|
300
Szerző: Dunai Tamás | Feltöltve: 2007-04-16 | Megtekintve 1711 alkalommal. | Nyomtatás
Mi élvezetes lehet kétórányi macsó pózolásban? Aki szerint semmi, akár kellemesen is csalódhat a 300-ban. A film a thermopülai ütközetet meséli el, ahol hősies helytállással sikerült 300 spártai harcosnak (egy ideig) feltartóztatnia a túlerőben lévő perzsa sereget. A 300 ennek ellenére nem történelmi film, hanem epikus fantasy, és mint ilyen, szembe megy a hollywoodi trendekkel, mert miközben a mítoszok mítosztalanítása folyik, és a bizonytalan történelmi alapokon nyugvó filmek is egyre realisztikusabbá válnak (gondoljunk csak az Arthur királyra vagy a Trójára), a 300 felvállaltan egy valóságtól elrugaszkodott hőseposz. Felmerül a kérdés, szükség van-e napjainkban egy harcot, háborút, bátorságot, helytállást dicsőítő eposzra? Kell-e nekünk mese hősiességről, bajtársiasságról, önfeláldozásról? Szükségünk van-e olyan filmre, amelyben valamennyi karakter végtelenül egydimenziós? A válasz igen, ugyanis a 300 mindezt stílusosan tálalja. Zack Snyder rendező kellő hozzáértéssel és odafigyeléssel minőségi darabot tett le az asztalra. Vitathatatlan a filmet jellemző egyéni látásmód. Élő szereplőket vegyít animációs hátterekkel, hogy a látvány minél közelebb álljon a film alapjául szolgáló azonos című Frank Miller képregény képi világához. A rajzolt eredeti (viszonylag) hűséges adaptálásának köszönhető az olyan egyedi beállítások garmadája, melyekhez foghatót még sosem láthattunk vásznon. Vizuális orgia a köbön. Mintha nem is filmet néznénk, hanem egy életre kelt festményt. S hogy az alakítások se merüljenek ki az üres pózolásban, sikerült megnyerniük Leonidász király szerepére Gerard Butlert, aki már többször bizonyította mennyire szuggesztív jelenség a vásznon (utoljára Az operaház fantomjaként). A 300 tagadhatatlanul közelebb áll A Gyűrűk Urához, mint a Gladiátorhoz. Ez egy kegyetlen, erőszakos és durva mese felnőtteknek. A puritán spártaiak és dekadens perzsák összecsapása azonban teli van romantikus túlzásokkal. A vásznon megjelenő erőszak nem egy horrorfilmé, hanem puszta színház. Az erőszak maga is díszlet. A kegyetlenség is csak játék, a spártai katonák dicsőítésének része – hiszen nem a perzsák, hanem ők azok, akik igazán kíméletlenek ellenségeikkel szemben. A 300 úgy mesél hősökről, hogy a giccset – amennyire csak lehet – ügyesen kerüli. Vér, verejték és jól megkoreografált harci jelenetek – megszületett az első igazi modern hőseposz. |
Kultúra rovat
