|
Akik minden héten megváltják a világot
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2007-04-03 | Megtekintve 1433 alkalommal. | Nyomtatás
A Világmegváltók filmklub sokat ígérő neve egy Szegeden egyedülállónak számító kezdeményezést takar: a Belvárosi moziban jelképes belépődíj mellett hétről hétre olyan művészfilmek kerülnek vetítésre, melyek egy nemzedék életérzését fejezik ki és nagy hatással lehetnek a most fiatal generáció világlátására is. A vetítések a Balázs Béla teremben zajlanak, barátnőm, akit elcsábítottam magammal a filmre, meg is jegyzi: „na igen, ez az a terem, ahol jókat lehet intim kettesben mozizni”. Valóban nem ebben a félreeső kis teremben szokás adni a széles közönségsikerre számító filmeket; az e heti soros, Hajdu Szabolcs 2004-es Tamarája sem csinál teltházat, de itt most nem is ez az elsődleges cél. A Világmegváltók sorozat szervezői, Szabó Éva, a Belvárosi mozi művészeti vezetője és Ibos Éva művészettörténész, a Tömörkény Gimnázium tanára meghatározó filmélményekhez szeretnék juttatni az erre fogékony fiatalokat, majd a mozizás után a Casablanca kávézóban egy jó hangulatú, kötetlen, filmekről szóló beszélgetésbe is bevonni az érdeklődőket. Erre – ahogyan az várható - csak a „kemény mag” marad ott, kb. tízen lehetünk, mindjárt látszik hogy már összeszokott társaság: néhány tömörkényis és vannak egyetemisták, főiskolások is. A kávézó egyik sarkában üljük körbe az asztalt, Ibos Évával beszélgetünk a film keltette egyéni benyomásokról, érzésekről, majd a filmezésről általában, immár némiképp elvonatkoztatva az imént látott mozitól. Hamarosan egy épp felszabaduló székbe lehuppan közénk Szabó Éva, a Világmegváltók életre hívója is. Kérdésemre, hogy mi szerint válogatják ki az itt bemutatásra kerülő alkotásokat, a beszélgetést vezető Ibos Éva elmondja, a szeptemberi induláskor mindenekelőtt azt tartották szem előtt, hogy a filmtörténet jelentős alkotásai közül olyan alapfilmeket mutassanak meg a fiataloknak, melyekre lépten-nyomon szokás hivatkozni, amelyekről sokan hallottak már, de jóval kevesebben vannak azok, akik látták is őket. További lényeges szempont volt a magyar filmek népszerűsítése, így a Világmegváltók programjába számos hazai alkotás is bekerült, a régi klasszikusoktól – mint a néhány héttel ezelőtt vetített Körhinta – a legutóbbi filmszemlék terméséig. A második félévre összeállított listába már a filmklub rendszeres látogatóinak is beleszólása lehetett, a Szabó Éva által kiosztott filmjegyzékeken leadott szavazataikkal maguk is bejutathattak néhány alkotást a programba. Ennek kapcsán a Belvárosi mozi művészeti vezetője megjegyzi, a tisztázatlan és összekuszálódott forgalmazási jogoknak köszönhetően időnként komoly gondot jelent és rengeteg utánajárást igényel egy-egy film beszerzése. Míg korábban egyértelmű volt, hová kell ilyen ügyben fordulni, hiszen minden film forgalmazási jogát a MOKÉP birtokolta, addig manapság a piaci helyzet jóval kaotikusabb képet mutat. Elvileg a Nemzeti Filmarchívumnak minden magyar filmről kell rendelkeznie legalább egy kópiával, de a forgalmazási jog gyakran nincs senkinek kiadva, így pedig szinte lehetetlenség hozzájutni az alkotáshoz. Meglepő módon ez a helyzet állt elő például Szabó István egyes filmjeivel kapcsolatban is – mesél tapasztalatairól Szabó Éva. Ez úgy történhet meg, hogy eladják a forgalmazási jogot egy meghatározott időre, mondjuk 5 vagy 3 évre – attól függően, hogy mekkora bevételt ígér a film értékesítése -, majd amikor ez lejár a filmet „dobozba teszik”. Innentől kezdve egy mozinak rendkívül sok erőfeszítésébe kerülhet megszerezni a vetítés jogát, mivel egész egyszerűen az az abszurd helyzet áll elő, hogy nincs kitől. A filmarchívumnak pedig gyakran csak egy nullkópiája van, amit ugye nem adnak ki senkinek. Szabó Éva azt mondja, ebben az esetben tovább kell próbálkozni, érdemes megkeresni a film rendezőjét, nem egyszer előfordul, hogy „csak úgy”, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül olyan „nagyok” is odaadják filmjeiket, mint Mészáros Márta. A beszélgetés során Ibos Éva felveti a Belvárosi mozi vezetőjének, él-e még egyáltalán a „jó ügy” szolgálata a filmszakmában, lehet-e még erre hivatkozni filmes berkekben, annak érdekében, hogy megnyíljanak a zárt ajtók, elintéződjenek a teljesíthetetlen kérések is. Szabó Éva mosolyogva azt válaszolja, ez gyakorlatilag már a múlté: ami a gyártókat illeti számukra szinte kivétel nélkül csak az üzleti haszon az érdekes, noha az alkotóknak akár az anyagi haszon hiányában is fontos a közönséghez való eljutás, s emiatt ők természetesen jóval készségesebbek. |
Lőtér - Közélet rovat
