|
Leltár
Szerző: Tóth Gábor | Feltöltve: | Megtekintve 1454 alkalommal. | Nyomtatás
Az is megérne egy jegyzetet, hogy mi a francért kell nekem a rádióban már december 3-án hallgatnom a „Csendes éjt”, de ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy hallgattam, s közben a spirituális feldúsultság olyan mezsgyéire értem el, hogy még politikusaink is eszembe jutottak. Egészen pontosan a kormánytagok, akik karácsonykor még biztosan nyugodtan énekelgethetik e dalocskát. Nem lesznek tudniillik munkanélküliek, hiszen a kormányátalakítást várhatóan a február végi, tisztújító MSZP-kongresszusra halasztja a kormányfő. Gyurcsány Ferenc valószínűleg nem teljesítményüket látva döntött így, hanem taktikusan kivárt. Ha ugyanis februárban sikerülne megszereznie a pártelnöki posztot is, azzal nyilvánvalóan jelentősen átrendezné az erőviszonyokat a párton belül. Persze a találgatások már megkezdődtek. Folyik a leltár, bár egyelőre csendben, sötétben. Itt van mindjárt Veres János, aki olyan óriási favorit, hogy már fogadni sem illenék rá. Két költségvetésben is luftot rúgott, a konvergenciaprogram pedig elkészült, semmi sem szól maradása mellett, erről a külföldi befektetők is beszélhetnének. Utódja nemzetközileg is elismert szakember kellene, hogy legyen, már ha van még ilyen egyáltalán. A hírek szerint a miniszterelnök Lamperth miniszterasszonynak is legszívesebben elénekelné a slágert: „Minden jót, Mónika”. Ám az önkormányzati és területfejlesztési miniszter pozíciója stabilnak tűnik a párton belül, nagy survivor: ha eddig nem sikerült eltávolítani, ezután sincs rá sok esély. Nem úgy, mint Persányi Miklósnak, a környezetvédelmi és vízügyi tárca vezetőjének esetében, akinek ráadásul a szép folytatás is garantált: Magyarország indiai nagykövete lehet. Valószínűleg Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter is hasonlóan távoli vidékek felé venné az irányt a szeptemberi-októberi zavargások és a Magyar Televízió ostromáról készült jelentés, majd az arról civakodó három rendőrkapitány miatt. Hogy Szilvásy György kancelláriaminiszterről már ne is beszéljünk. Elkészült ugyanis az augusztus 20-i katasztrófáról íródott jelentés, amely egyértelműen a MEH felelősségét állapította meg. Ha még jelentene valamit hazánkban a politikai felelősség fogalma, Szilvásynak mennie kellene. De nem jelent, és még mielőtt Toroczkaiék vállon veregetnének, jelezném, ez bizony nem Őszödön kúródott el. Ha jobban belegondolok, inkább azokat a kormánytagokat lenne nehéz felsorolni, akik pozíciójukat biztosnak érezhetik. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyire népszerű mondjuk Molnár Lajos a patikusok, az orvosok vagy a betegek körében. A csendes karácsony után kijózanító február jöhet, akkor kaphatunk majd választ találgatásainkra. A kiselejtezett kormánytagok pedig majd némi malíciával parafrazeálhatják József Attilát, bár kisebb módosítással: immár kész a leltár. Kormányoztunk – s ebbe más is belebukott már. |
Lőtér - Közélet rovat
