|
Fogyjunk együtt!
Szerző: Szlezák Anikó | Feltöltve: 2007-10-09 | Megtekintve 1373 alkalommal. | Nyomtatás
Biztos súlycsökkenést ígér az ÁNTSZ stábja. Amit kínál, az orosz rulett Norbival: ha megszeged a szabályokat, kimúlsz. A fogyás garantált. A rossz, romlott vagy mérgező ételek hosszú sorának elejét már nem látni, vége pedig minden bizonnyal nincsen neki. Azon nem lepődünk meg, hogy a multik romlott húst adnak. Sparolunk egy kicsit, ha máshol nem, a saját gyomrunkon. Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, és ha a kedves vevő nem hallgat a józan ész szavára (vagy szagára?), a pultos sem tehet semmit. De ha romlott ételt találnánk a polcon, az ég szerelmére, ne szóljunk az eladónak; figyelmeztet minket a leleplező újságíró a tv-ből. Mert ha a panaszos vevőnek egyáltalán kedve lenne visszamenni a spórolós boltba, előfordulhat, hogy az 50 méteres körzetébe se teheti be a lábát, a főnök utasítására. Jobb lesz elhagyni a marhahúst is – szólott a híradó igéje pár hete, hiszen Angliából újabb kerge meglepetés érkezhet hazánkba. A vörös hús egyébként is koleszterinnövelő, a diétaszegő jól megnézheti a koszorúereit. A disznóhúsról a száj-és körömfájás tengerentúli legendája nem tudott leszoktatni minket, a Szegedtől pár kilométerre talált fekete vágóhíd szaftos képei annál inkább. Ha a húsos pult mellett sétálva megkívánnánk az egyébként telített zsírban gazdag sült tarja ízét a következő trükkhöz folyamodjunk. Gondoljunk erősen tréfás ellátónkra, aki garázsában a kéthete levágott malacból a sáros padlóra szeletel, majd jó áron megszámolja a sarki húsboltnak. Az agykontroll garantált. Lássuk mi a helyzet a szárnyasokkal. Az okosabbak már 2005 őszén kiiktatták étrendjükből a madárféléket. Akik akkor nem tették meg, azok vagy vegák voltak, vagy nem sokat utaztak autóval. A dél-alföld vagy akár a Bácska rögös országútjain haladókat nagy meglepetés érte akkoriban. Nincs forgalmi, lejárt a jogosítvány? A rend őreit csak egyvalami csigázza fel: szárnyast bújtat-e a kedves utas a gépjárműben? Aztán az ország lassacskán felengedett, nem jött több rémület. A Tv2 is megnyugtatott minket vasárnap koraesti meséjében, hogy ha a mama húslevest főz a hétvégén, akkor tessék enni belőle. És paff itt az újabb csapás. A lekváros kenyér. Nézzük mi a gond a lekváros kenyérrel. Hát a baracklekvár, azzal vigyázzunk. Rengeteg cukor van benne, ami bizony szénhidrátot jelent, a guargumiról nem is beszélve. A nyáron megismerkedtünk az E-412-es fogyasztószerrel. Heteken keresztül lestük a híradót, vajon hasonlít-e a tv-ben látott konzervdoboz arra, amit a vacsorához elfogyasztottunk. Bizony kétszer is meggondolta a diétaszegő kismalac, hogy elnyaljon-e egy fagyit, bedobjon-e egy bűnös-édes krémtúrót vagy jegeskávét a hőségben. A média úgy játssza ebben a förtelmes játszmában az ijesztgető szerepét, ahogy a következetlen szülő csapong egyik tiltásból a másikba. Ne vegyél ebből, amiből tegnap még lehetett, de hogy pontosan miből ne vegyél, azt nem mondom meg kisfiam. Rágalomnak minősül megnevezni a terméket, úgyhogy találgathatunk, vajon melyik kefires pohárban lapul a méreg. A játék izgalmát a dolog zsákbamacska-jellege adja, bár ami a majálison örömet okoz, az a közértben annál kevésbé. Maradt a kenyér és a víz. A kenyér pedig drágul, mellesleg – mint az nemrég kiderült – az ártatlanul piruló cipók között is lehet fertőzött gumiporral szennyezett. Annyi biztos, hogy a magyar konyha kifejezés új értelmet nyert, és egy ideje a fény és levegő evőkre sem mint különc őrültekre nézünk… |
Lőtér - Közélet rovat
