|
Olcsón lakni magyarul
Szerző: Andornaki Nóra | Feltöltve: 2007-04-02 | Megtekintve 1375 alkalommal. | Nyomtatás
Románia az elmúlt években rohamos gazdasági fejlődést produkált. A már Angliában is nagykorúnak számító, kopott, törött, füstöt okádó Daciák helyett immáron frissen fényezett, vadonatúj Mercikkel érkeznek hozzánk szomszédaink, a január elsejétől márcsak jelképes határon át. Déli régiónkban Nagylak, a Békés megyei Gyula és Battonya várja őket. Battonya nagymúltú, hajdanán tizenkétezer lakost birtokló „metropolisz” volt. Mára ötezer főre zsugorodott egyébként vegyes, románok és szerbek által tarkított lakossága. Se gyár, se üzem, de még csak egy mozi sincs, ahol az ember legalább megtekinthetné a nagy magyar valóságot. A fiatalok a jobb megélhetés reményében elköltöznek, az idősek házai kiüresednek. Széles útjain márcsak a helyiek szerényebb autói, vagy a mezőgazdaságból igencsak jól élő néhány gazda terepjárói közlekednek. És persze a román autók, melyek mozgásában az elmúlt két hónapban jelentős változás ment végbe. Az átlag hetven helyett, most hússzal szelik át a Fő utcát. Értetlenül álltam az eset előtt, egészen addig, míg a szomszédom egy szép nap úgy döntött, elhagyja a Táncsics utcát, és kitette a táblát „Ez a ház eladó”. Délután meg is érkezett az első, és egyben a vevő. Frissen felújított három szoba, konyha, fürdő, -hat milla. Szerződés, fizetés napokon belül készpénzben. A vásárló pedig fényes jövőt ígér a házikónak, szaküzletként. A vevő egy aradi üzletember, aki először akkor tekinti meg az épületet, mikor aláírja az adásvételi szerződést… Idén nem egy ingatlan került magyarból román kézbe Battonyán, így az árak is lassan felfelé kúsznak. Az ingatlanpiac pedig több embernek is megélhetést nyújt, hiszen mind magyar, mind román részről kincset ér az információ, hogy hol teszik ki éppen az a bizonyos táblát. Aradon drágák a házak. Az elmúlt két évben kész ipari negyed épült fel ott, a Battonyához még közelebb fekvő Pécskán pedig most húzták fel egy új gépüzem alapjait. A battonyaiakat is dolgozni várják majd ide. Lehet, hogy Németország húsüzemeinek vonzerejét elhomályosítja majd a Pécskán működő robotgépeket előállító komplexum? Lehet, hogy a battonyai, gyulai, nagylaki ifjúság már nem Írországban lesz babysitter, hanem a varázsos Románia Budapestjében keresi majd kenyerét? Lehet, hogy a románok ezentúl nem hoznak nekünk cigit és konyakot? Lehet, hogy vége az ősi benzin-seftnek, a free-shopoknak? Ki tudja, de az az egy biztos, hogy mi magyarok megint elronttottunk valamit, hiszen e nemrégiben még virágzó cserekereskedelem kipusztulása nekünk jelent majd nagyobb veszteséget. Mert a magyar munkanélkülisége feletti bánatát ezentúl magyar szeszesitalba fogja fojtani zárjegyes cigit szívva, míg szomszédunk skót whiskyn él majd, euróért, bagóért… |
Lőtér - Közélet rovat
