen jellegu kérés. Szóval. Úgy tetszik, az információáramlás elégtelenségének köszönheto, hogy az aula melege helyett friss levegon, a szabad ég alatt tartották a 22-ei központi megemlékezést. A fanyar humorúak erre mondhatják, legalább az idojárás nem tett be, sütött a Nap, fázni nem kellett. S a köztársasági elnök szavait szabadfordításban idézve: nem a helyszín a lényeg, az ünnepeknek elsosorban az emberek szívében kell pirosbetusöknek lenniük. Az már sokkal fájdalmasabb, hogy a csak a javíthatatlan optimisták legvadabb reményeiben eloforduló nyugalmas, egyetértésben zajló, az 1956-os eseményekhez egyedül méltó megemlékezésekbol persze nem lett semmi. Elég volt hétfon odakapcsolni bármelyik csatorna élo közvetítésére. |
Lőtér - Közélet rovat
