|
Szorul a hurok
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2006-11-24 | Megtekintve 1429 alkalommal. | Nyomtatás
Nincsenek megbízható adataim arról, vajon olvasott-e George W. Bush valaha is Machiavellit? Ha igen, akkor nyilván úgy volt vele, hátha az átlag amerikaiak, és pláne az irakiak nem. Mert az itáliai reneszánsz szerző legtöbbet hivatkozott műve, az ideális uralkodó attribútumait felsorakoztató A fejedelem szerint az államformák nem kialakíttatnak, hanem kialakulnak. Bár az utóbbi időben mintha Bush is kezdene felhagyni azzal a messianisztikus szereppel, hogy majd ő és az amerikaiak elviszik a demokráciát szegény szerencsétlen irakiaknak. Persze, élek a gyanúperrel, hogy nem egészen ez a nemes cél vezette 2003 márciusában, a távol-keleti ország elleni támadás megindításakor. Amikor a háború kitörése után fél évvel nagy csinnadrattával bejelenttették, hogy Tikrit közelében elcsípték magát az Antikrisztust, ismertebb nevén Szaddám Huszeint, komolyan el akarták hitetni az emberekkel, pláne a fegyveres harcokat ellenző amerikaiakkal, s a fronton harcoló katonák szeretteivel, hogy a hadviselés tényleg jogos, s lám, meg is lett az eredménye, innentől kezdve minden megy majd, mint a karikacsapás. Aztán ahogyan sorban megdőltek a casus belliként szolgáló állítások, s így felszínre került, hogy az egykori iraki államfő mégsem állt kapcsolatban Oszama bin Ladennel, országának pedig mégsem voltak tömegpusztító fegyverei, kezdett szorulni a hurok a Bush-kormányzat nyakán, s egyre többen kezdték úgy vélni, immár nem csak demokrata oldalról, hogy valami azért még sincsen rendben. Pláne, hogy hiába van állítólag demokratikus kormányzat a távol-keleti országban, a síiták és a szunniták halomra gyilkolják egymást. S ami persze még jobban felháborítja és elszomorítja az amerikaiakat: ez idáig több mint 2800 katonájuk esett el az elmúlt három és fél évben. A hurok most meg Huszein nyaka körül kezd egyre szorosabbá válni – bár neki nem csak az absztrakció szintjén. Az egykori iraki elnököt 148 síita kivégeztetésében találta bűnösnek a bíróság, de persze az nem úgy megy, hogy akkor a jövő héten már fel is állítják neki a bitófát, hiszen még hátravan a fellebbezés, a száznyolcvanezer kurd életét követelő mészárlás ügyében is folyik ellene eljárás, s több emberjogi szervezet is tiltakozik a halálos ítélet végrehajtása ellen. Elemzők szerint az sem biztos, hogy valaha is sor kerülne Szaddám kivégzésére, s lehet, hogy természetes úton, a börtönben leli majd halálát. Valami nagyon meglepő módon persze a halálos ítélet kimondására éppen az amerikai kongresszusi választások előtt nem sokkal került sor – bár a republikánusok visszautasítják, hogy meggyengült támogatottságuknak ilyen propagandával akartak volna egy kis erősítést szerezni. De utóvégre mindegy is már, mert ha direkte időzítették is ekkorra az ítélethozatalt, a taktika nem jött be: 1994 óta első ízben januártól az USA szenátusában és képviselőházában is több demokrata honatya foglal majd helyet, mint republikánus. Amúgy szerepel még egy érdekes dolog Machiavellinél. Eszerint nem túl nagy a valószínűsége annak – bár persze kivételek vannak –, hogy egy apa után a fiú is ugyanolyan tehetséges kormányosa legyen egy államnak. Szóval, nem tudom, hogy olvasott-e Machiavellit Bush, de azt hiszem, annak nem örülne, ha az amerikai vagy az iraki polgárok tömegesen rákapnának A fejedelemre. |
Lőtér - Közélet rovat
