|
A család kicsi kincse
Szerző: Dunai Tamás | Feltöltve: 2007-04-04 | Megtekintve 1470 alkalommal. | Nyomtatás
 Vannak filmek, amiket öröm nézni. A család kicsi kincse nemcsak azért tartozik ezek közé, mert a jól megírt párbeszédek, a kitűnő jelenetek és a szerethető karakterek eleve garantálják ezt az élményt – megérdemelten kapta meg az Oscart a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában –, hanem azért is, mert optimista, életigenlő alkotás, s mint ilyen, bátran említhető egy lapon például Az élet széppel vagy bármelyik Cameron Crowe-mozival.
A film zsánerét tekintve road movie. Főszereplője pedig egy hattagú család (egyikük sem kap nagyobb hangsúlyt a másiknál), amelyben mindenki kissé defektes. Csupa hétköznapi (vagy nem éppen hétköznapi) vesztes. Az anya (Toni Colette) képtelen a háziasság legapróbb jelét is produkálni. Az apa (Greg Kinnear) életviteli tanácsokat ad, de ő maga is rászorulna néhányra. A nagypapa (Alan Arkin Oscar-díjat érdemlő alakításában) pornó- és heroin-függő. A meleg nagybácsi (a komikus Steve Carell megformálásában) egy öngyilkos hajlamú Proust-szakértő. A fiú (Paul Dano) egész nap Nietzschét bújja, és nem hajlandó senkihez sem szólni. A kislány (Abigail Breslin) pedig, aki a film eseményeinek mozgatórugója, szépségkirálynői babérokra tör, és bár duci és szemüveges, meg van győződve róla, hogy megnyerheti a Miss Little Sunshine (a film eredeti címe is ez) elnevezésű gyermekszépségversenyt, ha sokat gyakorolja azt a koreográfiát, amit a nagyapja tanított neki. Ez a család beszáll egy kisbuszba, hogy elkísérje a lányt a szépségverseny helyszínére – ennyi a történet. A hétköznapi karaktereknek az út során azonban számos számukra létidegen helyzettel kell megbirkózniuk. Ebből az alapszituációból hoz ki a rendezőházaspár (Jonathan Dayton, Valerie Faris) egy olyan szerethető, szívet melengető filmet, amit egyszerre hat át a végtelen optimizmus és a mérhetetlen önirónia. A mozi melodráma és vígjáték egyszerre, néhol habkönnyű, néhol könnyfakasztó, se nem túl mély, se nem sekélyes. Az alakítások közül ki kell emelni a kislányt életre keltő Abigail Breslint, aki nem csupán üde jelenség a vásznon, nélküle egész egyszerűen a film sem működne. Nem véletlen, hogy fiatal kora ellenére őt is Oscarra jelölték. Az általa játszott karakter a hollywoodi sztereotípiáktól eltérően végig igazi gyerekként viselkedik, valódi szépségét pedig akkor fedezzük fel, amikor a gyermekszépségverseny műbabái közt mutatkozik. Eddigre azonban már egy cseppet sem érezzük vesztesnek, ahogy a családját sem. Nem esendőségünk és jellemhibáink tesznek minket vesztesekké. Vesztes az, aki nem is próbálkozik – állítja a film. Bár egy gyermekszépségverseny áll a történet középpontjában, mindenkinek ajánlott, csak gyerekeknek nem. A film nem az a hollywoodi tucat-szemét, amit a címe vagy a sztorija alapján várnánk, hanem frissességtől duzzadó alkotás. Igazi felüdülés, ami egy kis napsütést hoz az életünkbe. „Feel good”-mozi a javából. |
Kultúra rovat
