|
Lerágatlan csont
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2006-12-02 | Megtekintve 1408 alkalommal. | Nyomtatás
Eshet eső, fújhat szél, a lényeg, hogy Gergényi Péter lelkiismerete nyugodt, s állítása szerint ő maga nem felelős azért, ami szeptember derekán az MTV-székháznál történt. Kiszivárgott ugyanis néhány részlet a budapesti rendőrfőkapitánynak a közszolgálati médium elleni ostrom körülményeit feltárni igyekvő vizsgálati anyaghoz tett kiegészítéséből. Az egészben csak az az ironikus, hogy a két hete elkészült jelentés hatvankilenc oldalából tizenhatot kedden nyilvánosságra hoztak, s az pont, hogy egyértelműen elmarasztalta szakmai hibái miatt a bevetést irányító Vasprefektust. Ám Gergényi mégis maradt a helyén. Úgy tűnik, valamiért nagyon ragaszkodnak hozzá. Elég, ha csak kurtán-furcsán megesett mégsem-nyugdíjaztatására gondolunk: hiába nyújtotta be nyugállományba helyezési kérelmét, Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter Gyurcsány Ferenc kérésére elutasította azt. S mivel a jogászok szerint az illetékes miniszter kezében a döntés, elfogadja-e a kérvényt, s a kormányfőnek csupán a jóváhagyás a tiszte, bizonyára a szép szó győzhette meg a maradásról a budapesti rendőrfőkapitányt. Hogy milyen párbeszéd zajlott le a Vasprefektus és „jó miniszterelnökünk” (erre a Homéroszt is megszégyenítő állandó jelzőre a Gyurcsány-blog egyik kommentjében bukkanhatunk) között utóbbi irodájában, abban kénytelenek vagyunk a fantáziánkra hagyatkozni, mert Gergényi nem hajlandó elárulni, mi minden is történt a nevezetes randevún, mivel véleménye szerint az csak kettejükre, azaz rá és a kormányfőre tartozik. Újabban meg már az is kérdéses, hogy volt-e egyáltalán kérvény, mert bár a BRFK-n tudnak róla, az ORFK-n nem, márpedig a hivatalos ügymenet szerint az iratnak Bene László kezén is keresztül kellett mennie. Így azon meg már nem is csodálkozom, hogy nyugdíjba vonulási szándékának motivációit a Vasprefektus szintén magánügyének tartja, ami végül is tényleg így van - de nem olyankor, amikor ilyen sok, és ennyi irányból érte őt támadás az utóbbi időben. Hiszen az ő érdeke is lenne, hogy megmagyarázza, miért akart hirtelen passzív kenyérkeresővé lenni? Mondhatta volna, hogy elfáradt, és pihenni, utazni akart, vagy unokázni. Ehelyett hallgatásával a laikus szemlélőben azt az amúgy is élénk gyanút erősítette meg, hogy lám-lám, elsősorban mégiscsak az ő lelkén száradnak az utóbbi idők rendőri mellé- és túlkapásai. Gergényi úr amúgy azt állítja, hidegen hagyják a pletykák, amelyek szerint többen is elégedetlenek személyével, s hogy egyre növekszik a vele szemben ellenséges hangot megütők tábora. Most mégis azzal állt elő, csak azért született a vizsgálat során rá nézve kellemetlen eredmény, mert az elemzéssel megbízott öttagú bizottság elnöke, Ignácz István Pest megyei rendőrfőkapitány a székére pályázik. Egyébként azt is mondja, politikai támadásokra nem reagál. Na, ha hárítana, amennyiben Navracsics Tibor, Szijjártó Péter vagy ne adj' Isten Orbán Viktor tudakozódnának nála - hát, egyetérteni ezzel sem feltétlenül tudok, de tág a tűrőképességem, ezt még beveszi a gyomrom. De az már több, mint meredek, hogy a konzervatívnak semmi szín alatt nem nevezhető Magyar Narancs újságíróinak, akik nekiszegeztek néhányat a Fidesz vádjai közül, kerek-perec kijelentette, hogy ő ilyenekre nem válaszol. Meredek, mert közszereplő. S mert tájékoztatási kötelezettsége van. Mindezek ellenére Demszky Gábor Pro Urbe-díjjal tüntette ki november 17-én Gergényit, meghálálandó azt a sok szépet és jót, amit a fővárosért tett. Ez is mindenképp sántít, hiszen háromévi budapesti rendőr-főkapitányi működésének sarkalatos pontja az utóbbi bő két hónapban végzett munkája, és azért valljuk be, nem mentek olyan simán a dolgok például október 23-án, amelyet a múlt héten az Index internetes portálnak adott interjújában a Vasprefektus "lerágott csontnak" nevezett. Hiszen az nem kétséges, hogy fel kellett lépni azok ellen, akik elkötötték a T-34-est, barikádokat emeltek, és kővel dobálóztak - de azért azt szintén tudjuk, hogy elég csúnya túlkapások is voltak a rend őreinek részéről. Elvégre egyszerű tüntetőket is vertek meg, találtak el gumilövedékekkel, és voltak külföldiek is a póruljártak között. És mintha már lefegyverzett, földön fekvő emberekbe rúgtak volna még bele egyet-kettőt néhányan az azonosítószámot nem viselő rendfenntartók közül. És bár nem Gergényi-szövegek hermeneutikai vizsgálata a cél, azért érdemes odafigyelni, milyen blődségeket tud mondani, s néha akár szó szerint idézni tőle. Mert amikor kijelentette, hogy „nem egy vágott felvétel alapján kell megítélni” egyes konkrét intézkedések helyességét vagy helytelenségét, azzal nem állított valótlant. De akárhogy vagdosunk is egy szalagot, az nem változik, hogy földre tepert emberek bordái kerültek rendőrcsizmákkal meghitt és dinamikus viszonyba. Az ötvenedik évforduló eseményeiről ugyanakkor nem szándékoznak olyan átfogó jelentést készíteni, mint tették azt a szeptember 18-áról 19-ére virradóan történtekkel. De azért talán mégis maradt valami a Gergényi-féle csonton, amit érdemes lenne lerágni. |
Lőtér - Közélet rovat
