|
Egy imádnivaló sorozatgyilkos
Szerző: Rohrer Hajnalka | Feltöltve: 2007-10-09 | Megtekintve 1404 alkalommal. | Nyomtatás
Végre hozzánk is eljutott az Egyesült Államokban már második évadát kezdő új sikersorozat, a Dexter. A péntek esténként látható Showtime produkciót a Viasat tűzte műsorára, természetesen magyar szinkronnal.  Az alapötlet kifejezetten eredeti: adott Dexter, a sorozatgyilkos, aki ráadásul főállásban – vagy inkább mellékállásban – vérnyomszakértőként dolgozik a rendőrségen. Ez már önmagában izgalmas fordulatokat ígér, de még mindig nem minden. Dexter ugyanis egy szeretnivaló sorozatgyilkos, aki reggelente fánkkal lepi meg munkatársait, éjszakánként pedig bénító injekcióval áldozatait, akiket azután lekötöz, majd módszeresen feldarabol. Ám mégsem a fánk és a rokonszenves megjelenés teszi igazán vonzóvá a nézők szemében Dextert, hanem az, hogy kizárólag „rossz embereket”, gyilkosokat, szadistákat öl, akiket a rendőrség nem tud rács mögé juttatni.
A széria igazi erőssége a főszereplő, Michael C. Hall, akit a Sírhant művek (Six Feet Under) Davidjeként ismerhetett meg a magyar közönség. Hall változatos játékkal, egyedi stílusával és meggyőző alakításával teszi hitelessé a rokonszenves pszichopata figuráját, aki két élete között lavírozva próbálja színlelni a belőle saját elmondása alapján teljesen hiányzó emberi érzelmeket. Sajnos, akármennyire zseniális a sorozat története és megvalósítása, a magyar változat a szinkron miatt nem adja át teljesen az eredetire jellemző hangulatot. Hiába volt valaha világhírű a magyar szinkron, és hiába próbálják az új amerikai sorozatokat húzónevekkel szinkronizáltatni és eladni – mint például a Született Feleségeket (Desperate Housewives) Für Anikó vagy Básti Juli nevével – valami mégis elvész az eredetiből. Ami a magyar változat gyengeségét okozza, az épp a főhős magyar hangja, Haás Vander Péter. Egyszerűen nem nyújtja azt az életérzést, azt a lazaságot, amit Dexter sugároz magából az eredetiben. Túl merev, kimért és az első részek alapján közel sem olyan sokszínű, mint Michael C. Hall. Így az, aki figyelemmel kísérte a sorozatot angolul, valószínűleg csalódik egy kicsit a magyar verzióban. A többi szinkronhanggal azonban nincs probléma, a mellékszereplőknél nem szembetűnő a különbség, sőt némelyik egészen hasonlóra sikeredett. Persze mondhatnánk, hogy aki nem ismeri az eredetit, annak ez úgysem tűnik fel, viszont akkor is elvesz belőle valamit, amitől közel sem lesz olyan vonzó, mint az amerikai változat. Összességében azonban mindenképp dicséretreméltó, hogy megint sikerült egy igényes újhullámos amerikai sorozatot elhozni a magyar közönségnek, ami valószínűleg a szinkron hiányosságaival együtt is elnyeri a nézők tetszését. |
Kultúra rovat
