|
26 fok az 56-osok terén
Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2007-10-09 | Megtekintve 1350 alkalommal. | Nyomtatás
Nyolcadik alkalommal rendezték meg az elsősorban Geszti Péter nevéhez köthető ARC-kiállítást a budapesti 56-osok terén, ezúttal „Túlélési gyakorlatok Magyarországon” szlogennel. A kiállítás egyik mozgatórugója, az önirónia, most is központi szerepet kapott, különösen azért, mert a szervezőknek idén egy egész országot kellett szembenézésre sarkallniuk, és ennek a feladatnak a teljesítése nem könnyű. Már az első megtett kör után szembetűnő, hogy a plakátok majdnem fele reklám, igazi reklám, nemcsak eszköz egy-egy téma megjelenítésére, hanem olyan kép, mellyel Magyarországon bárhol találkozhatunk, amennyiben érdeklődést mutatunk a hirdetések iránt. Ez már csak azért sem túlságosan szerencsés, mert a kiállítás célja éppen az lenne, hogy más szemszögből mutassa meg a világot, plakátjaival megnevettessen, vagy éppen elgondolkodtasson, de semmiképpen se győzködjön, és ezt hiába szolgálja a többi kiállított műremek, ha elvesznek a sok támogató között. Pedig a három kategóriában (esélyegyenlőség. civilek, szabad gyakorlatok) készített alkotások mindent felhasználnak, ami az elmúlt egy évben az országban, illetve a világban központi téma volt, így nemcsak színvonalassá teszik a kiállítást, hanem az öniróniát is képre festik. Olyan kvíz kérdésekre válaszolhatunk például, hogy melyik kórházba kell vinni a beteget, ha Nagykanizsán szemsérülést szenved, megtudhatjuk, milyen díjcsomagra lenne szükség, hogy legnagyobb pártjaink beszélhessenek egymással, sőt bérelhető felületté tehetjük a rohamrendőrök páncélját is. A két téma kombinációjaként pedig a klímaváltozás problémáját bocsátották népszavazásra, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy szeretnénk-e, vagy sem. A komoly, elgondolkodtató plakátok felvetéseit (elsősorban az esélyegyenlőség kategóriában) ügyesen oldják fel a viccesebb alkotások. Sulykoló, nemegyszer provokatív hangnemük miatt azonban mégsem vesznek el teljesen ezek a problémák, talán éppen azért nem, mert a művek rákényszerítik a látogatót, hogy foglalkozzon velük, néha azért, mert humorosak, néha azért, mert meghökkentők. Leglátványosabban talán az álláskeresők helyzetét élhetjük át annak a plakátnak a segítségével, mely egy fiktív munkaügyi központba kalauzol bennünket, ahová nem lehet belépni harminc év felettieknek, és gyereket sem lehet magunkkal hozni. És akkor a bőrszínt már nem is említem. Ötletes a 26 fokos kisebb kategória (az alkotóknak olyan képet kellett készíteniük, melyen a 26 fokos szög valahogy megjelenik – bár megjegyzendő, hogy ez is a Nike kampányának a része), a kertmozi, a telefonfülkék rendeltetésének megváltoztatása és a környezetbarát Zöld Műhely bemutatása. A kiállítás kifejezetten élvezhető volt a háttérben folyamatosan szóló, de azért nem túl hangos zenével, és azzal a tényleg nagyon kevés árussal, akik nem állták el a bámészkodók útját. Összességében tehát minden adott lett volna ahhoz, hogy az ember elégedetten távozzon, mégis ott maradt az a bizonyos keserű szájíz: a kiállítás maradéktalanul teljesítette volna a célját reklámok nélkül is. |
Kultúra rovat
