|
Folyt. köv.
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2007-04-05 | Megtekintve 1435 alkalommal. | Nyomtatás
Komolyan érdekelne, kik is azok, akik idén március 15-én a jó idő ellenére újra elővették s arcuk elé csavarintották sáljaikat. Kíváncsi vagyok például, hogy hányas osztályzatot kaptak történelemből arra a témazáróra, amelyik az 1848/49-es leckéket zárta le? Vagy hogy valójában hány verset is olvastak Petőfitől? Távol álljon tőlem a sznobizmus és a vádaskodás, de azt hiszem, nem zárulna túl kecsegtető eredménnyel a fenti kérdéseimre választ nyújtó, reprezentatív mintán nyugvó közvélemény-kutatás. Máskülönben miért akarták degradálni ezúttal a szabadságharcban történteket azzal, hogy Budapestből egy negyvennyolcas játszóteret csináltak március 15-én? Most például Budaházy Györgyöt Táncsics Mihállyal sikerült összehasonlítaniuk, amikor is az ősz óta körözött, s rendőrkézre került előbbit akarták kiszabadítani a Nemzeti Nyomozó Iroda épületéből. A színdarabban Gyurcsányra ezúttal Haynau szerepét osztották – pedig szegény optimista kormányfő februárban még a Batthyány Lajos és saját maga közti hasonlóságokra próbált rávilágítani, nem túl sok sikerrel, s a balul elsült analógia miatt az első felelős magyar miniszterelnök leszármazottai azóta is bőszen tiltakoznak. De hát persze Gyurcsányt sem kell félteni. Nem kevéssé volt provokatív, ahogyan szebbik mosolyát elővéve magabiztosan fordult a tüntetők felé, akik indulás előtt még gondosan bekészítették táskájukba a zöldségesnél vásárolt élelmiszereket. Majd kezdetét vette a célba dobálósdi. A napfényes időben Demszky Gábor mellett a biztonsági emberek súlyos esernyőket szorongattak, segítségükkel szabálytalan időközönként elhárítottak egy-egy, a főpolgármester felé röppenő tyúktojást vagy paradicsomot. Demszky dühöngött, s később a március 15-ei történéseket Orbán Viktor hibájaként rótta fel, amely véleményét Lendvai Ildikó is osztotta. Mert néhány órával a céllövölde után Orbán Viktor mondott beszédet a Fidesz-nagygyűlésen, ahol ismét népszavazások kiírását szorgalmazta, hozzátéve, hogy a kormányt most már tényleg ideje lenne elkergetni. Igazán nem értem, mit háborog ezen annyit az MSZP és az SZDSZ, hiszen köztudott, hogy a fideszes pártelnök az utóbbi időben ostobábbnál ostobább kijelentéseket tesz, s ez is csak egy volt a sorban – valamit csak mondani kellett neki is. Ahhoz pedig igazán nem kell egy Columbónak lenni, hogy lássuk: az Árpád-sávos zászlókat lobogtató zavargóknak nem osztott, nem szorzott, Orbán Viktor éppen miről szónokol. Az apropó, azaz a nemzeti ünnep ténye, a nélkül is adott volt. Ideológiailag különösebben megalapozott koncepciót meg amúgy sem kell keresni a megmozdulásaikban. Néztem a tudósításokat, és mintha már láttam volna ezeket a képeket valahol, valamikor… Októberhez képest annyi a különbség, hogy most még csak a gyanúja sem merülhet fel, hogy a Fidesz-nagygyűlés békés résztvevőinek bármi közük lett volna a zavargásokhoz. A másik új vonás, hogy a rendőrség fellépése ez alkalommal szakszerű volt – csak halkan jegyzem meg, nem is Gergényi Péter volt a műveletek koordinátora. Mégis úgy tűnik, tényleg hozzá kell szoknunk, hogy a nemzeti identitásunk szimbolikus dátumain, azaz pirosbetűs ünnepeinken, a nemzeti identitásunk szimbolikus helyszínén, azaz a fővárosban egy ideig másképpen lesznek kiszámíthatóak az események. S ahogyan eddig az iskolai ünnepségeken várhatóak voltak a Nemzeti dalt szavaló diákok és egy-két közhelyektől hemzsegő szónoklat, most majd arra készülünk, hogy arcukat eltakaró, TriaNON-os pólóban járó echte magyarokat látunk elfutni a kamera lencséje előtt, miközben azt találgatjuk, Budaházy György ezúttal mely történelmi alak alteregója lesz. Én már most azon tanakodom, augusztus 20-án vajon kire jut Szent István, s kire a felnégyelt Koppány szerepe? |
Lőtér - Közélet rovat
