|
Nincs véleményem
Szerző: Turi Tímea | Feltöltve: 2006-11-29 | Megtekintve 1474 alkalommal. | Nyomtatás
Az utóbbi zavaros időkben egyszerre éli virág- és sötét korát az újságírás. Most nem kell félni az uborkaszezontól, hír van bőven, jelentős vagy megvilágító erejű eseményekről és elemzésekről értesülhetünk percről percre, miközben a legapróbb mozzanat is életfontosságúvá válhat a nagy és átláthatatlan egészben. Mindennapjaink különszáma lettünk. A veszély csupán az, hogy egy idő után immunisak leszünk az információk és eszmék szétszálazhatatlan elegyére, nem mintha az egyre erősebb impulzusokat nem kapnánk meg újra és újra, de mégis: a hasábokon lassan követhetetlenné válnak a részletek. És bár külvilág mindig beslisszan az ajtórésen, egy idő után elegünk lesz az egészből, elengedjük a tények és indulatok kapaszkodóját, hogy belezuhanjunk az otthonos apátiába. Ha rajtam múlhatna, mindig is olyan politikát szerettem volna magam körül, ami legyen bár akármilyen, békén hagy. Nem állít meg az utcán, mint egy arrogáns kéregető, aki fennsőbbrendű ítélettel nem csak adományt, de együttérzést is követel. Nem tolakszik a postaládámba, hívatlan hirdetés egy rozsdamentes acélétkészletről. Nem furakszik be a hétköznapjaimba, vérszívó parazita, csak megbúvik a mindennapok drapériája mögött. Maradjon a súgólyukban, tartsa a hálót kötéltáncos népszínészeknek. Úgy működjön a szerkezet, hogy ha pontosan jár, ne halljam a fogaskerekek csikordulását, az alkatrészek ketyegését. Neadjisten még megijednék, hogy időzített bomba. Éppen ezért most, amikor mindenkinek véleménye van és elmondja, kinyilatkoztatja, kiszivárogtatja, visszavonja, megjelenteti, felolvassa, beolvassa, kivonul és kiborul, én azt mondom, hogy nekem nincs véleményem. Pontosabban az a véleményem, hogy nincs véleményem. Tudom, hogy ez jegyzetnek ciki, de mi más mondhatnék. Tudom, hogy nekem most itt meg kéne mondanom a tutit, vagy úgy kellene tennem, mintha, miközben a kiegyensúlyozottság hamis libikókáján keresném a diplomatikus súlypontot. Az én nem létező véleményem azonban nem két pont között a félút, nem két szín között az árnyalat. Az én véleményem azért nem vélemény, mert annak ellenére, hogy a történelmet játszó politika vagy a politizáló történelem szerintem is egyre inkább nem lesz más, mint szó, szó, szó, mégsem lehet beszélni róla. Pontosabban beszélni lehet, beszélgetni nem. Minden szót lehasználtak és felelevenítettek újra, minden fogalmat kifordítottak, hogy majd a fonákjáról visszabújtassák. Nem mondhatsz olyat, hogy félre ne értsék. Ennek pedig csak az lesz a veszélye, hogy egy idő után már magad sem tudod, mit gondolj. Leginkább semmit. Ezért amikor arra gondolok, bárcsak mindenki apatikus állampolgár lenne, nem a totális és tagadni is gyenge fásultság diadalát remélem. Hanem azt, hogy egyszer majd szépen mindenki rájön, hogy vannak játékok, amik nem vezetnek sehova, vannak helyzetek, amin nem lehet segíteni. De ez nem jelenti azt, hogy a kiút az lenne, ha tapossuk magunk alatt az ingoványt. |
Lőtér - Közélet rovat
