|
Szeretet. Könyv.
Szerző: Engler Márta | Feltöltve: 2007-04-05 | Megtekintve 1412 alkalommal. | Nyomtatás
Szeretetkönyv. Merész vállalkozásnak tűnik könyvet írni a szeretetről, főleg mióta megszülettek a leginkább időtálló sorok a témában: „A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (…) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” Müller Péternek azonban mégis sikerült páratlan érzékenységgel nyúlni ehhez az amúgy már eléggé elcsépelt témához. Miközben megtartja a keresztény gyökereket, hozzátesz értékes gondolatokat a keleti filozófiákból és más vallásokból, s az istenhit és a reinkarnáció elsőre bizarrnak tűnő párosításából kihoz valami alapvető, ellentmondásmentes egységet: hogy mindegy, kiben vagy miben hiszünk, melyik kultúrához vagy etnikumhoz tartozunk, a lényeg ugyanaz – emberek vagyunk, s létünk alapja a szeretet. És Müller érzi, valami mostanában nincs rendben: „Te gondoltad volna, hogy eljuthatunk idág? Hogy koldulni kell a szeretetet? Én ma már tudom, hogy igen – ezért is írom ezt a könyvet.” Mégis félve nyúl a témához, mert pontosan tudja, mennyi mocsok tapad ehhez a szóhoz, s hogy a legnagyobb pusztítások pont a szeretet zászlaja alatt történtek. Mert könnyű kifacsarni, ál-eszméket alátámasztani vele. Pontosan ezt igyekszik elkerülni, hogy demagógia legyen a mondanivalójából. Segítségül hívja hát olvasóját, s valami furcsa, bensőséges párbeszédet folytat vele. Ezt a rendhagyó megoldást talán először fenntartásokkal fogadja az ember, mondván, „még valaki, aki a barátjának nevez, aztán meg úgy kioktat, mintha egy zöldfülű tanítvány lennék”, azonban egy idő után történik valami: észreveszi, hogy ez az ember nem prédikálni akar, sőt bevallja, ő sem tud többet a szeretetről, gondolkodjanak hát együtt. Így indul író és olvasó kéz a kézben egy olyan felfedezőútra, melyben megismerik egymást és magukat, az embert, ezt a furcsa teremtményt, melynek lételeme, hogy szeressen s szeressék. Szép sorban „átbeszélik” az egész életüket, hiszen nincs olyan része, amelyben ne lenne jelen a szeretet. S még ha elsőre azt gondolnánk, nincs köze ehhez az érzéshez, előkerül a halál, a gyűlölet, a félelem és az egyedüllét is, s kiderül, mennyire mélyen gyökerezik mindez a szeretetben, illetve sokszor annak hiányában. Vagy abban, hogy rosszul szeretünk, mert bizony úgy is lehet. Megfojtva a másikat, kisajátítva, vagy éppen túl engedékenyen. Nincs olyan olvasó, aki ne ismerne magára, sokszor szomorúan, még többször dühösen vagy csalódottan: igen, így szerettem, és itt rontottam el. A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy elgondolkodtat, önvizsgálatra bír. Hogy lélektisztító. És hiába ismer rá az ember számtalan saját hibájára, mégsem keserűséggel teszi le a könyvet, mert az arra is megtanít, hogyan bocsássunk meg magunknak. Mert magunkat is szeretnünk kell, ez az alapja mindennek. A Szeretetkönyvet nem lehet sietve olvasni. Súlya van a szavaknak s a mögöttük rejlő mondanivalónak. Így lesz a könyv útravaló. Hosszan elkísér, nagyon hosszan. Szeretni segít. |
Kultúra rovat
